Bihar vezér földjén

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 1 fólió, 270×178 mm. A cím fölött: III. Cím: Bihar vezér földjén. Aláírás nélkül. – OSzK An. 117/2.

Első megjelenés: BN 1906. augusztus 26. XI. évf. 234. sz. 2. – Tárca – (Páris, augusztus hó) – Ady Endre – („Magyar ég” főcímmel harmadiknak közli a Szent Margit legendája, a Hepehupás, vén Szilágyban c. versek után és a Gyáva Barla diák c. vers előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 155–56.; VA₂ (1910) 86.; VA₃ (1910) 86.; VA₄ (1918) 86.; VA₅ (1919) 115. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 77.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A k szövegét néhány módosítással és közben egy-két sajtóhibát is ejtve szedték ki a BN-ban. A VA₁  többnyire még a BN publikációját követi. A VA többi kiadása között nincs eltérés. Így a VA₃  szövege sem igényel javító beavatkozást.

Szülőföldjének költői megidézése (Hepehupás, vén Szilágyban) után szellemi „újjászületésének” vidékét, világát igyekszik elénk varázsolni Ady. Nem a Léda-szerelem keletkezésének helyét, Nagyváradot, hanem a tájegységet, Bihart eleveníti fel vizionáló versében a költő. Mitizáló módon jár el itt is, miként a szilágysági sors-faggató költeményben. Saját fikciója Bihar vezér alakja is, akinek megteremtéséhez Adynak sem történeti, sem mondai forrása nem volt. A megye névadó Bihar községe mellett található földvár romjairól egy olyan monda is elterjedt, mely szerint a honfoglaló Árpád elől e várba zárkózott volna maradék seregével és feleségeivel a menekülő Mén-Marót fejedelem. Más feltételezések szerint e mondának nincs valós alapja, a földvár egy korábban ott lakó nép erőssége volt. Később a Sebes-Körös mellett, jobban védhető helyen alakult ki a megye székhelye, Nagyvárad.

A mesei, mitizáló eljárás lehetővé teszi, hogy a lírai én szuverénül kezelje a tényeket, a történelmet és az időt. Így varázsolta elő a jelenlegi tudásunk szerint nem létező Bihar vezért a honfoglalás korát követő időkből. Fikciós elképzelése nem mond ellent a kezdetlegesebb társadalmi szervezetben élő népek névhasználati gyakorlatának. Az ilyen társadalmakban – mint például nálunk az Árpád-korban – gyakori a földrajzi nevek személynévként való használata. Így fordul elő a Bihar, Bichor személynév 1086-ban a bakonybéli apátság szolgái között, 1211-ben pedig a tihanyi monostor egyik birtokának jobbágyai között.

Bár Bihar vezér és földje itt csak a külső háttér, a hazai helyszínt jelző-jelölő miliő. Legalább ilyen fontosak és meghatározóak azonban a vershelyzet idejére vonatkoztatott minősítések: Most daltalan ez a táj; majd később: Bús, babonás ez a táj. Ennek az állapotnak az eredetét pedig visszavetíti a régmúltba. A vers logikája szerint Bihar vezér idejére, a barbár kalandozások korára: Ősöm keleti vitéz. / Dalokat ölt Nyugaton. A táj némasága, halottsága időtlen módon uralja a múltat és a jelent: vele szemben egyedül a lírai én s a társául szegődött Léda próbálnak valami mást, dalokat kelteni e földön. A naiv hangolású, sejtelmesen balladaszerű versben különös a történések logikája. Nemcsak az éjféli időpont a kísérteties, hanem az is, hogy a lírai én sírokat tör és holtakat serkent. E kijelentések azonban legalábbis sejttetően kétértelműek: értelmezhetőek szó szerint is, de a vers szövegének összefüggésében még inkább úgy is, mintha az őse által megölt dalokra vonatkoznának. E holt dalok ébresztésére kell Lédának a halott ara, a lírai énnek pedig a halott mátkafi maszkját magára vennie. Csak így lehet reményük arra, hogy ismét élők, pirosak legyenek, s hogy a daltalan tájon újra felkeljenek a dalok.

A költői szólás nehézségeinek ez a hazai viszonyok zordságára és a történelmi hagyományok fojtogató jelenlétére utaló felfogása jellemzően Adyra vall. Mintha babonás éjjeli mesterkedésekre, istenkísértésre vállalkozna. Elszánt törekvése a sírok feltörésére, az elhalt dalok felélesztésére Nietzsche konok szándékára emlékeztet, amellyel gyermekkori vágyait akarja feltámasztani: „Igen, míg minden sír szétrombolója vagy nékem: légy üdvöz akaratom”. (Nietzsche Frigyes: Imígyen szóla Zarathustra. Ford.: Dr. Wildner Ödön. 1908. A síri dal c. részből. 148.) Feltételezhető, hogy a Bihar vezér földjén c. vers létrejöttében sugalmazóan, áttételesen szerepet játszott Gottfried August Bürger (1747–1794) német költő híres Lenore c. balladája, amelynek magyar fordítását Lenóra címen Reviczky Gyula már 1874-ben elkészítette. Nem témában, tárgyban, hanem az alaphelyzet fölvázolásában és bizonyos motívumokban észlelhető a két vers között némi rokonság. Bürger balladájában Nagy Frigyes katonája, Wilhelm elesett a prágai csatában, de feltöri sírját, és éjfélkor ellovagol Sziléziába, hogy magával vigye eltűnése miatt kétségbe esett jegyesét, Lenorét, akivel koporsójában akarja nászukat megtartani. Ady balladájában elvontabb, nem személyes sorsot érintő a küzdelem a sírokkal s a dalok fölserkentésével. Zlinszky Aladár úgy véli, hogy Ady emlékezetébe távolról belejátszhatott Bürger Lenóra c. balladájának hatása is. Különösen a refrén-használatban érez analógiát. Adynál ez így hangzik: „Nem félsz, Lédám?” „Nem biz én.” Bürger balladájának második felében Vilmos háromszor is kérdezi Lenorét, aki háromszor azonosan felel: „Graut Liebchen auch vor Todten?” – „Ach nein! … doch lass die Todten!” Mindezt Reviczky így fordította: „Félsz, rózsám a halottul?” – „Nem, nem; de hagyd halottul.” S ami Bürger refrénes soraiban szintén fölbukkan: „A hold világa, nézd, mi szép…” – az hasonló módon Ady versében is előkerül: „Jaj be szépen süt a Hold.” Mindkét vers „holdas” képe mögött ott találhatók a német és a magyar népköltészet toposzai. (Zlinszky Aladár: Lenore-motívum Ady Endre egyik költeményében. It 1930. 7–8.)

Hatvany II. 351–53.; Zlinszky Aladár: Lenore-motívum Ady Endre egyik költeményében. It 1930. 7–8.; Halász: NA 126–40.; Rónay: Me 275.; Barta 281–82.; Földessy: Amt 77.; Vezér 217.; Király I. 399., 412., 447., II. 504., 520.