Víg úrfiak bora

Víg úrfiak borából,
Bevallom, ittam én is.
Torkom azért reszelős,
Szívem azért fekete.
Víg úrfiak borától
Tán meg is részegedtem.
Utálni azért merek,
Gyűlölni azért tudok.
Víg úrfiak borában
Sok a mérges bölcsesség,
Sok a gonosz becsület,
Sok az ártalmas malaszt.
Víg úrfiak borának
Hirét örömmel költöm:
Csúf, mámoros éjszakák,
Nekem hajnalt hoztatok.
Víg úrfiak borához
Akarom elvezetni,
Akit a cél elkerül
S akit a sors bekerít.
Víg úrfiak borából
Kiszáll fennen a bosszú,
Az igazság, a csömör
S a fényes, nagyszerű harc.



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 fólió, az első 200 x 230 mm, a felső részére ráragasztva 153 x 82 mm-es papírszelet. A második fólió 200 x 210 mm. A fóliók át vannak számozva. Az első eredetileg második volt, a 2-es számot tintával áthúzta egy ismeretlen kéz és helyette az 1-est írta, a második fólión pedig a 3-ast 2-re javította. Az első fólión az eredetileg II. szám a vers címe fölött tintával át van húzva. Aláírás nincs. A papírszeleten ugyanattól az ismeretlen kéztől a főcím fölé írva: A Pénz, majd alatta egy római I. A bal felső sarokban az előbbiekkel azonos idegen kéztől szintén tintával írva és aláhúzva: Első tárca. Mindkét fólión a jobb felső sorokban egy x. – PIM A. 201/86.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. június 2. XII. évf. 131. sz. 2. – (Páris május végén) – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel A néma madarak c. vers előtt, elsőként.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 183–84.; VA2 (1910) 101–02.; VA3 (1910) 101–02.; VA4 (1918) 101–02.; VA5 (1919) 138. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 84.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a cím és az 1. sor Víg szavában, valamint a 4. sor Szívem szavában az eredetileg rövid i-t hosszúra javították.

Javításunk:

  • 10 A bölcseség szó egy s-ét, a kézirat alapján két s-re javítottuk.

Szövegeltérések:

Főcím: A Pénz k BN
Cím fölött: I. kBN
Cím: Vig <olvashatatlan jel> [törölve] k
Vig urfiak  k BN VA1
urfiak  VA2
1. Vig urfiak k BN
    urfiak VA1
[a sor végén:] <olvashatatlan szó> [törölve] k
4. Szivem k BN VA1
5. Vig urfiak k BN VA1
8. Gyülölni k BN
9. Vig urfiak k BN VA1
10. bölcs <a> [fölé írva:] e k
    bölcseség, BN VA1 VA2 VA4 VA5
13. Vig urfiak k BN VA1
14. Hírét     VA2
15. Csuf, k BN VA1
17. Vig urfiak k BN VA1
19. elkerűl k
20. bekerit.   BN
21. Vig urfiak k BN VA1
22. bosszu, k BN VA1
24. nagyszerü k BN VA1

