Álom álom helyett

Egy óriás jön messziről felém,
Gyilokkal, egyedül.
Kacagok: látlak, pilláimon
Éber manó-sereg ül.
Párnámba, érzem, kanócot lopott
Egy gonosz. Csitt: szelek
Rázzák a régi harangokat,
Sír valaki, remegek.
Ismét csönd. Jön már? Várom zsibbatag,
Nyögve, sírva hívom.
Most dalba fog a manó-sereg
S táncol pilláimon.
Várok megint, egy nagy, sötét golyó
Gyulladt ki valahol.
Egy nagy szív lóg fényes üstökén
És zakatol, zakatol.
S valakit, aki talán sohse élt,
Látok most hirtelen.
Fekszik, mint én s az ágya felé
Csúszik a veszedelem.
Sikoltok: fény, megjött a kék Hajnal,
Szobámba bekacag
S szórja szomorú kacagással
Reám a kék sugarat.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. szeptember 9. XI. évf. 248. sz. 1. – Tárca – (Páris, szeptember hava) – Ady Endre – („Betegen” főcímmel Álom-várás címen elsőnek közli A rég-halottak pusztáján c. vers előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (Az ős Kaján ciklus) 87–88.; VA2 (1910) 51–52.; VA3 (1910) 51–52.; VA4 (1918) 51–52.; VA5 (1919) 67. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 62.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból, a cím a VA4-ből. A BN szövegét több központozási és néhány ékezési módosítás után vette fel Ady a VA-ba. A VA kiadásai között a VA1 egyetlen – a BN-ból örökölt – sajtóhibáján kívül nincs eltérés. A VA első három kiadásában a vers Álom az álom helyett címmel jelent meg. A VA4 és a VA5 címében az Álom álom helyett változat található, bár a tartalomjegyzékben megmaradt az eredeti névelős alak. Az AEöv-28 sajtó alá rendezői ezt Adytól származó javításnak minősítik, és ezért névelő nélkül közlik. Feltételezik, hogy Ady a három szóból álló címek gyakorlatát következetesítette ezzel a javítással, holott a költő csak 1908-tól, Az Illés szekerén c. kötettől kezdve állandósította a három szavas címeket. A kötetben 25 nem három szavas cím fordul elő: ebből 3 két szavas, 22 négyszavas. Köztük olyan meghatározó versek, mint pl. Párisban járt az Ősz; Páris, az én Bakonyom; Én nem vagyok magyar?; Mi urunk: a Pénz (cikluscím is); Az Értől az Oceánig stb. Felmerül a kérdés, hogy Ady miért éppen csak az Álom az álom helyett, illetve a Hó hull a sárba és a Mostoha testvéreim a Betűben (l. később) esetében érezte szükségesnek a javítást? Nem bizonyítható, hogy a változtatást maga Ady kezdeményezte. De mivel a VA4 Ady életében jelent meg, nehezen képzelhető el, hogy 3 vers címét is a költő intenciója vagy jóváhagyása nélkül módosították volna. Így a kritikai kiadásban is az utolsó, névelő nélküli változatot fogadtuk el.

A VA1 korrektúra-példányán (PIM A. 126/1.) három javítást végzett a költő. A 9. sorvégi zsibbatag után vesszőt tett. A 10. sor hívom szava után a vesszőt pontra cserélte. A 19. sorban az ágy szót ágya alakra változtatta.

Szövegeltérések:

Főcím: Betegen BN
Cím: Álom-várás BN
 Álom az álom helyett VA1 VA2
3. látlak. Pilláimon BN
6. Csitt. Szelek BN
8. Sir valaki. Remegek. BN
9. zsibbatag. BN
10. sirva hivom, BN
13. megint. Egy BN
14. Gyuladt BN VA1
20. Gsuszik [sh] BN
21. Sikoltok. Fény. Megjött BN
 Hajnal. BN

