A nagy Kéz törvénye

Látjátok, feleim, ti búsak,
Vigadók, harcosak, levertek?
Egy tréfás Kéz fölirta az égre:
„Ember-pajtások, erre gyertek”.
Bolond, nagy Kéz, iromba betűk:
Tíz öltő szeme belefárad.
S mire az irást jól kibetűzzük,
Már el is futott néhány század.
S mi táncolunk a nagy Kéz alatt.
S mennyi jóság hal meg kevélyen,
Véres fejjel és mennyi ős-szépség,
Mert betűket látunk az égen.
S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz, figyel:
Van még itt lenn hívő Pietró?
S ha a betűket már-már olvassuk,
Ő letörli s új betűket ró.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. december 25. XI. évf. 355. sz. 2. – (Páris) – Ady Endre – („Karácsonyi versek” főcímmel A nagy Kéz címen harmadiknak közli A karácsony férfi-ünnep és az Egy jövendő karácsony c. versek után). – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 193.; VA2 (1910) 106–07.; VA3 (1910) 106–07.; VA4 (1918) 106–07.; VA5 (1919) 145. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv–1 [1930] 86.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből. A BN publikációját Ady több módosítással vette fel a VA-ba. További eltérések és részben szövegközlési következetlenségek találhatók a VA egyes kiadásai között. A főszöveg alapjául két – a szövegforrások zöménél elkerülhetetlen – javítással a legkevesebb módosítást igénylő VA2 közlését választottuk.

A VA1 nyomdai levonatában (PIM A. 126/1.) több igazítást végzett Ady. Az 1. sorban a szedéshibás feleím szóalakot feleim-re változtatta. Az 5. sorban a Kéz után a pontot vesszőre cserélte, s az Iromba nagy kezdőbetűjét kis i-re javította, a sorvégi betük után a vesszőt kettőspontra igazította. A 9. sor végén az alatt szót követő vesszőt pontra korrigálta. A VA3 korrektúráján (OSzK Fond. Hung. 1731.) mind a 12., mind pedig a 16. sorban a betűket szóalakot betüket változatra módosították.

Javításaink:

  • 3 A kis kezdőbetűs kéz szót a versbéli előfordulásai zömének megfelelően és jelképes jelentésének szellemében – a BN publikációjával egyezően – nagy kezdőbetűs alakra javítottuk: Kéz.

  • 13 A 3. sorban végzett emendációhoz hasonlóan a nagy, tréfás kéz kis k-ját a szó jelképes értelmű használatának megfelelően nagy K-ra módosítottuk: Kéz.

Szövegeltérések:

Főcím: Karácsonyi versek BN
Cím: A nagy Kéz BN
1. busak, BN VA1
3. kéz VA1 VA3 VA4 VA5
    írta [sh] BN
    égre; BN
5. Kéz. Iromba betük. BN
    betük: VA1
6. Tiz VA3 VA4 VA5
7. írást BN
9. alatt BN
11. ős szépség, BN VA1
12. betüket VA3 VA4 VA5
13. kéz, BN VA1 VA3 VA4 VA5
    figyel VA5
14. Pietro? BN
15. betüket BN VA1 VA3 VA4 VA5
16. uj BN VA1
    betüket VA3 VA4 VA5

