Keletkezéstörténet
A vers a Válasz Tóth Bélának című cikk (AEÖPM VIII. 179–82.) után keletkezett. „[…] Ha a cikk – írja Király István – az intellektuális művészi forradalom publicisztikai hadüzenete volt – itt annak verses,
lírai párja született meg.” (Király I. 516.) „Nemrég derült ki – olvashatjuk Vezér Erzsébetnél –,
hogy a vers közvetlenül Achim Andrásnak egyik forradalmi
cikkére visszhangzik,
ám egyben arra is magyarázat,
hogy egy közismert népdalból indult. A népdal felmerülésében fontos szerepe volt a feudális vármegye ellen még gyermekkorában kialakult,
majd a váradi redakcióban
elmélyült,
végül a darabontkorszak »nemzeti ellenállásában« kirobbant gyűlöletnek. Mint reális élmény a gyermekfejjel látott nagykárolyi vármegyeháza lebeghetett szeme előtt. Egyik nagykárolyi novellájában is ezt a
dalt énekli a züllő dzsentri.” (Vezér 205–06.) Az említett novella, a Víg Avay Ábris 1908. okt. 10-én jelent meg a PN-ban. A novella témáját Ady nagykárolyi tanulóéveiből merítette. Hőse: „sajószentpéteri Osváth Mór,
hétszilvafás kálvinista nemesúr,
vármegyei írnok és felesége, sombori Zsombory Mária,
kiknél másfél évig volt Ady kosztosdiák,
második és harmadik gimnazista korában (1889–1891-ben).” (AEön 1360.; lásd még: Hetey 24–25.) Ady a neveket megváltoztatta; a történetet novellásította,
és lett Osváth Mórból
Avay Ábris; Zsombory Máriából Ószathy Ágnes,
de a lényeget hűen visszaadja: „Ábris bácsi túlontúl sokat dalolt – írja –,
Ágnes néni túlontúl sokat sírt,
és ez volt a hiba. Ábris bácsi írnoknak jött be a városba,
a vármegyeházára járt,
s a főispánt is öcsémnek szólította. Ősz hajú,
piros
óriás volt,
ötezer hold földet dalolt el,
de a daloktól nem ment el a kedve. […] Be-bejött egy-egy régi cimbora a tanyáról,
faluról,
s vitte magával néha Ábris bácsit. A petróleumlámpát esténként egyre spórolóbban égettük: nem volt
pénz. Mi, a kosztos fiúk,
keveset fizettünk,
s Ágnes néni ebből a mi kis pénzünkből gazdálkodott. Ábris bácsi néha eltűnt dalolni három-négy napra,
s olykor éjszakánként riadtunk fel. Érkezett Ábris bácsi,
s még rekedt se volt,
a víg,
vén, rossz gyermek még mindig dalolt. »Az alispán kalapomhoz rózsát tett«,
avagy »Fölszállott a páva a vármegyeházra«.” (AEön 936–37.) Ez a régi emlék inspirálhatta Adyt a Fölszállott a páva megírásánál. Az eredeti népdal így hangzik:
| |
| Fölszállott a páva a vármegyeházára, |
| De nem ám a rabok szabadulására. |
|
Ady az eredeti szöveget saját mondanivalójának megfelelően alakította át.
Földessy Gyula a Nap-szédítő tollak motívumot Goethére vezeti vissza: „Napszédítő tollak: Goethe Chinesisch–Deutsche Jahres- und Tageszeiten 5. darabjában jóval szélesebb,
de hasonlóképpen szól a páva napszédítő tollazatáról. »Entwickle deiner Lüste Glanz Der Abendsonne golden Strahlen,
Lass deines Schweifes Rad und Kranz Kühn-äugelnd ihr entgegenprahlen« – »Csillogtassa kedved fénye A nyugvó nap tűzsugarát,
Pávafarkod
büszkesége Kápráztassa a napot magát.« Goethe: Kínai–német év- és napszakok. – A feleségem azt mondta,
hogy a „fölszállott a páva” azt jelenti,
hogy tűzvész ütött ki a vármegyeház tetején. Nekem ez sohase jutott volna az eszembe. Lehet,
hogy neki igaza volt.” (Földessy: Amt 57.)
Benedek Marcell a vers egyik elődjét Komjáthy Jenő Új élet című versében véli felfedezni: „Ha Ady még nem olvasta az Új élet című Komjáthy-verset a Fölszállott a páva írásakor – az igazán csodálatos találkozását jelenti a nagy szellemeknek:
| |
| »Vagy hozok e hervadt földre új tavaszt |
| Az anyagba új lelket lehelve, |
| Vagy a vészek óriása leszakaszt, |
| S összetör a végzet bosszúkedve.« |
|
Íme az Ady-féle vagy – vagy őse.” A versben lévő új jelző halmozását pedig Komjáthy Szózat című versére vezeti vissza. „És az új szó kultuszának eredetét is megleljük Komjáthyban:
| |
| »Mert új világ: új hit, új állam, |
| Új hon, új élet kell nekünk, |
| Új gyönyörök, új fény, új eszmék, |
| Mindent újból kell kezdenünk«.” |
|
Ezekben a sorokban látja Szabó Richárd is az Ady-vers előzményét: „Ady is várja,
Komjáthy bizonytalan,
elmosódó általánosságainál sokkal konkrétebben az »új magyar csodákat«.” (Szabó R. 33.)
A verset A magyar Messiások ciklusba sorolta be a költő,
azok közé a versek közé,
melyekből a küzdelem hiábavalósága,
a tehetetlenség keserű érzése hallik ki. Ambivalencia jellemzi a költeményt,
ebből következik,
hogy a kortársak is különbözőképpen értelmezik. Horváth János dekadenciát vél benne felfedezni: „Dekadens ízlés bizonyítéka […] a primitív s a raffinált művészi elemek keveréke. A primitív elem népdalból,
meséből kerül a versbe. Népdalból […], mely a jól ismert rabnóta formáiban cseng: »új magyar csodákért,
új lángok,
új hitek,
új kohók,
új szentekért« […] primitív (népies,
régi magyaros) a forma,
a kifejezés fordulatai,
s raffinált az az újért való rajongás,
a réginek ez a gyűlölete, mi ilyen formában még eddig nem jelentkezett.” (Horváth 29.) Babits szerint hiányzik a versből a tényleges alternatíva,
a vagy-vagy végzetszerű,
nincs választási lehetőség: „Vagy,
vagy… A vers híres és valóban gyújtó hatású. Mégis, mit mond ez a különös,
alternatív jóslat? Nem többet,
mint ha a megkérdezett időjós azt felelné a holnapi nap időjárását illetően: – Vagy sütni fog a nap,
vagy pedig továbbra is felhők borítják az eget. Azaz semmit. Mi van e mögött a semmi mögött, ami izgatni és lelkesíteni képes? Talán magának a sorsnak dodonai volta, a nemzeti jövő izgató kétessége jelenik meg a költő szavainak fátylában[…]”
(Babits: A titokzatos mesterség. PN 1938. dec. 6.; Keresztül–kasul az életemen. Bp. 1939. 28.; illetve: Esszék, tanulmányok. 1978. II. 593.)