Keletkezéstörténet

Jellemzően segít a vers egészének fölfogásában, megértésében az első címváltozat: az Álom-várás. Mert az álom szót a köznyelvben is több értelemben használjuk. Jelenti elsődlegesen magát az álmot, amelyet az értelmező szótár a dolog természetéből következően ilyen bonyolultan ír körül: bizonyos látási és hallási képzeteknek, emlékezetünkben lappangó képeknek rendezetlen és akaratunktól független sorozata, melyet alvás közben észlelünk. Ady azonban nem ilyen álmot vár, hiszen ilyen álmot várni nem is lehet, azok alvás közben, önkéntelenül, akaratunktól függetlenül következnek be. Az „álom-várás” a szó második jelentését, értelmezését hívja elő: az alvás fogalmát, képzetét. A címben – Álom álom helyett – tehát a két „álom” szó nem ugyanaz. A második álom így egyértelműen az alvás jelentését hordozza. S az első? Az első álom szó sem jelentheti az álmodást magát, mert az csak alvás közben lehetséges. Inkább egy harmadik árnyalat illik rá, mely szerint az álom a szabadjára engedett képzelet képeit, a képzelődést, a csapongó elképzeléseket jelenti. Éjszakai vívódást az elalvásért, olyan félig éber, félig álomszerű állapotot. Hasonló módon értelmezi ezt a verset kiváltó élethelyzetet Földessy Gyula is: „lázas-agykáprázatok, mikor az ember az ébrenlét és álmodás két határozatlan állapota között lebeg […], a sötét csendben víziók, hallucinációk csapódnak szemébe-fülébe”. (Földessy: Amt 71.)

Életkörülményeiben, helyesebben közérzetében is bekövetkezett valamilyen változás, amelyet a szept. 9-én publikált verseinek főcímében is kiemel: „Betegen”. S bár nem minden főcímének van külön jelentést is hordozó fedezete, ez esetben személyesen is indokoltnak érezhette ezt a megjelölést. Az 1906-os nyári hónapokról írja az ekkor vele rendszeresen találkozó Bölöni György: „Ady egészsége tűrhető ezekben az időkben. Igaz ugyan, hogy állandóbban kezd altatókkal – veronállal – élni, mert nem tud aludni rendesen, de víg kedélyű, és ha idegeire panaszkodik is, lassanként kitisztul az a túl sötét légkör, mely Párizsba indulása előtt Budapesten körülvette.” A kezdeti könnyebbülés után azonban az állapota ismét zaklatottá válik: „Ady Párizsban heteken át kitűnően érzi magát, egyszerre azonban idegesítő szimptomák lépnek fel. Torkára és anginájára panaszkodik. Most sincs ereje arra, hogy orvosi vizitekre egyedül eljárogasson – Budapesten is segítségül vette valamelyik barátját –, és engem kér, hogy kerítsek neki egy magyar orvost. A Cluny-kávéház magyarjai tesznek figyelmessé dr. Pfeiffer Ernőre, aki a párizsi egyetemen tanulmányokat és kísérleteket folytatott. Így lesz Ady e fiatal magyar orvos páciense. Eleinte én kísérem fel Pfeifferhez, hogy injekciókat kapjon, később megbarátkozik az injekciós tűvel, és maga megy vizitekre […] Néhány hétig tart ez a rendes, lelkiismeretes kúra, és Ady lelkileg is megkönnyebbülten kerül ki belőle. Már nem a kétségbeesett beteg többé, hanem a magát gyógyultnak érző ember”. (Bölöni 95–96.) Az álmatlanság és az ideges zavarok is ösztönözhették Adyt, hogy e lebegő lelkiállapotait versben is kifejezze, megörökítse.

