Ha a szemem lefogták

Óh, elégtétel éjszakája,
Óh, gyönyörűség éjszakája:
Szememet már lefogták szépen
És senki sem emlékszik rája.
Senki se tudja, mint néztem rá,
Kire haraggal, kire kéjjel?
S ostoba kis emlékezések
Indúlnak útnak szerte-széjjel.



Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel  A fiaim sorsa, Az őszi lárma és a Megcsókolom Csók-kisasszonyt c. versek után Az elégtétel éjszakája címen.) – További megjelenés: Szil 1907. augusztus 29. XXV. évf. 35. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 198.; VA2 (1910) 109.; VA3 (1910) 109.; VA4 (1918) 109.; VA5 (1919) 150. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 87.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek BN
Új versek Szil
Cím fölött: IV.  BN
III. Szil
Cím: Az elégtétel éjszakája BN Szil
2. gyönyörüség Szil VA3 VA4 VA5
8. Indulnak BN Szil VA1
   utnak BN VA1
   szerte-széjjel Szil

Keletkezéstörténet

A versről Földessy Gyula csak ennyit állapít meg: „Rossz hangulatban írt sorok arról, mennyire nem törődik azzal, hogy mit fognak róla írni elhunyta után.” (Földessy: Amt 82.) Ennek inkább az ellenkezője lehet igaz, Adyt igenis foglalkoztatta, miként vélekednek róla a halála után. (L. erről e kötetben az Ahol Árgyilus alszik c. verset és jegyzetét.) Tanúsítja ezt második párizsi noteszkönyvének egyik bejegyzése is: „[…] ha én nem tudom ki volnék, ezerszer megátkoznám, megtiltanám, hogy engem halálom után tiszteljenek meg. Csak erről szólna a végrendeletem. Ha nektek, míg éltem, Polónyi […] volt a nagy ember, maradjatok nála, s pukkadjatok meg”. (Pn II. 1.; AEÖPM VIII. 237.) Ady Lajosnak igaza van, hogy bátyja „friss dühvel ír a koalíciós politikával kielégülő magyar közvéleményről.” (AL 117.) Annál inkább igaz ez, mivel Ady meg is nevezi a koalíció egyik leghangosabb politikusát, Polonyi Gézát, aki a koalíciós kormányban az igazságügyi tárcát kapta. Ez a gondolat kap hangot – bár Ady tágabban, átfogóbban érti – a vers ostoba kis emlékezések kitételében is. Erre reagál Somogyi  Endre, a költő egykori zilahi diáktársa Ady-emlékek c. cikkében. „Kicsúfolhatta előre az »ostoba kis emlékezések«-et – írja –, de meg nem tilthatta, hogy ne szeressük, s hozzá fűződő emlékeinket szeretettel ne melengessük, s el ne mondjuk a róla való kép teljessé, színessé tételére.” (EmlAE I. 541.) Szabó Dezső megfogalmazása még kegyetlenebb erről a kérdésről: „A zseni meghal, eltemetik. Sírján dudva és barátok nőnek.” (Sz. D.: Ady arcához. 1923. Idézi Kovalovszky: EmlAE I. 12–13.)

Irodalom

Földessy: Amt 82.; EmlAE I. 12–13., 541.




Hátra Kezdőlap Előre