[Debrecen, 1899. máj. 27.]
Nagyságos Úram!
Debreczenben léte alatt olyan szerencsés lehettem, hogy Nagyságod azt a lekötelező ígéretet tette, hogy kiadandó költemény-kötetemhez néhány sornyi előszót lesz kegyes írni.
A legőszintébb köszönetem mellett arra kérem Nagyságodat, hogy, amennyiben a versek már ki vannak nyomva, legyen oly kegyes [...] s az ígért, rám nézve nagy jelentőségű pár sort megírni s azt számomra – ha lehetséges mielőbb – elküldeni. [...]
Magam a Nagyságod jó indulatába ajánlva
maradtam
mély tisztelője
Ady Endre
a „Debreczen” munkatársa.
Debreczen 99 V./27.
Debrecen, [18]99. máj. 27.
K: MTAKK K 14/3 – 2 f. – 145 x 235 mm – 1. f.: r – A Debreczeni Ujság hajtott levélpapírján; a nyomtatott cégjelzés tintával átlósan áthúzva – Tintaírás – Pr.: vétel Hatvany Lajostól 1952. Előző tulajdonos Somló István (?).
M: MN 1944. jan. 27. 21. sz. 6. (faksz.) – Fenyő: Följegyzések 26 (pontatlan szöveg) – Feljegyzések 73 (pontatlan szöveg) – EmlAE II. 229. (mai helyesírással; egy hibával) – AEl I. 50. (pontatlan szöveg).
A levél első közlése az MN-ben kicsinyített fotokópia a következő képaláírással: „Ezt a levelet 1899 nyarán a 21 éves Ady Endre írta Ábrányi Emilnek, aki a költő első verskötetébe előszót ígért. Ady Endre akkor a »Debrecen« munkatársa, sürgeti az ígéret beváltását. A levél Somló István birtokában van.”
Meglepő a levélpapír cégjelzése, amit Ady nagyvonalúan áthúzott: DEBRECZENI UJSÁG – politikai napilap – szerkesztősége és kiadóhivatala DEBRECZEN – Főtér, Hungária-palota földszint. – Felelős szerkesztő: Than Gyula. – A költő ennek a lapnak nem volt munkatársa, de több írása jelent meg benne. Az eddig ismertek: két versutánközlés, három tárcanovella (AEön 22–23., 30–31., 35–36.), egy riport és egy tárca, az utóbbi az AEÖPM I.2-ből kimaradt (közlését l. It 1992. 4. sz. 92–95.; ill. AEÖPM II.2 346–347.). Ady és Than Gyula kapcsolatát Kovalovszky Miklós tárta fel kortársi emlékezések alapján (EmlAE II. 211–215.). Than Gyula Ady tanítómesterének tartotta magát, a kapcsolat azonban nem volt mély, néha kisegítette pénzzavarából, írásaiért egy-két korona honoráriumot adott. Gyakori találkozásuk abból adódhatott, hogy a DÚ és a DH, amelynek Ady munkatársa volt 1898. dec. 19-től 1899. ápr. 25-ig, egy nyomdában készült.
Ábrányi Emil (1850–1920): költő, műfordító, újságíró. Ady első kötetébe, a Versek-be meleg hangú előszót írt. Ady Lajos szerint bátyját Ábrányi műfordítói teljesítménye (különösen Byron Don Juanja) lelkesítette fel, és késztette arra, hogy tőle kérjen bevezetőt a kötetéhez. Kovalovszky rávilágít a választás közvetlen okára: Ábrányi 1899 májusának elején elkísérte feleségét, Wein Margit operaénekesnőt Debrecenbe (aki ott a Csokonai Színházban vendégszerepelt), s mint a D régi cikkírója, felkereste a szerkesztőséget, Ady akkor kérhette pártfogását (EmlAE II. 227–230.). A felkérés ügyes fogásnak bizonyult, „nemcsak arra volt alkalmas, hogy az ifjú poéta hírét a közönség előtt emelje, hanem arra is, hogy hitelét a nyomdatulajdonosok szemében fokozza”. (Koczkás AEÖV I–II. 406.) A kötet jún. 17-én jelent meg Ábrányi Emil előszavával (l. AEÖV I–II. 190–191.).