Havasok és Riviéra

Havas üstökünket jégsapkás
Vihar-kölykök hada cibálja
S lábunk alatt Tavasz kacag,
Nyíló kaktusz, aloe, pálma.
Az Alpokon vagyunk a Végek,
Minden kis szél-ficsur bolondja
S lent a Nap a szent sugarat
S őrült kékjét a tenger ontja.
Mi csak szögeljük büszke kínban
Fejünket a hideg egeknek
S lábunk alatt finom urak
S parfümös asszonyok nevetnek.
Mi védjük őket, mi: a Végek.
Gémberedett, nagy testünk óvja
S végzi, hogy másoknak legyen
Sok-sok, boldog, tavaszi óra.
Meghalna, ha egyszer lerogynánk,
Az a Tavasz, ott lent a parton,
Meghalna pálma s a mosoly
Finom, együgyű, úri ajkon.
Ha mi egyszer egy dörgedelmes,
Rettenetes, nagy példát adnánk:
Hegy-bajtársak, egy szép napon
Mi lenne, ha lelátogatnánk?



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. november 25. XI. évf. 325. sz. 2. – (Páris, november hava) – Ady Endre – („Riviérai emlékek” főcímmel másodiknak közli a Hazavágyás Napfény-országból c. vers után). – További megjelenések: Szil 1909. március 11. XXVII. évf. 10. sz. 1. – Tárca – Ady Endre (Havasok és a Riviera címmel s a vers alatt Monte Carlo helymegjelöléssel); F 1918. február 11. II. évf. 7. sz. 15. – Ady Endre (mellette a vers német nyelvű szövege Schneegebirge und Riviera címen Eduard Schullerus fordításában). – Kötetben: VA1 (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 117–18.; AH (1908) 50–51.; VA2 (1910) 67.; VA3 (1910) 67.; Gyűjt [1910] 42–43.; VA4 (1918) 67.; VA5 (1919) 87. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 69.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből. A BN szövegét kisebb módosításokkal vette át Ady a VA1-be, és ez utóbbit követte az AH publikációja is. Néhány határozottabb igazítás észlelhető az ékezésben a VA2 szövegében; ezt követi egyetlen eltéréssel a Gyűjt publikációja is. Különc megoldásokban bővelkedik a Szil utánközlése. Jelentős, a vers értelmét is összezagyváló sajtóhiba, szedői tévedés került bele a VA3 szövegébe. A 12. sorban a S parfümös asszonyok helyett S parfümös urak-at szedtek, amelynek a korrigálása is elmaradt. Sőt: ez a tévedés tovább öröklődött és tetőződött az egyébként sem hibátlan VA4 és VA5 szövegében: Parfümös, víg urak formában. Néhány régi és egy-két új szövegeltérés található a F publikációjában. Érthető a kifejtettekből, hogy a főszöveg alapjául a feltehető költői szándékot megőrző és a korrekt helyesírású VA2 szövegközlését választottuk.

A VA1 levonatában (PIM A. 126/1.) Ady egy szedési hibát korrigált: a 10. sorvégi egeknek után a vesszőt törölte. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) két kisebb hibát kiigazítottak: a 9. sorban a bűszke hosszú ű-jét rövidre változtatták, a 24. sorban pedig a meglátogatnánk igekötőjét cserélik ki a kifejezőbb le alakra. A 12. sor – már említett – lényeges tévedését viszont nem vették észre.

Szövegeltérések:

Főcím: Riviérai emlékek BN
Cím fölött: II. BN
Cím: Havasok és a Riviera Szil
 Riviera VA4 VA5
4. NyiBN VA1 AH
6. szél-ficsúr Gyűjt F
7. súgarat Szil
 sugarát F
8. S örűlt [sh] Szil
9. kinban BN VA1 AH F
10. egeknek, BN
12. S parfümös urak VA3
 Parfümös, víg urak VA4 VA5
13. védjűk Szil
17. lerogynánk VA4
18. tavasz, F
19. pálma és a Szil
20. együgyü, BN VA1 AH F
 uri BN F
23. Hegy bajtársak, Szil

Keletkezéstörténet

Miként az előző vers, a Hazavágyás Napfény-országból jegyzetében megírtuk, a Havasok és Riviéra c. költeményt is emlék nyomán Párizsban írta, s onnan küldte haza a lapjának a poéta. A riviérai „időzés emléke”-ként emlegeti a költő öccse is (AL 117.). Több riviérai tartózkodás élményei és benyomásai sűrűsödtek össze a versben.

