|
Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 1 fólió, 270×180 mm. Rozsaliget a Pusztán címen. Aláírás nélkül. A kéziratból egy strófa még hiányzik: a 7–9. sorok. – PIM A. 10. Hasonmása: Bölöni 87. Első megjelenés: BN 1906. augusztus 12. XI. évf. 221. sz. 2. – Tárca – (Páris, augusztus hava) – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel harmadiknak közli a Párisban járt az Ősz, a Léda a kertben c. versek után és az Álom egy Méhesről c. vers előtt.) – További megjelenés: Szil 1906. augusztus 23. XXIV. évf. 34. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel harmadiknak közli a Párisban járt az Ősz és a Léda a kertben c. versek után.) – Kötetben: VA1 (1908) (Az ős Kaján ciklus) 81.; VA2 (1910) 48.; VA3 (1910) 48.; VA4 (1918) 48.; VA5 (1919) 63. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 61. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA3-ból. A k e vers esetében valóban csak első fogalmazvány, amelyet nemcsak több sorában módosítva, hanem egy egész versszakkal bővítve vett át a BN-ba. Ezt a BN-ban kiérlelt változatot közölte kisebb eltérésekkel a Szil. A VA egyes kiadásainak szövegközlései között egy ékezési és egy-két központozási változat található. Közülük egyetlen javítással a VA3 publikációja a megfelelő alap a főszöveg kialakításához. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 12. sorban az Evoé után az elmaradt vesszőt kitették. Szövegeltérések:
KeletkezéstörténetIsmét egy vers, amelynek fogantatása bibliai, újszövetségi eredetű. Igaz, hogy csak az alaphelyzet utal a bibliai történetre, Jézus megkísértésére a sátán által, de az alaphelyzetből hasonló módon kiforgatott megoldáshoz jut Ady, mint az ez év márciusában közreadott Judás és Jézus c. versben (l. e kötetben). A sátántól kísértett Jézus történetével három evangéliumban is találkozhatunk. Közülük a legérzékletesebb és legrészletesebb Máté elbeszélése. Íme: „Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől. – És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. – És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. – Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik. – Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. – És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd a lábadat a kőbe. – Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. – Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét. – És monda néki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. – Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. – Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.” (Máté 4:1–11.) Az előbbihez képest roppant tömör, és semmiféle részletre ki nem térő Márk szövege: „És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába. – És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.” (Márk 1:12–13.) Lényegében Mátéhoz teljesen hasonlóan meséli el Jézus megkísértésének történetét Lukács evangélista. Csak megcseréli a hegytetői, országokat felajánló és a jeruzsálemi templom ormáról való leugrásra biztató jelenetet. Végül a befejezése visszafogottabb, egyszerűbb. „És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.” (Lukács 4:1–13.) Jellemző Ady költői eljárására ez a fordított előjelű „önjézusítás”. Míg a Judás és Jézus soraiban az árulás kényszerűségére próbált keresni emberi indokokat, addig a Rózsaliget a Pusztán strófáiban a jézusi maszkot magára öltő lírai én azt állítja be természetesnek, hogy nem áll ellen a kísértésnek, sőt dalolva és büszkén fogadja el azt, amit a sátán neki juttat: a kincset, a rózsaligetet. A Puszta képzetét a bibliából emelte ki és növelte jelképes erejűvé a poéta, miközben a tájelemek – tövises, csalánok, csalános szikföld – jellegzetesen hazai vonatkozásúak, eredetűek. Ezért túlzóan általánosító Földessy Gyula következtetése, mely szerint „a Puszta itt az élet szimbóluma”, s ugyancsak feleslegesen absztraháló a tunya álom értelmezése, hogy az „elvonatkoztatást” jelent „a való-élettől”. Egyszerűen csak annyit mond vele a költő, amit a két szó jelent, szinonimával szólva: ábrándot, képzelgést, általánosabban legfeljebb poétikus álmodozást. (Földessy: Amt 69.)
|