|
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. július 14. XII. évf. 167. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel Az én sírásom és A fekete zongora c. versek között.) – További megjelenés: Szil 1907. július 25. XXV. évf. 30. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (A magyar Messiások ciklus) 58.; VA2 (1910) 35.; VA3 (1910) 35.; VA4 (1918) 35.; VA5 (1919) 47. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 55. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA2-ből. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 3. sor szomorú szavának hosszú ú-ját rövid u-ra javították, a 6. sor végén a pontot vesszőre cserélték. KeletkezéstörténetAdy egyre nehezebben viseli el az itthoni légkört Párizsból hazatérvén. (L. erről az Add nekem a szemeidet, Az én koporsó-paripám c. versek jegyzeteit e kötetben.) „Iszonyú rosszul érzem magam Budapesten” – panaszolja Brüll Bertának. (AEl I. 255.) Az Akiket halottakkal gyilkoltatnak c. cikkében pedig így ír: „Ez az ország már az erőtlenség, keserves koraszülés és reménytelenség országa. S éppen az íróknak legyen erejük, akikre itt a legkevesebb szükség van? Tehát a halottak rohannak reánk, elevenekre, s gyilkolnak minket, míg mi a közönséggel búsan csatázunk. Közben a kiadó nyúzza, húzza a bőrünket, a mienket és a közönségét. De van egy nagy, gonosz, pogány örömünk: nincs már sok bőrünk, nincs már sok bőrünk.” (AEÖPM VIII. 245.) Érthető, hogy irígyli a jövő költőjét, a szent, szomorú legény-t, akinek már nem kell a környezetére figyelni. A rózsa motívum számos Ady-írásban szerepel. (L. pl. a Rózsaliget a Pusztán c. verset e kötetben, illetve A pap rózsái c. novellát. AEön 371–74.)
|