Megjelenés
Első megjelenés: BN 1907. február 3. XII. évf. 30. sz. 2. – (Páris) – Ady Endre – („Ódák” főcímmel Óda kis öcséimhez címmel másodikként közli a Sárban veszett hó után és A percek aratója előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 180.; VA2 (1910) 100.; VA3 (1910) 100.; VA4 (1918) 100.; VA5 (1919) 136. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 83.
Szövegkritika, szövegváltozatok
Alapszövegünk a VA3-ból.
A VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady a 2. sorban a sok után vesszőt tett, a 9. sorban a királlyá szóban az lyly-t lly-ra javította, a 10. sor végére vesszőt tett, a 11. sor végén a pontot vesszőre javította, a 12. sorban az Én után vesszőt tett. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 2. sorban a sok után törölték a vesszőt, a 4. sorban az eredetileg különírt sok-vérű közé kitették a kötőjelet, a 8. sorban az Ugy-e
után vesszőt tettek.
Keletkezéstörténet
Adyt nemegyszer foglalkoztatja,
hogy őt tehetségtelen,
hozzá méltatlan költők utánozzák,
lejáratják. A probléma felvetődik már az Ahol Árgyilus alszik c. versében is (l. a vers jegyzetét e kötetben),
de különös erővel ütközik ki belőle később, 1908. nov. 15-én publikált A duk-duk affér c. cikkében: „Ravasz,
kicsi emberek belémkapaszkodhatnak – írja –,
mert
türelmes vagyok és egy kicsit élhetetlen…” (AEÖPM IX. 279.) Majd A duk-duk afférhoz c., Juhász Gyulának írt válaszában még élesebben fogalmaz: „[…] mit köszönhetek én a fiataloknak? Lélek nélkül utánoztak,
parodizáltak
nagykomolyan,
s egyenesen megkönnyítették azok helyzetét,
akikkel én akaratlanul harcba kerültem.” (AEÖPM IX. 282.) E jelenség egyik első megfogalmazása ez az ironikus hangvételű vers is. Párizsból küldi haza a BN-nak,
amikor anyagi gondoktól szorongatva teljes létbizonytalanságban él. A BN a csőd szélére jutott (l. erről A Délibáb üzenete c. vers jegyzetét e kötetben),
s Ady számára az is problémává kezd válni,
hol jelentesse meg műveit. „[…] Ignotus közvetít közte és a Budapesti Napló között,
és kiderül,
hogy a 45 fővárosi napilap közül Ady Endre számára egyetlenegynél sincs hely. Ahogy egy év múlva be is bizonyosodott: a Budapesti Naplótól kikerülve lap nélkül maradt. Ebben a hangulatban fordul először utánzói,
a »rím-pólyás gyermekek« ellen…” (Vezér 235.)
|
