Mátyás bolond diákja

„Diák, írj magyar éneket,
Diák, a Földön Dante is élt.”
Kacagott, kacagott a diák.
Latin ütemben szállt a dal,
Nem magyarul, sohse magyarul.
Vergődött, vergődött a diák.
Lelkében Petrarca dalolt
S keltek újféle magyar zenék.
Álmodott, álmodott a diák.
De néha, titkos éjeken
Írt s eltépte, ha magyarul írt.
Zokogott, zokogott a diák.


Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. június 17. XI. évf. 165. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Magyar énekek” főcímmel elsőként közli a Megáradt a Tisza c. vers előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (A magyar Messiások ciklus) 47.; VA2 (1910) 30.; VA3 (1910) 30.; VA4 (1918) 30.; VA5 (1919) 40. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 52.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból. A BN szövegét két lényeges és néhány apróbb módosítással vette fel kötetbe. A VA első és második kiadásában akad egy-egy helyesírási eltérés.

A VA1 korrektúráján (PIM A. 126/1.) egyetlen javítást végzett Ady: a 7. sor végén a dalolt után törölte a vesszőt.

Javításunk:

  • 7 Az olasz költő nevét a helytelen Petrárca változatról a szokásos írásmódnak és a BN, a VA4 és a VA5 szövegközlésének megfelelően Petrarca alakra igazítottuk.

Szövegeltérések:

Főcím: Magyar énekek BN
Cím fölött: I. BN
1. Diák, irj BN
2. élt. BN
7. Petrárka VA1
 Petrárca VA2
 dalolt, BN
8. ujféle BN
11. Irt s eltépte, mit BN
 irt BN
12. S zokogott, BN

Keletkezéstörténet

Elképzelt, valaha lehetett poéta-elődöt idéz fel e versben Ady. Olyan Mátyás király korabeli és udvarában dolgozó íródeákot, aki a maga fantáziálása szerint már az általános latinnyelvűség idején megpróbálkozott magyar zenék szerint magyar verseket írni. Földessy Gyula hívta fel a figyelmet arra, hogy e képzeletbeli diák alakja Ady prózájában már egy esztendővel korábban felbukkant. Íme: „Magyar Nap-király, renaissance lovagja, különös írást ró most ide egy késői […] iródeákod. […] Íme, én is híres Korvinádnak olyan darabjába vetem most betűimet, melyet meg sem írt egy talán meg sem született magyar ember, s akit igen jeles mestered, Vitéz János méltán lenézett, mert verseit s lázas álmodozásait paraszti magyar nyelven kiabálta.” (Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára. Figy 1905. ápr.; Ismeretlen Korvin-kódex margójára. Panaszkodás és hit alcímmel. AEÖPM VII. 18.) (L. a hivatkozást Földessy: Amt 58.)

Egyértelmű, hogy a Mátyás bolond diákja c. vers „életképét” Ady a maga költői helyzetének alluziójaként alkotta meg. Ilyen értelemben rokon fogantatású e vers az 1906-os Egy csúf rontás és az 1907-es A befalazott diák c. költemények motivációjával. (Az analógiára utal: Földessy: Amt 58.; a verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Halász: NA 131.; Szabó R. 69.; Földessy: Amt 57–58.; Varga 241.; Király I. 194–95., 218., 279.


Hátra Kezdőlap Előre