Megjelenés
Első megjelenés: BN 1906. július 1. XI. évf. 179. sz. 2. – Tárca – (Páris, junius) – Ady Endre – („Nyári versek” főcímmel Zozo naplójából címen
másodikként közli a Szent Junius hívása után és a Páris, az én Bakonyom c. vers előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 128.; AH (1908) 53.; VA2 (1910) 72.; VA3 (1910) 72.; VA4 (1918) 72.; VA5 (1919) 94. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 71.
Szövegkritika, szövegváltozatok
Alapszövegünk a VA3-ból. A BN szövegét Ady több módosítás után vette fel a kötetbe. Az egyes kötetkiadások között apróbb eltérések találhatók. Feltűnő, hogy a VA4 és a VA5 publikációjában több helyen romlott a szöveg.
Javításaink:
3 Az alapszöveg hosszú í-s szídj alakját – minthogy sem a helyesírás, sem a verstani funkció nem indokolja – a BN, a VA1 és az AH szövegforrására támaszkodva szidj-re változtattuk.
12 A 3. sorbeli változtatáshoz hasonlóan a szídj alakot szidj-re módosítottuk a BN, a VA1, az AH és a VA5 közlését követve.
Keletkezéstörténet
A Zozó levele azoknak a helyzetdaloknak a sorába tartozik, amelyekben Ady a pénz szerepét az emberi sorsok meghatározásában igyekezett megjeleníteni. 1906 márciusában írt már néhány ilyen verset: Judás és Jézus, Új Heléna, Lábán hivása. (Szövegüket és jegyzetüket l. e kötetben.) Bölöni szerint a Zozó
levele „motívumait kétségkívül megérkezése éjjelén az újra látott Párizs első impressziójaként a Soufflot-kávéház midinettjei adták.” (Bölöni 69.) A ma már nem közismert midinette szó divatárus lányt, általában fiatal munkásnőt jelent. A francia atmoszférát nemcsak a városnév s a Zozó által szólongatott barátja,
Charles megnevezése jelzi, hanem a dal jellegzetes sanzonos előadásmódja is. Ady Párizsba érkezésének légköréről, eseményeiről l. még az előbb: Szent Junius hívása c. vers jegyzetét. A vers néhány mozzanata emlékeztet távolról egy évekkel korábbi Ady-vers motívumaira. Itt: Kis testem borzad és remeg / […] Kell a harmat s a harmat drága. Az 1902-es Témák c. versben pedig ez olvasható: „… Azuba
jő… Zsidó leány, szegény, / Leroskadott a tenger fövenyén, / A vére lüktet, harmat-teste reszket…” (L. e verset AEÖV II. 123.; az analógiára felhívta a figyelmet: Hegedűs: AEnn 259.)
|