Mi urunk: a Pénz

Első megjelenés: BN 1907. május 5. XII. évf. 107. sz. 2. – (Páris május 3.)  – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel A legjobb csókok és A hotel-szobák lakója című versekkel együtt Két-három-négy napig címmel harmadikként adja közre.) – További megjelenés: SzV 1907. május 7. IV. évf. 104. (1706.) sz. 5. – Ady Endre. – Kötetben: VA₁ (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 124.; VA₂ (1910) 70.; VA₃ (1910) 70.; VA₄ (1918) 70.; VA₅ (1919) 91. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 71.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A BN közlését Ady kisebb módosításokkal vette át a kötetbe. A VA egyes kiadásaiban a szövegen semmiféle változtatás nem történt. A VA₁ nyomdai levonatában (PIM A. 126/1.) a 10. sorban Ady a Dantét hibás szedését javította.

A vers címe a VA egyik cikluscíme is. A ciklus 20 (ha a Lázár a palota előtt három részét külön versekként fogjuk fel: 22) verse az 1906-os és 1907-es pénzverseket fogja egybe; visszhangzanak benne a költő démonian szorongató pénzgondjai, teljes kiszolgáltatottságának érzése. A pénz mint az élet lehetőségeinek eszköze igen korán megjelenik Adynál, először leveleiben, majd prózai írásaiban. (L. ezzel kapcsolatban az Ima Baál istenhez c. vers jegyzetét sorozatunk II. kötetében.) A pénz mindenható erejének kínzó tudata mégis csak első párizsi tartózkodása idején, 1904-ben, különösen a Lédával Nizzában töltött másfél hónap után, erősödik fel benne. Ebben az időben ragasztja be párizsi noteszkönyvébe Schopenhauer egyik pénzről szóló aforizmáját: „A pénz az emberi boldogság in abstracto; éppen azért, aki nem képes azt in concreto élvezni, lelke egész hevével csügg rajta.” (AEÖPM V. 184.)

Verseiben a pénz motívuma ott kísért már a BN-ban 1904. júl. 12-én megjelent Egy ócska konflisban c. versében, de vezérmotívummá csak fél év múlva, 1905 elején, Budapestre visszatérve válik. Az Ima Baál istenhez (BN 1905. febr. 5.) nyitja az 1905-ös pénzversek sorát: l. az AEÖV II. kötetben: a  Sóhajtás a hajnalban (BN 1905. márc. 25.), Harc a Nagyúrral (Figy 1905. máj. 15.),  A sárga láng (BN 1905. júl. 30.) c. verseket és ezek jegyzeteit. 1906 tavaszán  a pénz még inkább középpontba kerül Ady lírájában: l. Judás és Jézus c. vers jegyzetét; 8 alkalommal használja ez év tavaszán „A Pénz” főcímet a BN-ban publikált verseinél. L. erről részletesen a Lázár a palota előtt c. vers jegyzetét a jelen kötetben. A téma 1907 tavaszán, nyara elején ismét előtérbe kerül lírájában, három alkalommal közöl verseket A Pénz főcímmel: a BN 1907. máj. 5-i számában: A legjobb csókok, A hotel-szobák lakója és a Mi urunk: a Pénz; a BN 1907. jún. 2-i számában a Víg úrfiak bora, A néma madarak; a BN 1907. jún. 16-i számában pedig a Vér és arany és az Ülök az asztal-trónon c. verseket. Ezen túl számos versében döntő szerep jut a pénznek.

Publicisztikai írásaiban is egyre többet foglalkoztatja a pénz. „A pénznek van egy jó természete – írja Beteg Rothschildok című glosszájában 1907. jan. 28-án –: ha nagyon fölszaporodik, ő parancsol […] A beteg Rothschildok fölött őrködik a Gondviselés, az egészséges sok-sok millió pénz.” (AEÖPM VIII. 159–60.) „Sebaj, megyünk vissza, fel, Északra – adja Ibsen szájába saját panaszát Ibsen és Settimio c. írásában (BN 1907. febr. 13.) –, mivel itt Délen úgyis elfogyott a pénz. Nincs, nincs, nem akarnak többet küldeni, de bizonyosan nem azért, mert féltenek.” (AEÖPM VIII. 168.) „Futhat mulatságok után, akinek van pénze” – sóhajt fel 1907. márc. 10-én „Legyen világosság” című cikkében. (AEÖPM VIII. 190.)

Korábban pénz-verseit a gazdagság, a pénz, a gondtalan élet utáni vágy motiválta, most a szó szoros értelmében egzisztenciális gondjai voltak. A BN a csőd szélén állt, nem tudott többé párizsi tudósítót tartani. A szerkesztőségnek is át kellett költözni a Honvéd utcából az Eötvös utcába. Lengyel Géza írja ezzel kapcsolatban: „Mikor Ady 1907. júniusában, egyévi távollét után visszaérkezik Párizsból, a szerkesztőség már nincs a Honvéd utcában, hanem az Eötvös utca 33. számú ház földszintjén szorong.” (Lengyel: Am 318.)

