Cseng az élet

Cseng az élet harangszóval,
Cseng az élet hivogatón,
Cseng az élet, evoé.
Cseng az élet, mindig csengjen,
Cseng az élet, hadd támadjon
Mindig egy víg valaki.
Cseng az élet, hiszen mindegy,
Hogy ki örül az életnek,
Csak örüljön valaki.
Cseng az élet, hadd örüljön
Egy senki, egy senki úr,
Egy víg, szerény valaki.



Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 25. XII. évf. 202. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel Az én két asszonyom után és a Zikcene, zakcene, satöbbi c. vers előtt másodikként közli.) – Kötetben: VA1 (1908) (Az ős Kaján ciklus) 90.; VA2 (1910) 53.; VA3 (1910) 53.; VA4 (1918) 53.; VA5 (1919) 69. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 63.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA1-ből.

A BN-beli közlésből a vers 7–9. sora, vagyis 3. versszaka hiányzik, feltehető, hogy Ady ezt a kötetbevételkor írta hozzá a vershez.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek BN
Cím fölött: II. BN
1. harang-szóval, VA4 VA5
6. vig BN
7–9. között: [hiányzik] BN
8. életnek. VA5
11. ur, BN
12. vig, BN
    serény VA4 VA5

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula megszállott konkordancia–keresése nemegyszer melléfogásokkal jár. Így filológiailag hiteltelen a Romain Rolland Jean Christophe-ciklusának Dans la Maison (A házban) c. kötetére történő utalása, hiszen ez a mű két évvel később, 1909-ben jelent meg, Ady tehát nem ismerhette. A vers hangulata egyébként sem a kitörő életöröm, inkább a rezignált, keserű belenyugvás mások örömébe: Cseng az élet, hiszen mindegy, / Hogy ki örül az életnek, / Csak örüljön valaki. „A vers utolsó szakának az lehetett az élményi háttere – írja Földessy –, hogy Ady olykor el-elnézelődött, és szolidáris emberséggel mosolyodott el kis szürke emberek csendes, szerény élet-örömén. Emlékeztet a vers a Gálás, vasárnapi nép-re.” Igaza lehet Földessynek, hogy a Csokonai-féle „hagyjunk élni és örülni másokat is” (Az anacreoni dalokhoz) és Goethénél a „Leben und Leben lassen” (Élni és élni hagyni) rokon gondolatot fejeznek ki, de ez nem feltétlen hatás, hiszen ez a közhelyszámba menő szállóige benne volt a levegőben. (Földessy: Amt 71.)

Irodalom

Földessy: Amt 71.




Hátra Kezdőlap Előre