Kézirat, megjelenés
Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 fólió, az első 200 x 230 mm, a felső részére ráragasztva 153 x 82 mm-es papírszelet. A második fólió 200 x 210 mm. A fóliók át vannak számozva. Az első eredetileg második volt, a 2-es számot tintával áthúzta egy ismeretlen kéz és helyette az 1-est írta, a második fólión pedig a 3-ast 2-re javította. Az első fólión az eredetileg II. szám a vers címe fölött tintával át van húzva. Aláírás nincs. A papírszeleten ugyanattól az ismeretlen kéztől a főcím fölé írva: A Pénz, majd alatta egy római I. A bal felső sarokban az előbbiekkel azonos idegen kéztől szintén tintával írva és aláhúzva: Első tárca. Mindkét fólión a jobb felső sorokban egy x. – PIM A. 201/86.
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. június 2. XII. évf. 131. sz. 2. – (Páris május végén) – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel A néma madarak c. vers előtt, elsőként.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 183–84.; VA2 (1910) 101–02.; VA3 (1910) 101–02.; VA4 (1918) 101–02.; VA5 (1919) 138. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 84.
Keletkezéstörténet
A bor,
a kortársak tanúsítják,
elválaszthatatlan Adytól. Földessy Gyula szavaival: „nagyon beletartozott Ady életébe”. „Vidéki magyarok – magyarázza –,
különösen tiszántúliak mind bor mellett nőttünk fel,
boros-hordós-pincéjű házakban.” (Földessy: Amt 73.) A Víg úrfiak bora azonban
nem egyértelműen a boros mámor dicsőítése, legalább olyan mértékben a művészi öntudat, az elhivatottság megéneklése is. A költő felfokozott küldetés-tudata is benne van a versben, s a bor ezáltal átvitt értelmet is kap: Ady ifjúkori mámoros hitét, álmait, életes költészetét szimbolizálja.
Koczkás Sándor hívta fel a figyelmet lektori jelentésében, hogy Ady Kosztolányi „Négy fal között” c. verseskötetéről a BN-ban egy nappal korábban
megjelent kritikája a verssel rokon gondolatokat fogalmaz meg. Ady Kosztolányit „irodalmi író”-nak tartja, mert az élethez kevés köze van.
Saját költői eszményéhez mérte Kosztolányit, ezért írja róla: „Emberi dokumentumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat. Valami félelmetesen új egyéniségnek gyilkos tolakodásával vagy tiltakozásával nem keseríti ő el a
jámbor lelkeket. Ő művész, ő költő, ő író […] ő irodalmi író. Bevallom, hogy az én számból nem éppen dicséret ez ma, amikor egyre biztosabban kezdem gyűlölni az irodalmat.” Ezzel állítja szembe saját „zöld anarchista”
magatartását: „Arról aztán mi, anarchisták magunk között civakodhatunk, hogy szabad-e az életet, mely cselekvést jelent, betűs álmodozásokra elfecsérelni? Én a magam részéről tisztában vagyok vele például, hogy leghaszontalanabb az életemben: az írás.” (AEÖPM VIII. 225–28.) Koczkás véleménye szerint „ez összecseng a Víg úrfiak bora befejező soraival: a fényes, nagyszerű harc képzetével.”
Természetesen ez az érzés nem választható el a bor mámorától sem. Erről vall a költő A magyar Pimodán-ban:
„Két fajtájú mámora van a bornak – írja –,
s ezt Csokonai is tudhatta,
de csak nagyon finom ideg-szerkezetnek adatott meg e tapasztalat. Az első mámor olyan,
mint akárkié,
aki tud inni,
kitüzesít bennünk minden öröm-hajlandóságot,
s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszaka-végi,
hajnali vagy nappali alvás,
furcsa,
sok ébredéssel. Fejünket feszítik,
ha fölkelünk,
maga vagyunk a nyugtalan és megszemélyesült figyelés és figyelem,
össze tudjuk kapcsolni a legantipodikusabb ideákat. S mikor alkonyul,
egyszerre csak,
akárhol járunk,
nyugtalan s tovább is nyugtalannak maradó agyunkat,
szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művész-érzés,
s ilyenkor szeretem csak Homéroszt,
s ilyenkor tudom úgy elképzelni Michelangelót,
ahogy illik. Hangsúlyozom: ez másnap este jön,
ez a legnagyobb emberi érzés-képesség,
ez szinte a legnagyobb titkokat is kiadó,
eláruló egy vagy két óra. Ehhez nincs közvetlen köze az alkohol-mérgezésnek,
a mámornak,
ez az idegeknek perverz bűvész-mutatványa,
amiből csak a kikiáltó harsány szava hiányzik: köszönjük,
kedves gazdánk,
hogy ilyen édes kínokat szereztél nekünk.” (AEÖPM IX. 162.)
Az alkohol e másodlagos,
közvetett hatása háttérül szolgál Ady egész művészetéhez,
nemcsak borverseihez. Ady boros versei nem igazi bordalok,
nem anakreonikák,
Hatvany Lajos szavaival: „az igazi boros mámor tragikus énekei,
melyekhez foghatót senki sem írt,
sem előtte,
sem utána.” (Hatvany 220.) Ady számára azonban a bor nemcsak mámor,
feledéshozó „drága méreg”, hanem
felfokozza a szenzibilitást,
a szép, nemes érzéseket,
hangulatokat is,
bátorító,
fogékonnyá tesz minden jóra-szépre,
miként ezt A magyar Pimodán-ban kifejti. E gondolat első művészi megfogalmazása a Víg úrfiak bora.
A magyar Pimodán ötlete,
miként erre már többen rámutattak (l. Révész: Ady-Léda regény 344.; Bölöni 101.) Gautier Baudelaire verseihez írt előszavából eredeztethető. (L. A magyar Pimodán jegyzetét AEÖPM IX. 456–57.) A tanulmányt csak fél évvel később írja meg,
de hogy a téma 1907 tavaszán,
Párizsban foglalkoztatta,
tanúsítja egyik ekkori noteszbejegyzése: „A Hotel Pimodan,
ahol Théophile Gautier-ék és Baudelaire-ék hasist ettek.” (AEÖPM VIII. 239.)
Földessy Gyula Baudelaire borverseivel állítja párhuzamba a Víg úrfiak bora című verset. (Földessy: Amt 169–70.) L. erről e kötetben az Ülök az asztal-trónon c. vers jegyzetét.