Add nekem a szemeidet

Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba ássam,
Hogy én magam pompásnak lássam.
Add nekem a te szemeidet,
Kék látásod, mely mindig épít,
Mindig irgalmaz, mindig szépít.
Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak.
Add nekem a te szemeidet.
Magam szeretem, ha szeretlek
S irigye vagyok a szemednek.



Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. június 29. XII. évf. 154. sz. 2. – Ady Endre – („Az álmatlanság álmaiból” főcímmel Az én koporsó-paripám és az Asszonyok a parton c. versekkel együtt elsőként.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 149.; VA2 (1910) 83.; VA3 (1910) 83.; Gyűjt [1910] 42. VA4 (1918) 83.; VA5 (1919) 109. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 75.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból.

Javításunk:

  • 12 Az alapszöveg irígye hosszú í-jének ritmikai indoka nincs, ezért a BN és a VA1 szóalakjával egyezően rövid i-re módosítottuk.

Szövegeltérések:

Főcím: Az álmatlanság álmaiból BN
Cím fölött: I. BN
5. épit, BN
6. szépit. BN
12. írigye BN
    irígye VA2 VA4 VA5

Keletkezéstörténet

A verset Ady azokban a napokban írta, amikor Párizsból hazatért Budapestre. Nem volt könnyű a gyereket váró, szeretett asszonytól elbúcsúzni, a költő féltő aggodalommal, lelkiismeretfurdalással válik el tőle. Brüll Bertának írt jún. 24-i leveléből tudjuk, hogy Léda, az elutazása előtti napon, jún. 20-án meglátogatta Adyt: „Kedves Bertuskám – írja –, rettenetes aggodalmak között távozott csütörtökön reggel Adél. Gondoltam, kapok máig levelet vagy táviratot. Nem jött semmi. Nem tudok semmit. És te? És mi újság? Én, istenemre, halott ember vagyok. Csak azt nem tudom, mikor kerül sor temetésre.” (AEl I. 252.) Másik levelében ezt írja Brüll Bertának: „Képzelheted, pláne egész úton nem aludtam, micsoda nyugtalansággal jöttem el Adéléktól, Párizsból […] Adél aránylag jól van, de éppen a legveszedelmesebb hónapban. Őrülten érzékeny, ideges.” (Uo. 253.)

A szem motívum gyakori Adynál, már a BN-ban 1905. jún. 11-én megjelent Mert engem szeretsz c. versében ezt írja Lédának: „Áldott csodáknak / Tükre a szemed, / Mert engem nézett.” „Mert engem nézett, / Mert engem látott.” Földessy Gyula hívja fel a figyelmet, hogy az 1910-ben keletkezett Nem adom vissza c. rövid vers a jelen költeménnyel hangzik össze: „Visszaadok én mindent, / Ha visszaadni lehet. / De nem adom vissza / A szemed.” (Földessy: Amt 137.)

A „Kék látásod” nem valószínű, miként Földessy állítja, hogy: „visszaemlékeztetése Lédának valamilyen tóra, amelyet együtt láttak, zavartalanabb boldogságuk idején.” (Földessy: Amt 77.) A Nem adom vissza c. versben valóban tóról van szó („Téged és egy kék tavat”), de itt nem. A kék látás inkább az asszonynak a költőbe vetett hitét jelenti, amely őt megszépíti, szépnek látja. A kék látás, kék fény Adynál az elérhetetlen boldogságot, a gazdagságot, a pénzt, az aranyat szimbolizálja. 1900. jún. 22-én ezt írja frissen érettségizett öccsének a nagyváradi Sz-ban: „Ma már legabsztraktabb: a pénz. Ez lobogjon kékes lidércfénnyel előtted.” (AEÖPM I.2 292.) Majd a BN-ban 1906. máj. 20-án  A szememet csókold c. versében Lédának: „Álomban szegődött / Hozzánk és kék lángokkal / Lobogott a szent arany.”

Irodalom

Hatvany II. 356–57.; Földessy: Amt 77., 137.; Vezér 218.; Király I. 457.




Hátra Kezdőlap Előre