Egy perc és megcsókol az Élet, |
Testem vidám, lángoló katlan. |
Égnek a nők, a házak, utcák, |
A szívek, álmok. Minden ég |
|
Egy perc és kis ördögök jönnek: |
Üstökkel a lángot lohasztják. |
Jön a kétség, a hunyás, nagy Fagy. |
A sár jön s tán eszünkbe jut |
|
Egy perc és szörnyű buta balság |
Ül mellünkre jeges üleppel. |
Röhögést hallunk: „Lapos erszény, |
No-no, lassan a testtel.” |
|
Egy perc és meghal minden bennünk. |
Meghal a mesebeli herceg, |
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk: |
„Rossz Isten, adnál legalább |
Csak tízszer ennyi percet.” |
|
|