Megáradt a Tisza

Megáradt a rest, magyar Tisza,
Vize Lajtától Oltig szalad.
Ujjongnak a ludak, a gémek
S azok a rabló, azok az ősi
Griff-madarak.
Ár, szürkeség, vízgőz, pocsolya,
S a nagy magyar Alföld felett
Fészketlenül, kiverve röpdös
Riadt szívekkel egy szép énekű
Madár-sereg.
Sebten kiválik im, gőgösen
Egy fény-tollú sármány-madár,
Bús dalba kezd. Lenéz az árra,
Föld int Nyugatról s a sármány-madár
Nyugatra száll.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. június 17. XI. évf. 165. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Magyar énekek” főcímmel másodikként közölte a Mátyás bolond diákja c. vers után.) – Kötetben: VA1 (1908) (A magyar Messiások ciklus) 48.; VA2 (1910) 31.; VA3 (1910) 31.; VA4 (1918) 31.; VA5 (1919) 41. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 52.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból. A BN szövegét több apró módosítással s egy lényeges, értelmi szóváltoztatással vette át a kötetbe a költő. A VA egyes kiadásai között csak néhány eltérés található.

A VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady a 2. sorvégi szalad után a vesszőt pontra cserélte, a 11. sorban pedig a gőgösen után törölte a vesszőt. A VA3  korrektúráján (OSzK Fond. Hung. 1731.) az im és a gőgösen szavak közé vesszőt tettek.

Szövegeltérések:

Főcím: Magyar énekek BN
Cím fölött: II. BN
2. szalad, BN
3. ludak, s a VA4 VA5
6. Ar, [sh] BN
 vizgőz, pocsolya; BN
 víz-gőz, VA4 VA5
7. nagy, BN
9. szivekkel BN
 énekü BN
11. im gőgösen, BN
 im gőgösen VA1 VA2
13. Bus BN
14. Föld int Keletről. S a BN

Keletkezéstörténet

Nem először találta szembe magát Ady a kilencszázas évek első felében olyan társadalmi-politikai eseményekkel, mozgásokkal, amelyek megrendüléssel, szorongással és aggódással töltötték el. 1906 nyarának elején Adyt még erősen foglalkoztatta és nyomasztotta az ápr. 8-ával hirtelen kormányra került volt ellenzéki koalíció látványos és hangzatos hatalomátvétele. Mindebben nemcsak a koalícióban résztvevő pártok és csoportok némelyike elleni határozott elvi fenntartásai, a szólamoskodó „magyarkodással” való elégedetlensége játszott szerepet, hanem saját – a lapja, a BN jövőjével kapcsolatos – gondjai is. A költő nyugtalanságát, rossz közérzetét csak fokozta kiapadhatatlan sóvárgása Léda és Párizs után. Hónapok óta készült arra, hogy kiutazzon Párizsba, de ezt realizálni az akadályozó körülmények miatt csak e vers elkészülése, publikálása után volt képes. E bonyolult lelki állapotának érzékletes víziója az egész országot elöntő, beborító Tisza-áradás képe a hontalanná váló szép énekű madarak seregével s köztük az énekes madarak rendjébe tartozó, idealizált sármány gőgös kiválásával, amely Nyugatra száll. (A vers „lírai logikáját” furcsán megtöri a sajtóközlés 14. sorában a Föld int Keletről~ szövegváltozat, amely feltehetően figyelmetlenségből vagy végig nem gondolásból került a szövegbe. A kötetbe foglaláskor azonban Ady a tévedést kiigazította.) A sármány-madár kép félreérthetetlen utalás ön- magára.

A sérelem, az ütközés a hatalommal, Adyból keserű indulatokat váltott ki már évekkel korábban is. A hazai közállapotok egyértelmű elítélését és vágyat arra, hogy mindent itt hagyjon. 1903. jún. 5-től 7-ig Ady a nagyváradi ügyészség fogházában töltött három napot, hogy letöltse büntetését, amelyet az Egy kis séta (Nagyváradi Friss Ujság 1901. ápr. 22.; AEÖPM I.2 491–92.) c. cikke miatt kapott. A történteken néhány hónap múlva így mereng: „Írok. Pedig nyilván rosszul teszem, hogy írok. […] Ez az egész ország nem mulatságos. Bizonyos grádusán az értelemnek még az is megalázó, ha fenegyereknek hiszik az embert. […] Ellenben én három napig dutyiban ültem, ami csakugyan kellemetlen volt. […] Mikor itt megunom a sok piszkot, kivándorolok. […] Csak igen-igen sajnálom magam a sorsomért, mely elég büszke és érzékeny lelkű embert állított a pocsolya partjára… (Nekik igazuk van. NN 1903. szept. 19.; AEÖPM IV. 164–65.) A szituáció értelmezésében már benne rejlik az a gondolati-érzelmi csíra, amely a Megáradt a Tisza érzékletes víziójának érlelője lesz.

Még inkább a vershelyzethez közeli az 1905-ös eseményeket kommentáló látomásos lírai vallomás néhány mondata: „Tízezer ember előreszaladt, európaivá vált idegben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előtte fut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. […] Íme egyszerre zúgás, a kendőzött Ázsia lemossa az arcát, szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, melyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jankcekiángé.” (Morituri. Figy 1905. okt. 15.; Ismeretlen Korvin-kódex margójára. Sírás és panaszkodás alcímmel. AEÖPM VII. 17.) (A vers prózai motívum-előzményeire idézetekkel utal: Földessy: Amt 38.) A vers utalása a ludak, a gémek ujjongásáról a Gémek az Olimpusz alatt c. vers motívumát ismétli meg (l. előbb e kötetben). A Tisza áradása képzet visszatér a két héttel később publikált Páris, az én Bakonyom c. vers 22. sorában (l. e kötetben később).

Magyarázat

Vize Lajtától Oltig szalad: az akkori Magyarország nyugati, illetve keleti határát jelző folyók. – Griff-madarak: mesebeli szárnyas állat, amelynek az elülső része sashoz, hátsó része pedig oroszlánhoz hasonlít.

Irodalom

Benedek II. 21.; Földessy: Amt 58.; Király I. 176–77., 201., 231.; Baróti 116.




Hátra Kezdőlap Előre