|
Első megjelenés: BN 1906. május 20. XI. évf. 137. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel Hadd lássak címen másodikként közli a Gémek az Olimpusz alatt és a Pénz a remeteségben c. versek között.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 165.; VA2 (1910) 91.; VA3 (1910) 91.; VA4 (1918) 91.; VA5 (1919) 122. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 79. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA3-ból. Ady a BN publikációját meghatározó címváltoztatással és egy központozásbeli eltéréssel vette fel a VA-ba. A VA3 szövegközlése nem igényel sajtó alá rendezői beavatkozást. A VA1 korrektúráján (PIM A. 126/1.) néhány apróbb igazítást végzett a költő. A 9. sorban az arany szó után a vesszőt pontra változtatta, hasonló módon a 10. sor álmot szava után a vesszőt pontra cserélte. A 18. sorban a hibásan szedett Mer szóalakot Mert-re javította. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) mindössze egyetlen ékezési javítás található: a 2. sorban a sirással alakot sírással-ra módosították. KeletkezéstörténetRégi, némiképpen önironikusan kezelt vágyakat is megszólaltat e versben a poéta. Földessy hívja fel a figyelmet arra, hogy a vers következő sorainak: „Álomban szegődött / Hozzánk és kék lángokkal / Lobogott a szent arany” – van egy hat évvel korábbi – más kontextusba illeszkedő – prózai előzménye: „Az absztrakt fogalmakra rossz idő jár. Ma már legabsztraktabb: a pénz. Ez lobogjon kékes lidércfénnyel előtted, míg tanulsz. Nemesebb ambíciód ennél nem lehet. Az élet egyetlen célja az élhetés, élni pedig csak pénzzel lehet… Dárius nem fogsz lenni. Keveset lehet a mi hülye társadalmunkban ésszel szerezni. De ha emancipálod magad ferde morálteóriák alól, öt tál ételt is ehetsz naponként…” (Levél. Sz 1900. jún. 22.; AEÖPM I.2 291–93. – Földessy hivatkozása találó, de a valójában Ady Lajoshoz írt „nyílt levél” címe, dátuma, továbbá az idézet szövege pontatlan: Földessy: Amt 79.) Mégis e versben nem a pénz, az arany utáni sóvárgás motívuma a meghatározó, hanem a Léda iránti vonzalom és az arany megszerzése lehetőségének összekapcsolása. Jó egy évvel korábban még éppen Lédára mutatva-hivatkozva fohászkodik aranyért a poéta Baál istenhez: „De itt van a párom: / Kegyetlen, nagy Baál, jóságodat várom.” (Ima Baál istenhez, l. a verset AEÖV II. 163. s a jegyzetét: uo. 546–47.) Itt változtat az alaphelyzeten Ady, mintha az asszonynak lenne „varázsereje” arra, hogy a kincshez, az aranyhoz hozzájuthassanak. Ezért imádságos, zsoltáros-biblikus a vers indító sorainak hangvétele, s ezért módosította a kötetbe vételkor a sajtóközlés nem elég kifejező Hadd lássak címét Ady a poétikusabb A szememet csókold címváltozatra: hiszen az asszony csókja szükséges ahhoz, hogy a kincsekre lelhessen a lírai én. A kincsvárás, kincskeresés népies babonájának versteremtő felélesztését véli felfedezni Ady némely versében Barta János. Szerinte ennek példája már a másfél hónappal korábban publikált Az Avar-domb kincse is, amely arra a hiedelemre épül, hogy a kincset a mélyben, a múltban lehet megtalálni (l. e verset és jegyzetét e kötetben). Hasonló motiváció érlelte A szememet csókold sorait is: itt már a szent arany kék lángú lobogása is fölmerül. Léda csókjának pedig „varázsoldó” szerepe van (Barta 282.).
|