Ilonka,

  vajjon össze miként hoz
S összehozhat-e valamiké[ppen]
Az Élet, melytől én elfele megy[ek]
S mely fele te mégy nagy fényességbe[n?]
Rá mer-é szállni ifjú arcodra
A fanyar Idő sok irígy árnya?
Okos arcoddal fogsz tudni mindig
Vigan benézni a nagy élet-lángba?
Te vagy a Kérdés, gyönyörű Kérdés
Az Élet felé előhajoltan
S ha szép választ kapsz – biztosan szép lesz –
Meggratulállak holtan is holtan[.]
1907. december 7.
Ady Endre



Kézirat, megjelenés

Kézirat: A k eredetijének hollétéről nincs tudomásunk. Hasonmását a SzÉ 1918. okt. 20. sz.-nak 13. oldalán közölték bizonyára kicsinyített formában. A k-t feltehetően Kabos Ede bocsátotta a lap rendelkezésére, aki interjút adott „Kabos Ilonka” címen a magát meg nem nevező munkatársnak e szám 12–13. oldalán. A hasonmás az interjútól elkülönítve, kommentár nélkül jelent meg. Egyes sorvégek, itt-ott az írásjelek és a központozás elmosódott, nehezen olvasható. A vers alatt: 1907. december 7. – Aláírás: Ady Endre.

Első megjelenés és gyűjteményes kötetben először: AEöv–28 (1977) 1285. [MRi]

Szövegkritika

Alapszövegünk a k hasonmásából. A csonka vagy nehezen olvasható sorvégeket, írásjeleket értelemszerűen és a szövegösszefüggéseknek megfelelően kiegészítettük.

Javításaink:

  • A cím, Ilonka után, minthogy az eredendően megszólítás, a főszövegben vesszőt tettünk.

  • 2 Az utolsó szó vége nagyítással is csak hozzávetőlegesen olvasható, ezért a szövegösszefüggésnek és a rímhelyzetnek megfelelően a szót szögletes zárójelben kiegészítettük: valamiké[ppen].

  • 3 A sorvégi szó utolsó szótagja – feltehetően technikai okból – lemaradt, ezt értelemszerűen szögletes zárójelben pótoltuk: megy[ek].

  • 4 Az utolsó szó vége bizonyára szintén technikai okból csonka, értelemszerűen n-nel egészítettük ki, és utána a mondat jellegének megfelelően kérdőjelet tettünk: fényességbe[n?].

  • 12 A sorvégi holtan után az elmaradt pontot szögletes zárójelben kitettük: holtan[.].

Keletkezéstörténet

A vers alkalmi jellegéből következően a k-on konkrét dátum is szerepel: 1907. december 7. Ez annyit jelent, hogy időrendi besorolásban a -ban dec. 8-án megjelent Közel a temetőhöz c. vers után helyezhetjük el, minthogy a hetilapban publikált költeményt legalább néhány nappal korábban kellett megírnia és közlésre leadnia.

Az Ilonka megnevező cím Kabos Ilonkának (1898–1973) szól, aki később neves zongoraművész és zenepedagógus lett. Kabos Ede (1864–1923) író, újságíró, szerkesztő lánya. Ady Endre és Kabos Ede kapcsolata munkatársiból – lévén az utóbbi a BN egyik szerkesztője, majd Vészi József után főszerkesztője – érett fokozatosan barátivá. Különösen intenzívvé vált ez a barátság 1907. jún.  végét követően, amikor Ady Párizsból hazatérve a BN Eötvös u. 33-ba áttelepült szerkesztőségébe járt be dolgozni, sőt júl. 1-től maga is a szerkesztőség házába költözött lakni. (L. erről Diósiéknak írt levelét feltehetően 1907. jún. 26-án: AEl I. 254.) Kabosék ugyanitt, az utca szerkesztőséggel szembeni oldalán, az Eötvös utca 32. számú ház harmadik emeleti erkélyes lakásában laktak. Kabos Ilonka emlékezése szerint apja „szenvedélyesen pártolta a fiatalokat”. Házuk gyakori vendége volt a lap néhány markáns munkatársa és több akkor pályakezdő író és művész. Külön említi rendszeres ebédvendégeiket: „Az üvegfalú folyosóra nyílt az ebédlőnk. Ady Endre és Czigány Dezső, a kiváló festőművész évekig mindennap nálunk étkezett, még akkor is, amikor a szüleim elutaztak” (EmlAE III. 383.). Kovalovszky Miklós más források alapján is ekként összegezte a Kabos-család és Ady kapcsolatát: a költő „1907–9 közt ha Pesten volt, szinte mindennapos ebédvendége Kaboséknak, akik szeretetükbe fogadták, és családtagnak tekintették”. (EmlAE III. 385.)

Ez a közvetlen, családias légkör is ösztönözhette Adyt, hogy Kabos Ilonkának köszöntő verset írjon, feltehetően a születésnapjára: Kovalovszky is ezt valószínűsíti (EmlAE III. 386.). A vers komoly, a köszöntöttet egyenrangúnak kezelő hangja talán meglepő a kilenc éves kislány esetében. Kabos Ilonka azonban már gyerekkorában hozzászokott a család író és művész vendégeihez. Miként jelzett interjújában Kabos Ede is elmondta: „A lányom irodalommal és írókkal már egészen apró éveiben meleg és szoros barátságot kötött”. Felnőtt környezetének hatására érett ifjú hölgyként igyekezett viselkedni a kilenc éves lány, aki a köszöntőt követően három hónap múlva ilyen frappánsan és elegánsan tudott felelni Ady Érmindszentről küldött képes levelezőlapjára apja 1908. febr. 20-án írott levelének végén: „Édes Bandikám, – köszönöm a kártyát és az üdvözletet. Kívánok nagyon jó álmot. – Sokszor üdvözöllek – Ilonkád (Irina Annunziata)”. (AEl I. 430.) Pajtáskodó hangvétel, az Ady körüli intellektuális játékosságnak megfelelő „kettős névhasználattal”. Mert feltehető, hogy Kabos Ilonkát Ady „tisztelete meg” az „Irina Annunziata” pajtáskodó második névvel. Ez a komoly és megtisztelő odafigyelés jellemzi az Ilonka c. köszöntő lírai hangolását is.




Hátra Kezdőlap Előre