Emlékezés Táncsics Mihályra

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 3 számozott fólió, 160 x 202 mm. Versek főcímmel, alatta római I., majd a vers címe: Emlékezés Táncsics Mihályra. – Aláírás nélkül. – Az első fólió a címen kívül az első strófát tartalmazza, a második a második, harmadik, negyedik strófát, a harmadik pedig az ötödiket és a hatodikat. Az első fólió tetején ismeretlen kézírás vastagabb ceruzával: b fett. Ezután ugyanezzel a kézírással meg vannak számozva a versszakok arab számmal 7–12-ig. – PIM A. 35.

Első megjelenés: Nsz 1907. május 19. XXXV. évf. 119. sz. 2. – Ady Endre – („Versek” főcímmel a Csák Máté földjén c. vers előtt.) – További megjelenés: Szil 1909. jan. 21. XXVII. évf. 3. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Isz₁ (1909) (Az utca éneke ciklus) 78–79.; Isz₂ (1911) 78–79.; Isz₃ (1918) 78–79.; Isz₄ (1919) 78–79. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 108.

Alapszövegünk az Isz₂-ből. A k és a Nsz szövegét módosításokkal vette fel a kötetbe Ady. Sőt: az Isz₁-ben is található egy-két hiba, a Szil utánközlése pedig néhány szövegromlással is tarkított. Az Isz₂ szövege tekinthető véglegesnek, hitelesnek.

• 27 Az Áldjuk után értelem szerint – a k, a Nsz, az Isz₁, és a Szil szövegközlésével egyezően –, kitettük a vesszőt.

A Nsz-val Révész Béla révén kerül kapcsolatba Ady (l. e kötetben  A Délibáb üzenete c. vers jegyzetét). Révész maga így ír erről: „Életemnek becses emléke, hogy én voltam az, akin keresztül Ady kapcsolatba került a mozgalommal. A »Népszava« munkatársa voltam akkor, amikor Ady a magyar társadalmat támadó verseit írta.” (Révész: Atril 36.) 1907 tavaszán Párizsban Ady és Révész egy szállodában laktak, Révész ápr. 25-én utazott el Párizsból. Bölöni Györgyné, Itóka ezt jegyezte fel ezen a napon levélnaplójába: „Ma kikísérem Révészt a vonathoz. Indul haza roppant bús szívvel.” (Bölöni 135.) Révész hazatéréséről Bölöni számol be: „Révész Bélára, aki most hazatér Budapestre, Ady eljövendő esztendeiben szép szerep várt. Április 29-én panaszkodik Révész, hogy »csúnya, szomorú, esős, hózivataros, fájdalmas volt az utazás«. És Budapesten »Párizs orgiája után riaszt ez a néma csend«. Pár nap múlva pedig arról értesít, hogy »belépett a Népszavához«. – A magyar szocialista párt lapja ekkor érkezett új érába. Napilappá fejlődött, és Garami Ernő lett szerkesztője. Mind erőteljesebb orgánum, és tekintélyessé nő a pesti újságok között. Révész Béla az újjáformált »Népszava« titkára és irodalmi szerkesztője lesz, és ő melengeti magában azt a feladatot, hogy Ady verseinek utat nyisson a proletárok felé, és éppen akkor tegye azt, amikor Ady kezd pódium nélkül maradni a magyar feudalizmus ellen kicsorduló, ostoros verseivel.” (Bölöni 136.)

Ady nemcsak a korabeli magyar társadalmat, a nagy magyar ugart látja elkeserítőnek, hanem átértelmezi a történelmi hagyományokat is. Népi, forradalmi hősök emlékét idézi (Dózsa György, Esze Tamás, Martinovics Ignác), kikben eszmei elődeire ismer. (L. e kötetben a Dózsa György unokája c. vers jegyzetét.) A proletár mozgalomhoz közeledvén, 1907 tavaszán a jobbágy-ivadék, harcos szocialista Táncsics Mihályra emlékezik a Nsz-ban közzétett versében. Táncsics Mihályt (1799–1884) a nép szabadította ki 1848. márc. 15-én a börtönből; a magyar szocialista mozgalom vezéralakja lett, 1869-ben az Általános Munkásegylet elnökévé választották. Emlékének megidézésével, miként a vele együtt megjelenő Csák Máté földjén c. verssel is, Ady a szegénység iránti hűségét fejezte ki. Alakját másutt is idézi: a BN-ban 1907. aug. 3-án megjelent, Apponyi Albertet a koalíció kultuszminiszterét támadó cikkében, a történelem nagy forradalmi hősei között említi nevét: „[…] ki fogják függeszteni – írja ironikusan – minden iskolában a legmázoltabb történeti képeket. És milyen képek lesznek ezek, oh nép iskola? Tiborcé is ott lesz közöttük, aki a Katona József zsenije révén van olyan történeti alak, mint Anonymusnak bármelyik alakja? Ott lesz-e Dózsa György, Esze Tamás, Martinovics és Táncsics? Végre ezek is csak hősei voltak talán a mi hősietlen, keserves ezer évünknek? De nem, nem. Szent Imre, Szent Gellért püspök, Pázmány Péter fognak lógni a falakon. S ha Apponyi becsületesebb volna csak annál, amilyennek magát képzeli, ott lógna mellettük Kollonics is.” (AEÖPM VIII. 290–91.)

Földessy Gyula szerint: „»Kend«-nek azért szólítja őt Ady e vers minden szakaszában, mert Táncsics ezzel a demokrata aposztrofálással fordult az 1848-iki nemzetgyűlés képviselőihez.” (Földessy: Amt 93.) – „Vagy igaz világ lesz, / Vagy nem lesz itt semmi.” – E két sor összecseng a Fölszállott a páva következő soraival: „Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, / Vagy marad régiben a bús, magyar élet.”

A vers 13. sorában csak szövegeltérésként fordul elő az E bokszer országban változat, amely utalás némi megvilágításra szorul: Ady e fordulattal a Kínában 1900-ban kitört bokszerlázadásra céloz, amelynek éle elsősorban a külföldi gazdasági és szellemi hatások ellen irányult. A felkelés leverésében több nagyhatalom fegyveres beavatkozása játszott döntő szerepet (l. erről bővebben Az év komédiája c. vers jegyzetét: AEÖV I. 390–93.) Ady itt először az analógiát kívánta érzékeltetni a magyar 1848–49 sorsával, amelyet csak az osztrák–orosz katonai túlerő volt képes leverni. Később ezt anakronisztikus, zsurnalista megoldásnak találta és elhagyta.

Földessy: Amt 93–94.