Egyedül a tengerrel

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat-részlet, 1 oldalszámozott fólió, 208 × 168 mm. (A fólió alján a számozás: 3; a kézirattöredék a vers 13–18. sorait tartalmazza.) Cím nélkül. Aláírás: Ady Endre. A kéziratlap sárgult, szakadozott. OSzK An. 11.761. (A kézirat eleje az 1–12. sorig hiányzik; hollétéről nincs tudomásunk.) – A kézirat bővebb, de első harmada nélküli hasonmását Révész Béla közölte: Révész: AE 205. Cím nélkül. Aláírás: Ady Endre. (A hasonmásban az 1–6. sor hiányzik.)

Első megjelenés: BN 1906. február 11. XI. évf. 41. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Rivierai emlékek” főcímmel Egyedül címen másodiknak közli a Bolyongás Azur-országban c. vers után.) – További megjelenés: F 1917. december 2. I. évf. 22. sz. 16. – Írta: Ady Endre. – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 157–58.; VA₂ (1910) 87.; VA₃ (1910) 87.; VA₄ (1918) 87.; VA₅ (1919) 116. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 77.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A kötet összeállításakor Ady ékezésben és központozásban több helyen változtatott a k, illetve a BN szövegén. A kézirat és a hasonmás eltérő terjedelme miatt megkülönböztető jelzőszámokat használunk: k₁, k₂. A VA₁ levonatán (PIM A. 126/1.) Ady korrekciójának is nyoma maradt: az 1. sorban az egybeírt hotelszoba alakot kötőjeles változatra: hotel-szoba, és a szó utáni vesszőt pontra cserélte, a 10. sorban pedig a görögös Pharos szóalakot Fárosz-ra módosította. A VA egyes kiadásai között is akad néhány apró eltérés. A főszöveg véglegesítéséhez a VA₃ közlésén két javítást eszközöltünk.

• 11 A Jőjj ritmikailag felesleges és a helyesírási gyakorlatból kiütköző hosszú ő-s alakját – bár mind a k₂, mind a VA₁ és a VA₂ szövegében megtalálható – a BN, a VA₄ és a VA₅ közlésével egyezően rövid ö-s alakra változtattuk.

• 12 Az előbbi sorban végzett emendációval azonos módon a Jőjj hosszú ő-jét – amely ugyan a k₂, a VA₁ és a VA₂ szövegében is előfordul –, minthogy ezt sem ritmikai, sem helyesírási ok nem indokolja, rövid ö-s alakra módosítottuk a BN, a VA₄ és a VA₅ publikációjának megfelelően.

E verset is tévesen időzítette – miként a Bolyongás Azur-országban c. költeményt – Ady Lajos 1906 őszére (AL 117.). A verset érlelő csírát Ady még az 1904-es nizzai ősz (l. AEÖPM V. 297–98.) emlékeiből hozta magával, és a költemény létrejöttét egy esztendővel megelőzően akad valami halvány nyom arra, hogy a költőt felkavaró érzelmi benyomás érte. Ez a közel két hónapos riviérai tartózkodás volt Ady és Léda kapcsolatában az első hosszabb időtartam, amikor maguk voltak csupán, amikor nem kellett másokra tekintettel lenniök. Minderre maga Ady is csak később ébredt rá igazán, mint ezt egyik Brüll Adélnak 1905 februárjából keltezhető levelében Budapestről Párizsba megírta: „Nagyon szerencsétlen ember vagyok én. Nizza után éreztem csak, hogy mit adhatott volna Nizza, s most érzem csak rettentő valójában, hogy nem tudok, nem bírok maga nélkül élni…” (AEl I. 162–63.) Hosszabb, több mint egy esztendős érzelmi érésre volt szükség ahhoz, hogy ezt a megrendítő felismerést, ezt a bensőséges összetartozást finoman, nagy szavak nélkül kifejezze, közvetlenül éreztesse.

Az élményt, a belső összetartozást érzékelő megrebbenést körülvevő tárgyi és táji elemek csak éppen felvillannak a versben: a tengerpart, a hotel-szoba, az asszony virága és parfümje, a pamlag. S különös fényhatással telíti a verset a messze valahol lángoló fárosz, a nizzai világítótorony. A francia nyelv a görögből vette át phare alakban ennek a tengeri hajósok számára oly fontos irányjelző objektumnak a megjelölését. A szó régies-görögös alakjával is próbált Ady visszaadni valamit abból a sejtelmes-különös hangulatból, amit a nizzai világítótorony forgó reflektoraival teremtett az ottani tengermelléki éjszakákban. (Ez a világítótorony, továbbá a „dalolt a tenger” mondat-fordulat kerül elő Ady A fekete Bimbi c. novellájában, amely a BN 1905. dec. 17-i számában jelent  meg; AEön 399–402., jegyzete: 1324–27.) Végül az egész verset uralja konkrét akusztikus és átvitt értelemben is a tenger zúgása, jelenléte, képzete.

Az Egyedül a tengerrel különös művészi értékét, hatását eredményezi az is, ahogy Ady dalos, sőt sanzonszerű formában képes mélyebb érzelmi rezdüléseket megszólaltatni. Olyan szavahihető tanú szerint, mint Ignotus, Ady azt mondta neki, hogy „ha Farkas Imre volna olyan költő, mint én, akkor ezt a verset ő írhatta volna”. S mindehhez magyarázóan hozzá is fűzi Ignotus: „Könnyed muzsikája olyan simán hízelgi be e verset a fülünkbe, hogy nem érünk rá gondolni se rejtett  szépségeire. Szinte látom a mosolyt az Ady arcán a vers megírása után: nesztek, egy könnyen érthető vers, de hogy mi adys benne, azt nem veszitek észre. Eltávozott kedvesének a költőt csókosan körülszálldosó parfümje, a tenger zúgása, öröme, dalolása, hogy a költő kedvesét szállíthatja hullámain, a kedves elébe lángoló, őt hívogató messzi fárosz – mind igazi adys asszociációk és megszemélyesítések; a dalol a tenger és  dalol a mult: csodásan művészi összefogások”. (Ignotus: Adyról. A Toll 1929. aug. 4. 16. sz. 7.; Ignotus emlékezését és a versre vonatkozó értelmező mondatait idézi Földessy is: Amt 78.) – Mindenesetre annyi tény, hogy az Egyedül a tengerrel strófáiban Ady szerelmi lírájának, Léda-verseinek egy másfajta típusa, tónusa jelenik meg, mint amilyen például az AEÖV II.-ben közreadott, a BN-ban 1905. júl. 30-án publikált Héja-nász az avaron vagy az e verset a megjelenésben két héttel követő, a BN-ban 1906. febr. 25-én közölt Örök harc és nász. Ez utóbbi kettőben a szerelmi küzdelem véglete dominál, míg az Egyedül a tengerrel soraiban az érzelmi simulékonyság, az odaadás, a szerelmi bensőségesség, meghittség áll előtérben.

E vers lírai rangját méltányolta és emelte meg megzenésítésével Bartók Béla. (Ének zongorakísérettel, opus 16., Wien, 1923., Universal E.)

Benedek I. 29.; Hatvany I. 32–33., II. 360–61.; Földessy: Amt 78.; Baróti 126.