Korai cikkeiben és verseiben lehet számos példát találni arra, hogy Ady a természeti jelenségeknek, időváltozásoknak a mozzanatait az emberi hangulatok és helyzetek átalakulásaival hozza összefüggésbe. Földessy Gyula némiképpen merész és megalapozatlan következtetéssel úgy véli, hogy e vers „a zseniket szimbolizálja a havasokban, amelyek »Vég«-ekként (»végvár«-akként) »védik« a Riviérát s ennek életélvező úri csőcselékét, de az elnyomottak forradalmi lázadásának gondolata is benn feszül a versben.” (Földessy: Amt 74.) Nem lehet pontosan tudni, hogy ezt a magabiztos állítását a zseni-képzetről Földessy honnan vette, hacsak azt az utalását nem gondolta komolyan, mely szerint e vers harmadik versszaka „emlékeztet a Himalája jégcsúcsain zörgő szekerű »Illés«-ekre”. (Földessy: Amt 74.) Ez a feltételezés félrehallás, nincs semmiféle közvetlen vagy közvetett hasonlóság a Havasok és Riviéra és Az Illés szekerén c. kötet bevezető verse között (Az Úr Illésként elviszi mind… Az Újság 1908. aug. 2.). A felületes analógiára épített zseni-képzet tehát tarthatatlan, eltájol, hamis irányban értelmezi a verset. De bizonyos mértékig finomítani kell azt az egyértelmű kijelentést is, hogy e versben természetesen bennerejlik „az elnyomottak forradalmi lázadásának gondolata is”. Mert ez a jelképes többlet is beleérthető a versbe, de Ady kiindulása az e tájon tapasztalható különös természeti kontraszt, amelybe azután önkéntelenül belevegyíti a szintén észlelt pénzesek és pénztelenek ellentétét. A forradalmas fenyegetés ennek csak kiegészítése, betetőzése. Hasonló módon személyesíti meg az 1907 eleji  A Délibáb üzenete c. versben a délibáb bejövetelét, miként itt a hegyek lelátogatását. (L. e kötetben.)

A vers rejtettebb, kezdeti indítékai talán visszavezethetők – miként erre Földessy is utal – Ady 1904-es őszi, riviérai benyomásaira (Földessy: Amt 74.). Ekkor utazott Párizsból Nizzába, majd onnan vissza Párizsba Ady a Côte d'Azur Rapide-on. A korábban húsz órás utat az extra-rapide tizenhárom óra ötven perc alatt tette meg. (Európa leggyorsabb vonata. BH 1904. nov. 25.; AEÖPM V. 151–52.) Lírai élményt a poétában nem maga a gyorsaság, hanem az általa keltett éles kontrasztok benyomása hagyott. Zilahi lapjának küldött naplószerű beszámolójában írta többek között: „November 15. Ma még nyár van. Ma még narancsvirágok nyílnak, s vad kaktuszok hivalkodnak minden árokszélen. Sohse volt ilyen igézetes, mélységes kék a tenger. Ni, amott Cap-Martin. Óh, némaságos, gyönyörű kocsizás az árnyas erdő-úton. Tegnap. Öt napja. Tíz napja. Mit emlékszem én már? […] Emitt Monaco. És ott a tengeren óriás sirályok: kósza vitorlás hajók. Óh jaj, holnap. Alkonyodik. Kigyúl a pokol: a bank. Elegáns kocsik érkeznek, és suttognak körültem az áhitatos parvenük”. Másnap, azon a bizonyos holnapon indulás vissza északra, Párizsba: „November 16. […] Reggel van és nyár van. Óh, csiklandozd csak az arcom, Dél bolondos, jókedvű Napja. – Nizza, nyolc óra harminc perc. Este tízre benyargalunk a télbe. […] Átkozom a kontinens leggyorsabb vonatát. Már Marseille… Már Avignon. Jaj, itt már nincs lombjuk a fáknak. Mâconban egy farkas-bundás vidéki ugrik fel a vonatra. […] Fázom. Este van. Kinéznék az ablakon: köd. Most párás, világos, téli lármás, óriási csarnokba robogunk bé: – Párizs!…” (Négy nap. Szil 1904. dec 1.; AEÖPM V. 156.) A természeti- és évszakváltások objektív tényeit már itt hangulati, emberi motívumok mozzanataival tölti, sűríti Ady.

