A Léda arany-szobra

Csaló játékba sohse fognál,
Aranyba öntve mosolyognál
Az ágyam előtt.
Két szemed két zöld gyémánt vóna,
Két kebled két vad opál-rózsa
S ajakad topáz.
Arany-lényeddel sohse halnál,
Ékes voltoddal sohse csalnál,
Én rossz asszonyom.
Hús-tested akármerre menne,
Arany-tested értem lihegne
Mindig, örökig.
S mikor az élet nagyon fájna,
Két hűs csipőd lehűtné áldva
Forró homlokom.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. május 13. XI. évf. 130. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel Léda arany-szobra címen másodikként közli a Futás a Gond elől után és a Mammon-szerzetes zsoltára c. vers előtt.) – További megjelenés: Szil 1908. január 9. XXVI. évf. 2. sz. 1–2. – Tárca – („Vér és Arany” főcímmel és Ady Endre e cím alatt megjelent új verskötetéből alcímmel másodiknak közli a lap a Fölszállott a páva után s a Nem mehetek hozzád és Az Értől az Oceánig című versek előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 164.; VA2 (1910) 90–91.; VA3 (1910) 90–91.; VA4 (1918) 90–91.; VA5 (1919) 121. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 79.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből. Az egyes publikációk között kevés, inkább csak szedési hibából eredő eltérés mutatkozik.

Szövegeltérések:

Főcím: A Pénz BN
Cím fölött: II. BN
Cím: Léda arany-szobra BN
Alcím: (Ady Endre e cím alatt
megjelent verskötetéből.)
    Szil
4. volna     Szil
6. topáz,      VA4 VA5
8. csalnál     Szil VA3
10. Hus-tested BN
14. Két, hüs BN VA1
Két, hűs csípőd     Szil
lehütné         VA4 VA5

Keletkezéstörténet

Látszatra nagyon elvont és áttételes verseivel is képes Ady pontosan és érzékletesen kifejezni a különböző élethelyzeteket kísérő érzelmi és gondolati megrezdüléseit. Már hosszabb ideje él benne egyfajta érzelmi ambivalencia a Léda iránti szerelmi kapcsolatában: egyértelmű, feltétlen odaadás az asszonnyal szemben, amelynek állandóságát azonban folytonosan megzavarják a különböző okok miatt kirobbanó ütközések, huza-vonák, félreértések, önérzeti megpróbáltatások, féltékenykedések. Mindebben bizonyára szerepe van a Párizs és Budapest közötti tartós tér- és időbeli távolságnak, kettejük nehéz természetének, Léda gyakori szeszélyeinek, vádaskodásainak, a levélváltásaikban az asszony olykor hosszú hallgatásának. E zavarok felderítésében persze aligha lehet egyértelmű ítéletet alkotni, és még kevésbé van értelme annak, hogy azt kutassuk, hogy kinek miben és mennyiben van igaza. Fontosabb arra figyelni, hogy Adyban kialakul egy lelki és lírai helyzet, amely szerint a benne élő legjobb és eszményi Léda-képet folyton megzavarják az asszony kicsinyes és gyarló gesztusai. Kettejük konfliktusos kapcsolatát summázza ebben az esztendőben az Örök harc és nász strófáiban, majd az egy héttel korábban publikált Kleopátra hivása c. versében Léda szerelmüket barátsággá redukálni akaró ajánlata miatt horkan fel.

Érthető, hogy az esetlegességekkel, gyarlóságokkal szemben Ady valamilyen állandó, értékálló Léda-víziót kíván szembeállítani. Így születik meg az „aranyszobor”-képzet, amely nem a „pénz-motívum” ismeretes változataihoz kapcsolódik, hanem az általa elképzelt Léda-személyiség megörökítésére összpontosít. Ezt a szándékát, törekvését bizonyítja utólagosan az is, hogy e verset a VA összeállításakor nem a pénz-versek csoportjába sorolja be, hanem a kötet Léda-ciklusának címadó versévé választja. Nem meglepő ugyanakkor, hogy látomása megalkotásakor Ady biblikus reminiszcenciákkal él. A vers egyes fordulatai emlékeztetnek az Énekek éneke bizonyos kifejezéseire. Igaz, hogy a Bibliában a Menyasszony dícséri az alábbi módon a Vőlegény szépségét: „Az ő feje mint a választott drága, megtisztított arany;…”, majd: „Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva.” (Énekek éneke 5:11., illetve 14. vers.) Ady fantáziáját megmozgathatta a bibliai szöveg két kulcsszava: az „arany” és a „topáz”. A vízió egészének megalkotásához viszont az említett lelki motiváció elegendő volt arra, hogy a költő a maga poétikai leleményességével némi biblikus tónussal ezt a jelképes költeményt megírja.

Irodalom

Hatvany II. 353–54.; Schöpflin 101.; Vatai 128.; Vezér 218.




Hátra Kezdőlap Előre