Kleopátra hivása

Rólad álmodom:
Kincses szerelem sátra.
Légy védő asszonyom
Óh Kleopátra.
Kösöntyüd arany
S én kiállok a gátra.
Légy védő asszonyom
Óh Kleopátra.
Léda elüzne
S nem vagyok bátrak bátra.
Légy védő asszonyom
Óh Kleopátra.
Megyek bizóan
S nem nézek soha hátra:
Légy védő asszonyom
Óh Kleopátra.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. május 6. XI. évf. 123. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel harmadiknak közli a Pap vagyok én és az Uzsorás Khiron kertje c. versek után.) – (A kötetben nem közölt, feledésbe merült versre több egymást követő megjelentetés is felhívta a figyelmet: így Földessy Gyula a kolozsvári Keleti Ujság 1924. aug. 9-i számának 2. oldalán Ady Endre két kiadatlan verse c. publikációjában, majd ugyancsak ő az Ady-Múzeum I. kötetének 168. lapján az Ady Endre három kiadatlan verse c. újraközlésében, végül Emőd Tamás a SzÉ 1928. júl. 3-i számában „fedezte fel” újra a verset Hét elsikkadt Ady c. közleményében.) – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1000–01.

Szövegkritika

Alapszövegünk a BN-ból.

Keletkezéstörténet

E versike létrejöttét nem annyira a címbe is kiemelt Kleopátra-felidézés, mint a 9. sor – Léda elüzne – félmondata motiválta. Miként 1905 első hónapjaiban (l. erről a Találkozás Gina költőjével és a Vén faun üzenete c. versek jegyzeteit az AEÖV II.-ben), 1906 tavaszán is válságossá, különböző félreértésekből, bántásokból adódóan kiélezetté vált Brüll Adél és Ady Endre kapcsolata. A konkrét kiváltó okot és a részleteket nem ismerhetjük, minthogy Léda ekkori levelei nem maradtak fenn, csupán Ady válaszaiból következtethetünk a konfliktus jellegére, természetére. Az első nyom némi bántást regisztrál: Brüll Adélnak írta Ady Budapestről 1906 márciusában: „Édes, Drága, Rossz, Mindenem, Adél, még csak készülődöm a Maga közelébe, s máris bánt? Pedig elég sok pokol nekem, hogy eddig itt kellett lennem, s hogy még mindig itt vagyok. Pláne most a verseimet is bántja, szegényeket. Mintha nem bántanák elegen.” (AEl I. 202.) Hogy mit vetett a költő szemére Léda, s hogy mely verseire és milyen megjegyzést tett az asszony, az ma már aligha tisztázható. Mindenesetre elindult kettőjük kapcsolatában valamiféle eszkaláció.

Brüll Adél ezt követő levelét ugyancsak nem ismerjük, de Ady viszontválaszából arra következtethetünk, hogy az asszony sértetten fokozta a költővel szembeni fenntartásait. Annyi kiderül, hogy Léda inkább kiélezte, mint enyhítette a helyzetet: „Kedves Adéle, én tudok olvasni, s rettenetesen értem a Maga levelét. Tehát ide jutottunk: szánalomból barátsággal kínál meg. Köszönöm szíves részvétét. […] Engem nagyon szomorú emberré tett, Adéle.” (AEl I. 203.) Egy-két közbülső, még szintén 1906 márciusára valószínűsíthető levél váltása után mintha enyhülne, oldódna kissé a feszültség. Legalábbis erre vall Ady higgadtabb, az asszony vádló, fölényeskedő és féltékenykedő gesztusait s annak következményeit megértetni kívánó, ugyancsak 1906 márciusára időzíthető levele. A költő kér bocsánatot, hogy módja legyen Lédával „megértetni”: végletes szenvedélyében mennyire elragadtatta magát. Visszafogottan, de határozottan közli Brüll Adéllal, hogy voltaképpen mi is történt: „Édes Mindenem, Drágám, én kérek bocsánatot, pedig a hibás nem én vagyok. A maga hideg, barátságpróbát ajánló levele majd megőrjített. Mindegy: bocsásson meg, s szeressen egy kicsit […] Áprilisban én Párisban leszek. Akarja, vagy csak nem bánja?” Persze az áprilisi kiutazás szándéka elhamarkodott ígéret volt, amelynek realizálására végül is csak jún. folyamán kerülhetett sor. Emlegetésének szükségességét viszont azért érezte fontosnak a poéta, mert maga is tapasztalta, hogy kettejük kapcsolatát nemcsak nehéz természetük, hanem a tartós távolság is bonyolítja. Hiszen Léda 1905. októberi Párizsba történt visszautazása óta immár hat hónapja nem találkoztak személyesen. De mindezek tudatában sem volt képes az asszony szerelmüket barátsággá visszaminősítő ajánlata miatt megnyugodni. Ugyanebben a levélben még egyszer szóba hozza: „Beteg s folyton izgatott vagyok. Azért volt olyan keserű és bolond a levelem. De kétségtelennek látszott akkor nekem, hogy Maga el akar engem dobni.” (AEl I. 205.)