A vers hangulatához közelibb benyomásokról számol be azonban a Nizzából nov. 10-i keltezéssel, egy-másfél héttel a vers létrejötte előtt küldött tudósításában: „[…] Nizza és az egész Riviéra egy óriási orkán vizitjét sínyli. Éppen Nizzában voltam azon a délutánon, mikor ez a déli, úri, finom, kék tenger megbolondult. Erőnek erejével be akart hömpölyögni a Place Massenára. Azóta pedig, egy hete már, nem kacagott reánk kétszer sem az ő egyetlen, kék és szinte gerlés kacagásával Napfényország. Esik, esik, esik, s egyetlen vigasztalásunk, hogy most már hivatalosan itt a szezon.” De nemcsak a természet tobzódását, elsivárosodását regisztrálja Ady, hanem a szezonra gyülekező úri nép sereglését is minősíti: „[…] Minden olyan, mint valami nagyon nem tökéletes álom. Mi adja itt az életnek ezt az élettelen vibrálást és színt? Talán egy kicsit a vidék félig hamis flórája. Talán éppen az élet túlságos sűrűsítése. Talán és legbizonyosabban, hogy akik idejönnek, azok majdnem mindnyájan antiszociális lények. Társadalmon felül vagy társadalmon kívül állók.” (Levél a Riviéráról. BN 1906. nov. 16.; AEÖPM VIII. 119–20.) Csírájában benne rezdül e töprengésekben a versbéli megrendülés alaptónusa, ha a természeti kép fordított is: a veszedelem a tenger, s nem a hegyek felől tör a tájra.

Érdekes szövegbeli egyezés, hasonló nyelvi fordulat található e vers 19–20. sora: Meghalna pálma s a mosoly / Finom, együgyű, úri ajkon és a több mint egy évvel korábban publikált [A zengő, kósza ködben…] kezdetű vers 13–14. sora között: „Egy reggelen meghalt a mosoly / A fehér arcon”. (Ez utóbbi vers szövegét és jegyzetét l. az AEÖV II.-ben; a verses betétek eredetileg a BN 1905. szept. 24-i számában közreadott Buddha temploma vár c. elbeszélésből valók, s a szöveg-analógiára annak jegyzetében Bustya Endre hívta fel a figyelmet: AEön 353–56.; jegyzete uo.: 1318–19.)

A Havasok és Riviéra kiváltó élménye, illetve költői víziója oly erős volt, hogy – miként erre Földessy Gyula figyelmeztet (Földessy: Amt 74.) – jó háromnegyed év múlva egyik novellája intonációjában Ady szinte megismétli: „Nappal ott a Côte d'Azur-ön szürke-kékek, álmosak a hegyek. Alkonyat körül megélesedik a színük, és haragosak lesznek. Ha az ember hagyná, beszorítanák a tengerbe a cifra, pálmás meredéllyel együtt. A hotelekkel, a villákkal, kokottokkal, gazdagokkal, kalandorokkal egyetemben.” (A vén nemtő. BN 1907. aug. 15.; AEön 720–22.; jegyzete: 1350.) A hegyek természeti hatalmassága, vadsága és emberi módon beleértett pénztelensége jelent fenyegető erőt a parton lelhető különös és pénzes világgal szemben.

Irodalom

Benedek I. 29., II. 293–94.; Földessy: Amt 74.; Varga 242.; Vezér 214–15.; Király I. 702., 341., 384., 393., 486., 513., II. 485.




Hátra Kezdőlap Előre