Asszonyok a parton

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. június 29. XII. évf. 154. sz. 2. – Ady Endre – („Az álmatlanság álmaiból” főcímmel  Állt a parton ezer asszony címmel az Add nekem a szemeidet és  Az én koporsó-paripám c. versek után harmadikként.) –  Kötetben: VA₁ (1908) (Az ős Kaján ciklus) 97–98.; VA₂ (1910) 56.; VA₃ (1910) 56.; VA₄ (1918) 56.; VA₅ (1919) 74. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 165.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A VA₃ nyomdai levonatában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 4. sorban az ujjongtam eredetileg hosszú ú-ja rövidre javítva.

A verset Ady Párizsból hazaérkezvén írta. Elindítója minden bizonnyal, miként erre Vezér Erzsébet is rámutat (Vezér 211.), a Lédától való búcsúzás élménye. Brüll Bertához írt leveléből tudjuk, hogy elutazása előtti napon Léda meglátogatta a költőt, és „rettenetes aggodalmak között távozott”. (AEl I. 252.; l. erről e kötetben az Add nekem a szemeidet jegyzetét.) Másik, ugyancsak Brüll Bertához írt leveléből arra következtethetünk, hogy másnap Léda és férje mégis kikísérték őt az állomásra. „A táviratot eltitkoltuk Adél elől – írja. – Éppen a vonatra szálláskor hozták a hotelból utánam.” (AEl I. 253.; a távirat Léda anyja betegségének  rosszabbodására vonatkozhatott.)

A kép tehát reális szituációból indul el, „és a távolodást érzékeltetve válik egyre sejtelmesebb mesejelenetté.” (Vezér 211.) Ady költői fantáziája a távolodó vonatot hajóvá varázsolja, az integető Lédából pedig ezer asszony lesz. Már Földessy felhívta a figyelmet a refrénes sor „különös forgatására”. (Földessy: Amt 72.) Az első strófa az Állt a parton ezer asszony-nyal indul, majd a sor minden strófájában eggyel lejjebb kerül, végül a vers befejező sora lesz. A költemény hangulata Földessy szerint Heinére emlékeztet. (Uo. 79.)

Hatvany II. 325–26.; Földessy: Amt 72., 79.; Vezér 211.; Király I. 339.