Érdekes, hogy ez időben Ady már megkezdi gyermekkora kissé naivan, mesésen vizionáló, a falusi babonákat is magába olvasztó emlékeinek a felidézését. A vers-indító kép mintha ezekből a régi emlékekből variálódna: Egy óriás jön messziről felém, / Gyilokkal, egyedül. Több mint két hónappal korábbi novellájában bukkannak fel ilyen kísérteties képek: „A romos Pelley-kastély alatt égnek meredt két jegenye. Ez volt a világ két legmagasabb jegenyéje […] Vacogott a fogam minden elalváskor, de nyaras nappalokon bátran játszottunk […] Karolina asszony gyakran altatott mesékkel engem, ha a szobába beszabadult. Csupa gyermekes dolgokat mesélt. A kis egér vezeti az árva Sárit. A farkas megeszi a vasorrú bábát. Én belebújtam a párnámba, s úgy nevettem […] Vannak szörnyetegek, de azok a levegőben röpködnek. Olyan a formájuk, mint az emberé […] Ha már szenderegtem: Klárika állott előttem. Szórta rám a jegenyék virágát. Künn pedig őrjöngve ugatott a Bodri. Legyintettem a kezemmel: Klárika most otthon alszik. Ám a Bodri ugatását hallom. Megint szenderegtem. Egyszerre csak látom, hogy a két jegenyét ki akarják vágni […] Az álom ismét csalafintáskodott. Hirtelenül mit látok? A Pelley-kastély tégláit nagy szekerekre rakják. Künn egyre ugat a Bodri, s megint fölriadok. A kisöcsém horkol a szomszédos ágyon […] Most már elvész a világ? A bibliából jutottak eszembe szörnyű esetek. Hát igazak volnának? […] Most már nem tudtam aludni. Látni akarom, hogy mi van künn. A Bodri szűkölve, nagyon szomorúan vonított. Föltártam halkan az ablakot, s egy fájó ugrással lesurrantam. Féltem, remegtem s mentem a romos Pelley-kastély felé […] És megláttam a Bodrit. Négy lába a Hold felé hadonászott. Nyakát egy óriási fekete kutya fogta le. A Bodri hörgött, csúnyán, rémesen. Mintha a világ haldoklott volna. – Sose láttam ezt a fekete kutyát.” (Mikor Bodrit legyőzték. Sajtóközlésbeli címe: Az ellenség. BN 1906. jún. 10.; AEön 508–11.; jegyzete: uo.: 1336.) Álomnak, félálomnak, álomszerű víziónak és valóságnak a verséhez hasonló kísérteties keverése tapasztalható a novella néhány részletében is.

Az óriás közeledésének és az egy hónappal később publikált Jó Csönd-herceg előtt c. vers részben hasonló motívumának emlékelőzménye lelhető fel az 1911-es  A Torony-ember gyilkossága c. novellában. Persze csak akkor, ha valóban gyermekkori falusi emléket idéz fel, és nem fikció ez a motívum. Íme a falusi babonás világ misztikus lénye: „A Torony-emberről hónapok óta suttogott már a falunk babonás magyar-oláh népe, de én először a mi vidám, lapos arcú Lajkó pajtásunktól hallottam róla”. Egész napi játszás után alkonyatkor tudhattak meg róla többet a gyerekek: „Este tíz órakor – beszélte nekünk Lajkó – a lakatlan Góray-kastély udvarának sűrű fái közül kilép hatalmasan a Torony- ember. A magas palánkot játszva átlépi, s négy lépéssel már a templomnál terem, holott a templom rendes embernek legalább kétszáz lépésnyire van”. (A Torony-ember gyilkossága. 1911. okt. 1.; AEön 1179.; jegyzet: uo. 1341.) A manó-sereg képzete versben egy évvel korábban megjelent már: a Búgnak a tárnák c. költeményben. (AEÖV II. 185–86.; az előzményekről l. a jegyzetét is: uo. 594–95.) Új mozzanat a versben, hogy a víziók rémeivel szemben a manó-sereg itt valamiféle ellenpontot is jelent: a tudatos alkotói felülemelkedés mozzanataként jelennek meg a költeményben. Dalolásuk és táncuk kibontatlanul is előlegezi az Özvegy legények tánca más értelemben különös vízióját. A záró strófa  kék Hajnal képe megtalálható a Thaiszok tavaszi ünnepe c. vers (l. e kötetben) indító sorának élén is. Hasonló kifejezéssel él Le vin des amants c. versében Baudelaire is: le bleu cristal du matin.

Irodalom

Földessy: Amt 71.; Vezér 200., 210–11.




Hátra Kezdőlap Előre