Keletkezéstörténet

A bor, a kortársak tanúsítják, elválaszthatatlan Adytól. Földessy Gyula szavaival: „nagyon beletartozott Ady életébe”. „Vidéki magyarok – magyarázza –, különösen tiszántúliak mind bor mellett nőttünk fel, boros-hordós-pincéjű házakban.” (Földessy: Amt 73.) A Víg úrfiak bora azonban nem egyértelműen a boros mámor dicsőítése, legalább olyan mértékben a művészi öntudat, az elhivatottság megéneklése is. A költő felfokozott küldetés-tudata is benne van a versben, s a bor ezáltal átvitt értelmet is kap: Ady ifjúkori mámoros hitét, álmait, életes költészetét szimbolizálja. Koczkás Sándor hívta fel a figyelmet lektori jelentésében, hogy Ady Kosztolányi „Négy fal között” c. verseskötetéről a BN-ban egy nappal korábban megjelent kritikája a verssel rokon gondolatokat fogalmaz meg. Ady Kosztolányit „irodalmi író”-nak tartja, mert az élethez kevés köze van. Saját költői eszményéhez mérte Kosztolányit, ezért írja róla: „Emberi dokumentumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat. Valami félelmetesen új egyéniségnek gyilkos tolakodásával vagy tiltakozásával nem keseríti ő el a jámbor lelkeket. Ő művész, ő költő, ő író […] ő irodalmi író. Bevallom, hogy az én számból nem éppen dicséret ez ma, amikor egyre biztosabban kezdem gyűlölni az irodalmat.” Ezzel állítja szembe saját „zöld anarchista” magatartását: „Arról aztán mi, anarchisták magunk között civakodhatunk, hogy szabad-e az életet, mely cselekvést jelent, betűs álmodozásokra elfecsérelni? Én a magam részéről tisztában vagyok vele például, hogy leghaszontalanabb az életemben: az írás.” (AEÖPM VIII. 225–28.) Koczkás véleménye szerint „ez összecseng a Víg úrfiak bora befejező soraival: a fényes, nagyszerű harc képzetével.” Természetesen ez az érzés nem választható el a bor mámorától sem. Erről vall a költő A magyar Pimodán-ban: „Két fajtájú mámora van a bornak – írja –, s ezt Csokonai is tudhatta, de csak nagyon finom ideg-szerkezetnek adatott meg e tapasztalat. Az első mámor olyan, mint akárkié, aki tud inni, kitüzesít bennünk minden öröm-hajlandóságot, s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszaka-végi, hajnali vagy nappali alvás, furcsa, sok ébredéssel. Fejünket feszítik, ha fölkelünk, maga vagyunk a nyugtalan és megszemélyesült figyelés és figyelem, össze tudjuk kapcsolni a legantipodikusabb ideákat. S mikor alkonyul, egyszerre csak, akárhol járunk, nyugtalan s tovább is nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művész-érzés, s ilyenkor szeretem csak Homéroszt, s ilyenkor tudom úgy elképzelni Michelangelót, ahogy illik. Hangsúlyozom: ez másnap este jön, ez a legnagyobb emberi érzés-képesség, ez szinte a legnagyobb titkokat is kiadó, eláruló egy vagy két óra. Ehhez nincs közvetlen köze az alkohol-mérgezésnek, a mámornak, ez az idegeknek perverz bűvész-mutatványa, amiből csak a kikiáltó harsány szava hiányzik: köszönjük, kedves gazdánk, hogy ilyen édes kínokat szereztél nekünk.” (AEÖPM IX. 162.)

Az alkohol e másodlagos, közvetett hatása háttérül szolgál Ady egész művészetéhez, nemcsak borverseihez. Ady boros versei nem igazi bordalok, nem anakreonikák, Hatvany Lajos szavaival: „az igazi boros mámor tragikus énekei, melyekhez foghatót senki sem írt, sem előtte, sem utána.” (Hatvany 220.) Ady számára azonban a bor nemcsak mámor, feledéshozó „drága méreg”, hanem felfokozza a szenzibilitást, a szép, nemes érzéseket, hangulatokat is, bátorító, fogékonnyá tesz minden jóra-szépre, miként ezt  A magyar Pimodán-ban kifejti. E gondolat első művészi megfogalmazása a Víg úrfiak bora.

A magyar Pimodán ötlete, miként erre már többen rámutattak (l. Révész: Ady-Léda regény 344.; Bölöni 101.) Gautier Baudelaire verseihez írt előszavából eredeztethető. (L. A magyar Pimodán jegyzetét AEÖPM IX. 456–57.) A tanulmányt csak fél évvel később írja meg, de hogy a téma 1907 tavaszán, Párizsban foglalkoztatta, tanúsítja egyik ekkori noteszbejegyzése: „A Hotel Pimodan, ahol Théophile Gautier-ék és Baudelaire-ék hasist ettek.” (AEÖPM VIII. 239.)

Földessy Gyula Baudelaire borverseivel állítja párhuzamba a Víg úrfiak bora című verset. (Földessy: Amt 169–70.) L. erről e kötetben az Ülök az asztal-trónon c. vers jegyzetét.

Irodalom

Földessy: Amt 169–70.; Király I. 539.




Hátra Kezdőlap Előre