|
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. október 13. XII. évf. 243. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A nagy Pénztárnok és A magyar Messiások című versekkel együtt harmadikként.) – További megjelenés: Szil 1907. október 31. XXV. évf. 44. sz. 1. Tárca. – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (Az ős Kaján ciklus) 72–73.; VA2 (1910) 44–45.; VA3 (1910) 44–45.; VA4 (1918) 44–45.; VA5 (1919) 57. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 59. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA2-ből. A VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady a 2. sor végén a vesszőt pontra cserélte. KeletkezéstörténetA Halál-árok a temetőárokkal rokon fogalom, ahová a társadalom kivetettjeit temették (pl. a kivégzetteket, öngyilkosokat stb.). Ady szimbólum-teremtésébe ez a képzettársítás minden bizonnyal belejátszott. Földessy Gyula a Halál-árkot az élettel azonosítja: „A »Halál-árok« olyanféle szimbolikus megjelölése az életnek – írja –, mint a »csók-csatatér« vagy »csatatér« (A csók-csatatér lovagjai, A csatatér hőse) vagy a »Vénségutca« (Az elsötétült utcán c. versben), egyszóval a Halál-árok maga az élet: a »vén szerelmi csatárok« s a »csókos, ifjú eretnekek« számára, akik a Halál-árok »babonás partja« mentén járnak. Az »Iszapos, mély fekete árok« a szerelem, a nemi gerjedelem tisztátalanságát akarja kifejezni […]” Földessy leegyszerűsíti a vers lényegi mondanivalóját, hiszen a vén szerelmi csatárok éppen nem bűnhődhetnek, hanem a csókot / Jutalmul örökre hallják. Szó sincs itt tisztátalan szerelemről, hanem arról, hogy a halott dalják helyébe Száz, csókos, ifjú eretnek lép, és az élet folyik tovább. Földessynek igaza van: „Ez a vers a csók-szimbólumok körébe tartozik.” Rokon e verssel: Az alvó csók-palota, Ki ad többet érte? A Hágár oltára, Elfogyni az ölelésben, A bűnök kertjében. Majd Földessy így folytatja: „Mintha Ady azt akarná éreztetni enemű verseiben (mert vannak bűntudatos versei is), hogy a bűn nemcsak ellentéte az erénynek, hanem a kettő törvényes életközösségben is áll egymással, amivel szemben mi, emberek tehetetlenek vagyunk, amit vállalnunk kell.” (Földessy: Amt 66–67.) Hatvany Lajos a Héja-nász az avaron motívumának újra jelentkezését látja a versben: „A Héja-nász motívuma újul fel A Halál-árok titka című versben – írja – […] Ha a vén héják lehullnak, úgy hullnak le, hogy le se hullnak. A nászos meghal – a nász örök. Ez az örök, teremtő Venus, kiről Lucretius énekel. Nagy, ölelő, diadalmas körmenet a világmindenségen át […] A Héja-nász költője a szerelmes emberpár egocentrális szempontjából, keserűen nézi a múlást. A Halál-árok költője transzcendentális örök szempontból, szinte lelkesen.” (Hatvany II. 366.) Szabó Richárd Baudelaire Sépulture (Temetés) c. versének hatását véli felismerni a költeményben: „A Sépulture c. vers szerint – írja – az eltemetett különböző, felette végbemenő dolgot hall majd: farkasok üvöltését, boszorkányokat, vén kéjenceket és zsiványokat. Ady A Halál-árok titka c. harmonikusabb versében a vén szerelmi csatárok a Halál-árokban az árok babonás partjára futó ifjak csókjait fogják örökre hallani.” (Szabó R. 51.)
|