Sírás az Élet-fa alatt

Lentről nézem ős terebélyed,
Piros csodákkal rakott Élet.
Óh jaj,
Te hitvány, te hitvány, te hitvány.
Nem áhított így soha senki,
Nem tud téged más így szeretni.
Óh jaj,
Hiába, hiába, hiába.
Csodáidból csak egyszer adnál,
Fiadnak csak egyszer fogadnál.
Óh jaj,
Be várom, be várom, be várom.
Véremmel hívlak, csallak, várlak.
Véremmel gyűlöllek, imádlak.
Óh jaj,
Csak nézlek, csak nézlek, csak nézlek.
És itt maradok, itt a porban.
Tudom, én tudom, eltiportan.
Óh jaj,
Halálig, halálig, halálig.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. április 29. XI. évf. 117. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel Könnyek hullatása címen a Lázár a palota előtt c. vers I. része előtt közli.) – Kötetben: VA1 (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 101–02.; VA2 (1910) 59.; VA3 (1910) 59.; Gyűjt [1910] 40–41.; VA4 (1918) 59.; VA5 (1919) 77. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 66.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból. Az „ultima manus” elvének mechanikus alkalmazásával a Gyűjt szövegét is választhattuk volna, e közlés azonban több szövegromlást is tartalmaz. Így például a Gyűjt-ben a cím Élet-fa szava kis kezdőbetűvel szerepel. A VA összes kiadásának tartalomjegyzékében következetesen az Élet-fa alak található, a VA1-ben a versek fölött a verzál szedésű címből ennek megítélése lehetetlen. A többi VA-kiadásban élet-fa alak szerepel. Ennek ellenére a nagy kezdőbetűs változat véglegesítése mellett szól, hogy a vers második sorában az Élet szó ugyancsak nagy kezdőbetűvel szerepel.

Szövegeltérések:

Főcím: A Pénz BN
Cím fölött: I. BN
Cím: Könnyek hullatása BN
az élet-fa     VA2 VA3 Gyűjt VA4 VA5
3. Oh         Gyűjt
   jaj BN
5. áhitottBN VA1
igyBN
6. igy BN
7. Oh     Gyűjt
   jaj BN
11. Oh         Gyűjt
13. hivlak, BN
  várlak,BN VA1 VA2   Gyűjt
14. gyülöllek, BN VA1
15. Oh         Gyűjt
16. nézlek, [sorvég] BN
17. S én itt maradok. Itt BN
porban,   VA1
18. Tudom. Én BN
tudom. Eltiportan. BN
19. Oh         Gyűjt

Keletkezéstörténet

E vers eredendően valóban nem mond többet, mint az élet csodáiból kisemmizett ember panaszát, mint a pénztelen siránkozását, s így első címváltozata – bármennyire közhelyes is – lényegében pontos: Könnyek hullatása. Az Élet ős terebélyé-nek motívuma a vers szövegében önkéntelenül alkalmat kínált arra, hogy Ady a címbe beemelje az Élet-fa jelképes mozzanatát. E szimbólum eredete a bibliából, Mózes I. könyvéből való. Ott így szerepel: „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. – És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját” (Mózes I. 2:8–9.). Az első emberpár az Úr tilalma ellenére evett a tudás fájának gyümölcséből, s e bűnbeesésük miatt az Úr kitiltotta őket az Édenből, ami azzal is járt, hogy lehetetlenné tette azt, hogy az ember gyümölcsöt „szakasszon az élet fájáról is”, s hogy abból egyék és ezáltal „örökké éljen”.(Mózes I. 3:22.) Ady Élet-fa motívuma nem megfelelője és párhuzama az ótestamentumi képnek és fogalomkörnek, de változott jelentéssel maga a kifejezés Mózes I. könyvéből való.

Irodalom

Schöpflin 103.; Vatai 164.; Varga 234–35.; Király I. 380., 384.; Hegedűs Loránt 20–22.




Hátra Kezdőlap Előre