Keletkezéstörténet

Az égre író Kéz motívumának gondolatát Ady minden bizonnyal a Bibliából, Dániel próféta könyvéből merítette, de a maga szokásos módján megváltoztatta, más összefüggésbe állította azt. A Biblia szerint Nabukodonozor babiloni király fia és utóda, Belsazár nagy lakomát rendezett az udvarában. Majd „borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dániel 5:2.) S míg mindez megtörtént, s a jelenlévők a templomi edényekből iddogáltak dícsérve saját bálvány-isteneiket, különös esemény történt: „Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala”. (Dániel 5:5.) Megrettent mindettől a király, és előhívatta a babiloni bölcseket, hogy olvassák el neki ezt az írást, és fejtsék meg annak az értelmét. Senki sem volt azonban erre képes, csupán Judának Babilonban fogoly fiai közül való Dániel, aki már Nabukodonozor idejében kitűnt azzal, hogy megfejtette az előző király álmait. Most a királyasszony hívja fel Belsazár figyelmét Dánielre, akit a megrendült király maga elé hívat. Dániel meg is felel Belsazár kérdésére: elmondva, hogy az „egek Ura” által „küldetett ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. – És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel. Ufarszin!” (Dániel 5:24–25.) Majd meg is magyarázza az arameus nyelvű felirat értelmét: „megszámláltatott, megméretett, könnyűnek találtatott!” Az eredeti motívumot Ady természetesen átalakította, kiforgatta, enyhítette és modernizálta. Más, világtörténelmi összefüggésekbe állítva a Kéz persze lehet szintén az Úr által küldetett, ha az üzenetet nem a falra, hanem az égre írja. S ha a szövege nem is annyira fenyegető, sőt tréfás, de a történelmi változások szükségszerűségeire utaló: „Ember-pajtások, erre gyertek”.

A világ sorsának változékonysága, folytonos átalakulásának jelensége Adyt már évekkel korábban is foglalkoztatta. Több mint fél évtizeddel korábban egyik publicisztikai írásában erről így töpreng: „Halad, okvetlenül halad a világ s mindig előre. Akik e világi életet nagyszerűnek tartják, reménykedhetnek ebből. Mióta az ólomtördelésből nyomtatni tanultak, ez a haladás már majdnem rohanás. Nincs percnyi megállás. Egyik igazság még ma igazság, holnap más kerül helyébe. Az emberek lanyhább vérkeringésű, restebb és gondolatra képtelenebb része marad a régi igazság mellett, akikben több van az örökember sejtjeiből: összerombolja a régit, s vitatja az újat, amelynek pedig a sorsa egy még újabb kedvéért ismét összeomlás lesz. Egy befejezhetetlen lánc hát ez a fejlődés, de az embereknek mindig volt kedvük hozzá. Bábel tornyát még most is építik, csúnyán veszekednek s marakodnak hozzá, de építik. Az égig nem fog érni, az bizonyos.” (Hétről-hétre. Sz 1901. febr. 17.; AEÖPM I.2 449.) A vers e gondolatmenettel hasonló szellemben, de érzékletesen, didaktikus magyarázkodás nélkül, drámai feszültséggel fejezi ki a nagy Kéz törvényének váltásait, természetét.

Egyetlen tömör mondatban igyekszik megragadni a vers lényegét Földessy Gyula: „A »betűk«, az »írás« egy-egy új ideálja az emberiségnek, ami kitart egypár száz évig”. S utal e vers hasonlóságára az Új s új lovat c. költemény mondandójával. (Ez utóbbi vers a Ny 1914. nov. 1-jei számában jelent meg, kötetben pedig csak a postumus Az utolsó hajók-ban került kiadásra.) (Földessy: Amt 82.) A nagy Kéz törvénye jellegzetesen mitizáló hangnemének – miként ezt Barta János megjegyzi – „tükröződnie kell a versek nyelvi alakján is”. Egy-egy „tudatos nyelvi archaizmus” megerősíti, nyomatékosítja ezt. Elegendő például, ha „a szólamkincsbe is kerül egy-egy régies színfolt”. Így lesz fontos hangulati és értelmi funkciója annak, hogy a Látjátok, feleim fordulattal, „a Halotti Beszéd szavaival” kezdi a verset. (Barta 289–90.) Hasonlóan archaizáló mozzanat a vers záró strófájában a hívő Pietró jelzős szerkezet, amelyben Péter apostolra utal a költő.

Irodalom

Földessy: Amt 82.; Barta 289–90.




Hátra Kezdőlap Előre