|
Első megjelenés: BN 1907. április 21. XII. évf. 96. sz. 2. – (Páris, április) – Ady Endre. – További megjelenés: Szil 1907. április 25. XXV. évf. 17. sz. 2. – Tárca – Ady Endre. – Kötetben: VA1 (1908) (A magyar Messiások ciklus) 54–55.; VA2 (1910) 33–34.; VA3 (1910) 33–34.; VA4 (1918) 33–34.; VA5 (1919) 45. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 54. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA3-ból. A VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) a 2. sor mállott szavából a költő az egyik l-t törölte, a 6. sorban a második század szó hibásan szedve, Ady javította. KeletkezéstörténetAdynak 1907. márc. 31. és ápr. 21. között egyetlen verse sem jelent meg. Hogy ebben az időben valóban nem írt verset, tanúsítja Biró Lajoshoz a BN szerkesztőségébe küldött levele: „Édes Lajoskám, úgy látszik betegebb vagyok, mint sejtem. Látod, nem tudom a versböjtöt tartani. Itt van vasárnapra a vers.” (AEl I. 242.) Nem tudjuk, mi a „versböjt” oka (bár feltehetően a BN szerkesztőivel való anyagi huzakodás és az, hogy Ady a Nsz-nak is ír verseket), de a vasárnapi vers, amelyről szó van, A befalazott diák a BN ápr. 21-i számában jelent meg. A vers előzményének tekinthető a Figy két évvel korábbi; 1905. áprilisi számában megjelent Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára c. tanulmány. Itt használja először a költő a diák motívumot önmagára értve: „Magyar Nap-király, renaissance lovagja – írja –, különös írást ró most ide egy késői, szegény és szomjas íródeákod. Ne fedd őt meg érte felséges Korvin Mátyás, mert balgának látszik, s maga előtt Attavante mester köntösében valamit lát, ami nincs, és ír valamiről, ami nincs. Ilyenek voltak mindig ők, az íródeákok. Íme, én is híres Korvinádnak olyan darabjába vetem most betűimet, melyet meg sem írt egy talán meg sem született magyar ember, s akit igen jeles mestered, Vitéz János méltán lenézett, mert verseit s lázas álmodozásait paraszti magyar nyelven kiabálta. Sőt most is kiabálja, ez ismeretlen kódex íródik azóta egyre, vajon el lehet-e valaha olvasni?” (AEÖPM VII. 18.) A tanulmány és a vers összefüggésére Földessy Gyula hívta fel először a figyelmet. (Földessy: Amt 61.) 1906 nyarán két versében is feltűnik a diák motívum: a Mátyás bolond diákjá-ban (BN 1906. jún. 17.) (Jegyzetét l. e kötetben) és a Gyáva Barla diák-ban (BN 1906. aug. 26.), amelyben a költő saját ősét véli felismerni. (L. a vers jegyzetét e kötetben.) A három vers rokonsága Adyban is tudatos volt. Tanúsítja ezt a tudatos szerkesztési elv, hogy a három verset egy ciklusba helyezte el, a VA kötet A magyar Messiások c. ciklusába. A befalazott diák is Ady önportréi közé tartozik. „A befalazott diák: Ady volt–maga – írja Földessy Gyula –, valamikor a középkorban. Olyanféle elképzelés, mint a Jártam már Délen. Ez is Ady-féle merész időtlenítése az emberlétnek: egyszerre érzi magát élőnek a jelenben és régmúltban.” (Földessy: Amt 61.) „A magyar író ez esetben: befalazott diák – állapítja meg Hatvany Lajos is –, kit valahol Erdély ősi szögében titkos, nagy kőház ósdi, mállott bús boltjai alatt, mélyen, süket falak őriznek. A romantikus Ady valóban schilleri elképzeléssel egy magyar Toggenburg lovag történetét találja ki, hogy amíg Század kialszik s új század lobban – elfeledetten, befalazottan váró diákban a maga sorsát megjelenítse.” (Hatvany II. 316–17.)
|