Megjelenés
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A fiaim sorsa, Az őszi lárma és a Megcsókolom Csók-kisasszonyt c. versek után Az elégtétel éjszakája címen.) – További megjelenés: Szil 1907. augusztus 29. XXV. évf. 35. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 198.; VA2 (1910) 109.; VA3 (1910) 109.; VA4 (1918) 109.; VA5 (1919) 150. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 87.
Keletkezéstörténet
A versről Földessy Gyula csak ennyit állapít meg: „Rossz hangulatban írt sorok arról, mennyire nem törődik azzal,
hogy mit fognak róla írni elhunyta után.” (Földessy: Amt 82.) Ennek inkább az ellenkezője lehet igaz,
Adyt igenis foglalkoztatta,
miként vélekednek róla a halála után. (L. erről e
kötetben az Ahol Árgyilus alszik c. verset és jegyzetét.) Tanúsítja ezt második párizsi noteszkönyvének egyik bejegyzése is: „[…] ha én nem tudom ki volnék,
ezerszer megátkoznám,
megtiltanám,
hogy engem halálom után
tiszteljenek meg. Csak erről szólna a végrendeletem. Ha nektek,
míg éltem, Polónyi […] volt a nagy ember,
maradjatok nála, s pukkadjatok meg”. (Pn II. 1.; AEÖPM VIII. 237.) Ady Lajosnak igaza van,
hogy bátyja „friss dühvel ír a koalíciós
politikával kielégülő magyar közvéleményről.” (AL 117.) Annál inkább igaz ez,
mivel Ady meg is nevezi a koalíció egyik leghangosabb politikusát,
Polonyi Gézát,
aki a koalíciós kormányban az igazságügyi tárcát kapta. Ez a gondolat
kap hangot – bár Ady tágabban, átfogóbban érti – a vers ostoba kis emlékezések kitételében is. Erre reagál Somogyi Endre,
a költő egykori zilahi diáktársa Ady-emlékek c. cikkében. „Kicsúfolhatta előre az »ostoba kis emlékezések«-et – írja –,
de meg
nem tilthatta,
hogy ne szeressük,
s hozzá fűződő emlékeinket szeretettel ne melengessük,
s el ne mondjuk a róla való kép teljessé,
színessé tételére.” (EmlAE I. 541.) Szabó Dezső megfogalmazása még kegyetlenebb erről a kérdésről: „A zseni meghal,
eltemetik. Sírján dudva és barátok nőnek.” (Sz. D.: Ady arcához. 1923. Idézi Kovalovszky: EmlAE I. 12–13.)