A Brüll Adél okozta „lelki seb” a költőben nem heged, folytonosan irritálja az önérzetét. Az asszony húgának, Brüll Bertának írja 1906 áprilisára datálható levelében Budapestről Nagyváradra: „Egyébként Adél halálosan gyűlöl. Már nem is ír. Mindegy. Azért mégis kimegyek Párisba. Ezt nem akadályozhatja meg. (AEl I. 206.) Majd feltehetően ugyanebben a hónapban küld egy fájó sóhajtásnyi levelet Lédának Párizsba: „Édes, jó, minden, Életem, Istenem, hát nem akar tudni rólam? Sebaj, majd akad valaki, aki az én utolsó napjaimat megcukrosítja. Én nem voltam rossz, én csak beteg vagyok. Áldja meg az Isten. Adyja.” (AEl I. 206.) (Mintha akadna valaki, akiben a poéta megkapaszkodhatna, aki „megédesíthetné” „maradék-napjait”: itt nyílik lehetőség a fiktív gesztusra, Kleopátra „hívására”.) Alapvető sérelmén azonban Ady továbbra sem tudja túltenni magát, egy újabb, valószínűen ápr. végén írott levelében – levélbeli érintkezésük objektív tényeit is számbavéve – ismét szóvá tette: „Adél, Mindenem, levele, az utolsó levele után hallgattam. Négy levelem kereszteződött Magának ez egy levelével. Soha október óta nem írtam Magának szimpla levelet, mindig kettőset. Most pedig azt látom, hogy még a direkt leveleimnek is csak egyikét kapta meg. Poste restante leveleimmel hogy mi történt? – nem tudom. Ám az Magát nem alterálta. Eltörte a pálcát, isten tudja, hányadszor. Ezúttal, úgy rémlik nekem – alaposan.” (AEl I. 208.) (A kettős levelek eljárása a költő és Léda közös megállapodásán alapult: ún. direkt, semlegesebb hangú leveleit Diósi Ödönék lakására küldte, a bizalmasabb mondandójúakat pedig poste restante címezte a párizsi Bureau 31-re.) Mindez eléggé zavarttá, nehezen átélhetővé tette Ady korábban elemi erejű vonzalmát Léda iránt.

Különben is megcsappant a Lédához kapcsolódó versek száma 1906 első hónapjaiban. Közvetlenül Lédának szóló verset mindössze kettőt publikált: az Egyedül a tengerrel és az Örök harc és nász c. verseket. A Léda-ihletkört is érintette további két költeményben: a Bolyongás Azur-országban és A Halál automobilján c. versekben. Ez utóbbiban is csak villanásra tűnik fel Léda: „De fátyolos / Az én arcom s a Léda arca”. Miként a Kleopátra hivásá-ban is csak a motiváló mozzanat mértékéig villan elő az asszony alakja: Léda elüzne. Vele szemben idézi meg védő asszony-ként Kleopátrát a költő. Hogy miért éppen őt, arra nem könnyű felelni. Hiszen Kleopátra a mitoszokban és a történelemben gyakran előforduló görög női név volt. Valószínű, hogy Ady a név történelmi viselői közül a legismertebbet idézte meg: a hellenisztikus korból való, a Ptolemaioszok nemzetségéből származó, a gazdagságáról és szerelmi varázserejéről híres utolsó egyiptomi királynőt, aki a saját hatalma és országa érdekében elcsábította Caesart, majd Antoniust. Erőfeszítései azonban, hogy Egyiptom függetlenségét Rómával szemben biztosítsa, kudarcot vallottak, ezért i. e. 30-ban öngyilkos lett. A monda szerint állítólag egy mérges kígyóval maratta magát halálra. Kleopátra élettörténetéből Ady csak a kincses szerelem motívumát ragadta ki. (A név „varázsa” a poéta egy közel két évvel korábbi novellájában is fölmerült: A tízmilliós Kleopátra. BN 1904. szept. 18., AEön 212–16.)

A verset valószínűen elégtelen lírai ereje, kissé alkalmi jellege miatt végül is nem vette fel a VA-ba. Lédával kialakult konfliktusát sokkal lényegre törőbben sikerült kifejeznie az egy hét múlva publikált A Léda arany-szobra c. versben, amelyet nemcsak beemelt a kötetbe, hanem annak ciklus-címadó versévé választotta.

Magyarázat

Kösönytyű: karon, nyakon vagy ruhán hordott díszes női ékszer.




Hátra Kezdőlap Előre