Miklósnak – Bandi

Jó lesz ugy-e, hogyha nem írok
E rímes könyvbe még új rímet, sokat?
Ugy-e mi ketten értjük egymást:
Fáradtak, könnyesek, jók, bolondosak?
Megöltünk ezer bús nótát már.
Megölnivaló lesz még áldozat?
Sorsunk nézzük, ha egymást nézzük mi:
Fáradtak, könnyesek, jók, bolondosak.
Ugy-e megtartjuk mi majd egymást,
Ha nem írok s nem ölök már dalt,
Csak alszom mélyen, mosolygón sokat?



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt verses dedikáció az Új versek Medve Miklósnak ajándékozott példányában. Cím: Miklósnak – Bandi. A dedikáció eredetijét tartalmazó kötet hollétéről egyelőre nincs tudomásunk, így kötetbeli elhelyezkedéséről sem közölhetünk semmi közelebbit. Hasonmását Révész Béla adta közre Egy Ady vers körül c. cikkében a PN 1928. július 28-i számának 13. oldalán.

Első megjelenés: A k-ot közölte hasonmás formájában cikkében Révész Béla: PN 1928. július 28. 13. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 998. (A kötetbeli közreadáskor Földessy Gyula a vers szövege alatt hely- és időmegjelölést is ad: Kolozsvár, 1906. március. Nem tudhatjuk, hogy ez utólagos, tőle származó következtetés-e vagy az ajánlás alatt is szereplő dátumozás. Feltehető, hogy az utóbbiról van szó, bár Révész hasonmásán ez a megjelölés nem szerepel.)

Szövegkritika

Alapszövegünk a Révész-féle hasonmás. A keltezési adatokat – minthogy azok a k hasonmásában nem szerepelnek – nem közöljük a vers szövege alatt, csupán a verses ajánlás keletkezése, időrendi besorolása szempontjából vesszük figyelembe. A nem „tisztázat”-nak készült verses bejegyzés szövege itt-ott hiányos vagy elmosódott: ezért a főszöveg kialakításához néhány javítást végeztünk.

Javításaink:

  • 4 A könnyesek után értelemszerűen vesszőt tettünk.

  • 5 A bus, illetve a notát rövid magánhangzóit verstani indokból hosszúra változtattuk: bús, illetve nótát.

Keletkezéstörténet

A címzésből és a szövegből egyértelműen kiderül, hogy dedikációs versről van szó. A címzett személyéről már Révész Béla egyértelműen nyilatkozott: „Közelálló, titkos embere volt Ady Endrének: Medve Miklós. Ady Endre hangosabban, nyilvánosabban barátkozott ismerőseivel, de megválasztotta egy-két emberét, akikkel túl a literatúrán, szereplésén, adminisztráltságon megszőtte a legteljesebb bizalmasságot. Ilyenféle híve volt Medve Miklós, még Debrecenben kötötték meg az ismeretséget, legodaadóbb kísérője Ady Endre életének, aki egyébként értett hozzá, hogy zilálja a barátságot. Medve Miklóssal azonban mindvégig zavartalan volt a testvérsége. Keresték egymást Debrecenben, Budapesten, Kolozsváron, Bécsben. A menetrend aszerint változott, hol lakott Medve Miklós, hol állt meg Ady Endre.” (PN 1928. júl. 28.)

A költő életrajzírói is nyomatékkal említik barátságát Medve Miklóssal. A poéta öccse arról számol be, hogy 1905 nyarán néhány hetet Pesten töltött a bátyjával, akinek társaságában „olyan embereket” ismert meg: Kabos Edét, Biró Lajost, Révész  Bélát, Medve Miklóst s a még egészen fiatal Szép Ernőt, „akik már akkor esküdtek arra”, hogy „a Parnasszus megrohamozásában” a harc Ady „javára el is dőlt véglegesen”. (AL 109.) Arról is ír Ady Lajos, hogy bátyja Medve Miklóssal a „régi, debreceni jogász-kori barátságot” elevenítette fel. Medve a korai évek után „a király személye körüli minisztérium tisztviselőjeként Bécsben lakott ugyan, de gyakran lejött Budapestre feleségestől együtt, akit Bandi szintén még Debrecenből ismert. Különben őket ismételten meglátogatta Bécsben is, s mindig megfrissülve, fölhangoltan jött vissza tőlük. Életének legkönnyelműbb, de éppen ezért legvidámabb korszakát, a debreceni jogászéveket töltvén együtt Medvével, még tizenöt-húsz év múltán is a vele való találkozás visszazökkentette őt a hajdani vidám, bolondul jókedvű debreceni időszak hangulatába.” (AL 172.) E barátságról Bölöni György is nyomatékkal ejt szót. Említi, hogy Ady párizsi útjait többnyire megszakítja „valahol”. „Idegei nem bírják a hosszú vasúti utazást. Párizs felé rendesen Innsbruck a pihenője, hazafelé jőve pedig Bécs. Itt régi kedves barátait, Medve Miklóst és feleségét szokta felkeresni. Még Debrecenből való ez a ragaszkodó barátság. Noteszembe ő maga jegyzi be címüket.” S közli Ady kézírásos bejegyzésének hasonmását: „N von Medve Bäckerstrasse 24.” Majd hozzáteszi még a költőre vonatkoztatva: „Szeretne velük összehozni, de sohasem sikerült a találkozás.” (Bölöni 148.)