Ekkori levelei beszédes tanúi szorongató anyagi helyzetének. „Borzasztóan rosszul megy nekem – panaszolja Bölöni Györgynek márc. 11-én. – Egészségileg és anyagilag.” (AEl I. 239.) Vagy: „[…] a »Budapesti Napló« most talán végérvényesen elrúgott. Máról holnapra akarták, hogy hazamenjek. Én azt írtam, ami igaz, nekem Párizsból szöknöm nem lehet. Van egy 4–500 frank adósságom. Ehhez, hogy ezt elintézzem (kifizetésben csak kis részről lehet szó), 3–4 hét kell. Június 15-ig föltétlenül otthon vagyok, írtam nekik. De úgy látom, hogy dühösek, és brüszk módon szakítanak. Hát majd meglátjuk, hogy miként lesz.” (máj. 30.) (AEl I. 246.)

Konkrétan is megéli a néhány napos pénzes és a hosszabb időtartamú pénztelenség eltérő lelkiállapotait. Általánosított értelemben e költeménye is erről beszél. A BN-tól érkező honoráriumai tárgyában is problémái akadtak. Legalábbis ezt tanúsítja 1907. ápr. 3-i Biró Lajoshoz írt levele. Szemére hányja Birónak, hogy nem válaszolt a levelére, majd így folytatja: „Hogy most mégis írok, annak, az isten verje meg azt a piszkos pénzt, pénzoka van.” Nyugtázza a pénzt, amit táviratilag küldtek neki, majd reklamál, mert kevesebb, mint amit várt. Latolgatja, mért fizettek 25 frankkal kevesebbet, és igyekszik szerkesztő-barátjával megértetni a maga helyzetét: „Az öreg Révész csinosan berántott engem. Szintén kétszáz frank az, amit eddig kiizzadtam. Képzeld el ezt egyhavi háromszáz frankos budget-nél. Csak magyarázatképpen. Sohse rosszabb, gonoszabb helyzetben nem voltam, s éppen csak emiatt. […] Édes, jó Lajoskám, szólj be a kiadóhivatalba mindjárt.” (AEl I. 240.)

Valószínű, hogy Biró Lajos, aki a lap szerkesztője volt, elintézte, hogy a BN küldjön pénzt, de ugyanakkor máj. elején azonnali hatállyal hazarendelték. A költő ekkor kétségbeesett levelet ír Birónak. Megírja, hogy jún. 15. előtt lehetetlen hazamennie, mivel nem tudja elrendezni adósságait, ezért haladékot kér. „Minden dolgom úgy csináltam – írja –, hogy június közepén megyek. Akkorára tudok csak kimászni hihetetlen ingoványokból. Írtam már egy-két helyre, de sajnos, eddig semmi eredménye. Nekem pedig nem szabad innen szökésszerűen elinalnom. Ha pár hetem van, legalább szóval, ígérettel, kezességgel elrendezem az ügyeket. Ostoba incidensek rövid idő alatt belemártottak nyakig az adósságba. Szóval, Lajoskám, értsd meg, s próbáld ezt mindenképpen s mindenkivel elfogadtatni: én június tizenöt előtt otthon vagyok. Amilyen hamar csak elrendezhetem a dolgaimat. De például ehhez előirányzatba van fölvéve a júniusi kis fizetésem is.” (AEl I. 244.)

Schöpflin Aladár szerint Ady lírájában tapasztalható belső feszültség lazulásának, bizonyos fajta rezignációnak lehetünk tanúi. „A belső feszültség lazulása a Vér és arany kötet Mi urunk: a Pénz ciklusában szemlélhető legjobban – írja. – A Harc a Nagyúrral görcsös, vergődő kívánkozása után rezignáltan hangzanak ezek a későbbi pénz-versek. Hiányzik belőlük a harc eleme, csak passzív sóvárgás marad, a szegényember alacsonyabbrendűségi érzése, a nagy önszánalom, kirekesztettnek lenni az élet csak pénzzel élvezhető szépségéből.” (Schöpflin 103.) Vezér Erzsébet is kihangsúlyozza azt a változást, amely Ady pénz-verseiben az 1907-es évben végbement. „A pénznek mint az életteljesség rút eszközének az Új versek-ben még átlátszó szimbolikája (a disznófejű Nagyúr, Baál isten) itt bonyolultabbá válik. Egész változatos mitológiáját építi ki ennek a pénzközpontú világnak. Ezek elemei a szokott forrásokból, a bibliából és az ókori mitológiából rakódnak össze. De a pénz ürügyén mitizálja azt a mélyen emberközpontú szemléletet is, melyben az emberi élet legfőbb célja az öröm; ennek hiánya, a szomorúság pedig a bűnnel azonos.” (Vezér 272.) Földessy Gyula hívta fel a figyelmet arra, hogy az „Árasztjuk a koldus-szagot” motívum négy évvel később visszatér az Új magyar bukolika című költeményben: „Sivár nyár fűl s az egész falun / Bús kasza-ritmus s gaz virágok / Lehelletén szállong a szegény-szag.” (Földessy: Amt 75.)

Schöpflin 103.; Földessy: Amt 75.; Vezér 212.; Király I. 380.; Rácz László: Egy Ady-vers csodálatos megsejtése… Új Szó (Kanada) 1971. júl. 4.