Megcsókolom Csók-kisasszonyt

Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom delnő.
Lehet, hogy csak addig élek.
Megcsókolom Csók-kisasszonyt.
Ez az egy nő érdemes lesz.
Valószinű, hogy nem él még.
Valószinű, nem fog élni.
Ez az egy nő érdemes lesz.
Könnyel mázolom be arcát,
Szemöldökét vérrel festem,
Sóhajt tűzök a hajába.
Könnyel mázolom be arcát.
Aztán eredj, Csók-kisasszony,
Megfizettem minden nőért,
Megfizettem minden percért.
Aztán eredj, Csók-kisasszony.



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 fólió, 215 x 175 mm. Cím: Megcsókolom Csók-kisasszonyt. A cím fölött ismeretlen kéz írásával, de ugyancsak ceruzával római III-as. A fóliók alján lapszámozás: 5, 6. – PIM A. 201/47.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel harmadiknak közli  Az őszi lárma, A fiaim sorsa után a Ha a szemem lefogták c. vers előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Halál rokona ciklus) 28.; VA2 (1910) 18.; VA3 (1910) 18.; VA4 (1918) 18.; VA5 (1919) 24. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 47.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból.

A VA3 korrektúrájában  (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 11. sor végén a vesszőt pontra javították.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek BN
Cím fölött: III. k BN
3. h <a>gy [fölé:] o k
    élek, VA4 VA5
5. lesz, k
6. Valószínű, k VA5
    még, k BN
7. Valószínű, k VA4 VA5
9. Könynyel [!] BN
10. festem. k BN VA1
11. hajába, k BN VA1 VA2
12. Könynyel [!] BN
15. <Megf> Megfizettem k
    percért, k

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula szavaival: „A legjellegzetesebb kifejezése az »elérhetetlen« nőnek”. (Földessy: Amt 54.) A gondolat Ady számos prózai írásában fellelhető. A Don Quijote a színpadon c., a PN-ban 1904. ápr. 28-án megjelent kritikájában ezt írja: Az embernek „legyen egy Dulcineája. Erre pazarolja rá minden ékességét. És ha Dulcinea kirabol, megöl egészen bennünket, az övé legyen azért az utolsó álmunk, s haljunk meg szerelmes himnuszt zengedezvén róla […] A bolond, álmodozó lovagot kineveti, megcsalja s megöli az ő Dulcineája. Ő nemes, nagyhitű bolond és álmodozó marad azért utolsó percéig, s egy hunyó, futó csillagnak kiáltja oda, hogy ő még mindig hisz, s Dulcinea, te csodás, tiszta, szent, fényes ábránd, egyszer realitássá fogsz válni…” (AEÖPM V. 42.) Az idegen nők c. cikkében 1906. aug. elején ezt írja a BN-ban: „[…] az egész asszonyi genus csúfsága, hogy a hím embernek az a nő tetszik, akit nem ismer […] Párizs […] az idegen nőket imádja. És okvetlenül igaza van. Óh, Istennek nagyszerű teremtményei a nők. Érdemes értük élni. De leginkább csak azokért , akiket még nem ismerünk. És mindenek fölött azokért, akiket sohse fogunk megismerni.” (AEÖPM VIII. 44.) 1907. aug. 2-án a BN-ban megjelent Abbázia legszebb hölgyei c. cikkének néhány gondolata közvetlenül a vers előzményének tekinthető. „[…] a legalsóbb rendű  férfiú is kielégítetlen – írja. – Minden táján a világnak talán az is volt mindenkor. A női szépség nem az a szépség, amelyet meg szoktunk találni.” (AEÖPM VIII. 289.)

Lírájában is évekkel előbb feltűnik a gondolat. Így a Jöv. 1904. aug. 7-i számában a Midász király sarja c. versében: „érdemes lesz őrjöngve szeretni / A csókos asszonyt, ki majd eljön értem. / Szépek a vágyak, az álmok, a tettek, / A csókok, melyek ezután születnek […] / A sohsem csókolt csókos asszonyoknak […] / Vagyok királya, vagyok büszke hőse”. 1905. aug. 13-án így ír a BN-ban: „Csak tudnék én mást úgy kivánni, / Mint téged. Óh csak jönne más. / Egy más asszony. Valaki, Más. / Akárki.” (Csak jönne más). A gondolat később is fellelhető Ady lírájában. 1912-ben ezt írja a Margita élni akar c. költeményében a Rövid, kis búcsúzó-ban: „Mert Te vagy az én minden asszonyom, / Azaz Te vagy az asszony, aki nincsen, / Kit pótolni próbál nekünk ezer: / Ölelésben, álomban, tettben, rímben […] Akarom, hogy légy, ha nem is vagy lévő”. Még egyértelműbben fogalmaz a Keserű imádságok Mylittához c. versében: „Mert eljött ős Mylitta lyánya, / Mylitta ő is: a siratta Csók.” (III. Fölemelem a szívemet)

Hatvany Lajos a következőket írja a vers – elképzelt, tehát fiktív – keletkezési körülményeivel kapcsolatban: „Valami iszós éjszaka folyamán lehetett – a szedő várta már a kéziratot –, amikor Ady lefirkantotta ezt a négy (nem nagyon értelmes és nem nagyon józan) sort […] Ady egyetlenegy kényszer-képzet hatása alatt áll, hogy nincs földi lény, nincs olyan finom delnő az élők között, ki az ő csókjára érdemes, illetve aki az ő csókszomját eloltsa” (Hatvany II. 313–14.)

Irodalom

Földessy: Amt 54–55.; Hatvany II. 313–15.; Vatai 127.; Király I. 440.




Hátra Kezdőlap Előre