A verses dedikáció visszafogott, de intenzíven bensőséges lírai hangja a két férfi közötti komoly és meghitt barátságról vall. E barátságnak meghatározója lehetett, amit Révész Béla ír, hogy Medve „intellektus a javából, érzékenysége mély, és első értője volt Ady Endrének.” Aligha felel meg azonban az igazságnak az, amit mindehhez Révész még hozzátesz, hogy „Ady nagyon érezte Medve Miklós dzsentri származását is, a közösséget a fajtáról, melyet dekadenciákon át tehetségesnek tartott” (l. Révész cikke: PN 1928. júl. 28. 13.). Sokkal valószínűbb, hogy kettejük szellemi vonzódásán túl barátságuk elmélyítésében nagy szerepet játszott Ady nyilvánosság előtti, publicisztikai kiállása Medve Miklós és Sárosi Paula szerelme, házassága mellet (l. erről bővebben e kötetben a következő, [Ezek a Halál… ] kezdetű vers jegyzetét).

Ady Endre és Medve Miklós kapcsolattartásának sűrűségét, eleven voltát bizonyítja a dedikáció készítését megelőző hónapokból néhány levélbeli nyom. Brüll Adélnak írja  Párizsba Ady Debrecenből, feltehetően 1905. okt. 31-re datálható levelében: „Érmindszentről jövök. Otthon voltam néhány napig. Délben kiszálltam itt Debrecenben. Medve Miklóssal ebédeltem, s a délutáni gyorssal utazom tovább.” (AEl I. 183.) Jó egy hónappal később ugyancsak Lédával tudatja Budapestről többek között az alábbiakat: „Talán holnap leszaladok pár napra Kolozsvárra. Medve és Sárosi Paula hívtak meg. Különszobát rendeztek be, hogy legyek velük pihenve pár napig.” (AEl I. 188.) Ezek a levélbeli utalások további, egyelőre elkallódott vagy végleg elveszett levelek létére is felhívják a figyelmet: mind a debreceni találkozó, mind pedig a kolozsvári meghívás Ady és Medve közötti levélbeli érintkezést feltételez. A korábban idézett levélben említett kolozsvári útra azonban valószínűen csak hónapokkal később kerülhetett sor. Erre enged következtetni Ady egyik Vészi Margithoz írott – feltehetően 1906. márc. 27-i – levele, amelyben többek között az alábbiakat közli: „Erdélyben bolyongtam, s hazatérve leltem meg a Maga levelét. Búcsúzkodtam. Az anyámtól, öcsémtől, barátaimtól. Mindenkitől.” (AEl I. 205.) A vers dátumozásának és a levél valószínűsített keltezésének időbeli egyezése arra enged következtetni, hogy Ady valóban ekkor járt Kolozsváron Medvééknél, és adta át személyesen a férjnek s feleségének az ÚjV verses dedikációval ellátott példányát, esetleg példányait. Medve Miklós és Sárosi Paula házasságkötésük után Debrecenből    Kolozsvárra költöztek, majd a férfi minisztériumi kinevezése után 1906 tavaszán Bécsbe (l. az AEl I. 384. oldalán található jegyzetet).

A két férfi barátságának további bizonyítéka egy későbbi, 1908 végén Brüll Bertának írt levél néhány mondata: „Én Adél leveleit nem mutogatom. Én Adélről Biró Lajoson és Medve Miklóson kívül soha egy lélekkel sem beszéltem.” (AEl I. 328.) A házaspárhoz fűződő tartós és töretlen barátságának jeleként Ady az 1913 tavaszán Mariagrünben írt Ad az Isten c. versét az 1914 elején megjelent Ki látott engem? c. kötetébe a következő ajánlással vette fel: „Medve Miklóséknak, a régi szeretettel”.

Irodalom

Földessy: Amt 25., 300.; életrajzi vonatkozásokkal: EmlAE II. 237–38.




Hátra Kezdőlap Előre