54. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 10.]

Csókolom a kezét s gondolatban végigcsókolom. Egész napomon Maga kísért s most hálásan a kínokért csak magára gondolok s hogy mennyit és mit írjak meg azokból az érzésekből, a miket Maga keltett s a Maga alakja dirigál, Egyetlen Asszony. Pihen? A levelemet megkapta? Ír-e egy pár sort? Ugy gondol-e rám, hogy ha megérzem – mert mindent megérzek – nem sujt-e le a <m> Maga gondolata? Ma ujra és ujra az a gondolat fogott le, hogy tudjak én a <m> Maga életébe ugy beilleszkedni, hogy abban bántó akadály ne legyek, de megértő, megosztó és kibékítő. Valahogy ugy, hogy magamra vegyek mindent, a mit lehet, azokból az érzésekből, melyek <m> Magában a vergődés kínjait szenvedtetik el. Lehetséges lesz ez?… Ideges éjszakám volt, de erővel erősítem, trenirozom magam. Ma már nem az elpusztulás vágya volt bennem erősebb, de élni és provokálni az életet Magáért, Édes, Szent… Reám bízta, hogy adjam vagy ne adjam át üdvözletét s üzenetét Radónak. Mert így adta föl a dilemmát, – én átadtam a Maga üzenetét. Sajnálta, hogy eljött. Szombaton egyébként is utazik Budapestre s fölkeresi Magát. És én nem tudom, mire fohászkodjam Magához. A Maga életére vagy az enyémre: ne foglaltassa le vasárnap minden idejét ővele. Én fentleszek vasárnap délután két órakor s bocsásson meg Drága, Édes, Egyetlen, Minden, – talán egy kis jogom mégis csak van, hogy kérjek Magától a magam számára egy órát. Ne értsen félre s ne haragudjék. Nem is teszi. Ugy-e megért? Ugy-e tudja, hogy mi ez az én jogformálásom?….. … Írja meg én Jóm, Egyetlenem, hogy juttat nekem vasárnap időt. Írjon. Valamiképen a normális szívműködés, gondolkozás felé hajlítana, megnyugtatna, erőt adna Magának egy kicsiny üzenete. Így érzem. És most, hogy érzem a láz kilövellését a homlokomon s hogy minden ujabb írássor őrültebb és őrültebb dolgok megírására kényszerítene, nehogy megunjon, nehogy alkalmatlankodó bolondnak tartson, küldök két forró csókot a szemére. Jó éjszakát! Ady.

 

[Címzés:]
  Őnagysága
  Diósiné Brüll Adél
  urnőnek
  Budapest.
  (Kontinentál-szálloda 78. sz.)



54. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 10.]

K: OSZK – Fond 74/4/7; boríték: Fond 74/4/6 – Két összehajtott levélpapír borítékkal – 4 f. (1–3. f. r-v) – 111 x 177, 92 x 115 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/5.

Dat.: fpb: Nagyvárad 903. szept. 11. N 8? – épb: Budapest 903. szept. 11. N ?

M: RSle 40–41. – RAöl 287. – AEvl 43. – AEl I. 76–77. (mind a négy közlés hiányos és hibás).

Ady szinte minden nap írt Diósinénak Pestre Nagyváradról, néha naponta kétszer is. A levelek keltezetlenek, a feladás napjáról a postai dátumbélyegzővel tájékoztató boríték is sokszor hiányzik. Esetenként némi támpontot ad az, hogy Brüll Berta ezeket a leveleket lemásolta, és a másolatokat az OSZK kézirattárának adta, s a másolatokra dátumot írt, feltehetően az akkor még meglevő borítékokról leolvasott bélyegzők alapján. E levél másolatára az akkor még helyén lévő, de később elcserélt borítékról került a szept. 11. kelet. (A boríték a szept. 19-én írott levélhez van csatolva Fond 74/4/6 jelzettel.) Az előző levélre vonatkozó kérdés: „levelem megkapta?” – arra vall, hogy szept. 8-i visszaérkezése óta még csak egyszer írt Diósinénak, ez tehát szept. második hetében a második levele. Ady szeptemberi leveleit a szerkesztőségi órák után, a kávéházban írta, többnyire éjfél után. E levélen nincs időpontmegjelölés, ezért feltételezzük, hogy 10-én este íródott.

magamra vegyek mindent, a mit lehet, azokból az érzésekből, melyek Magában a vergődés kínjait szenvedtetik el: az első pesti együttlét élménye a „képzelhetetlenül tragikus” esemény mellett (l. az előző levél jegyzetét) a szenvedő, a csalódott, meghasonlott asszony megismerése. Ez ihlette A könnyek asszonya c. verset. Pestre s később Érmindszentről Párizsba írt leveleiben többször ismétlődik a féltő aggódás: a szeretett asszony szenved, „gyötri magát” (l. főleg a dec. 1-ji levelet).

Radó […] sajnálta, hogy eljött: Radó Diósiné egyik váradi gavallérja tehát Pesten volt és kereste, vagy meg akarta látogatni őt, de valami (talán Ady jelenléte) megakadályozta ebben.

Ugy-e tudja, hogy mi ez az én jogformálásom?…: Hegedűs szerint az, hogy Ady „valószínűleg már megmutatta a verset”, A könnyek asszonyá-t Diósinénak (AEN 125.). Erre azonban csak úgy kerülhetett sor, ha még a pesti együttlét előtt írta meg a költeményt (amely első formájában a NN szept. 13. számában jelent meg). Pestről hazaérve az öccsével találkozott, s neki már eldicsekedett „a század legszebb lírai verse” megszületésével (AL 92.). Koczkás Sándor a vers megírásának idejét a „szept. 10.” (helyesen: szept. 9-i) levél megírása elé teszi (AEÖV I–II. 491.). A „jogformálás” a szerelem kezdeti szakaszának kulcsszava lehet, megfejtése azonban nem adódik könnyen a levelezésből és a korai versekből. A könnyek asszonya – a cím is utal rá – a síró asszonyt jeleníti meg, a sokszorosan csalódott, múltját, elrontott életét, boldogtalanságát sirató asszonyt, aki most talált olyan férfira, aki méltó arra, hogy titkait, valódi énjét feltárja előtte. De a sírás oka lehetett a „bántó, képzelhetetlenül tragikus” esemény is, a lelepleződés, a kínos jelenet, a jogformálás pedig az, hogy Ady ragaszkodása, szerelme túlélte ezt a próbát.

nehogy alkalmatlankodó bolondnak tartson: Diósiné viselkedése a szerelem kezdetén nem volt egyértelmű. A levelekből arra következtethetünk, hogy az asszony közel engedte magához a diákos hevülettel udvarló férfit – (Fehérné állítása szerint a kapcsolat kezdettől nem lehetett csupán platonikus) –, ennek ellenére bizonytalanságban tartotta. Erre mutat Ady megalázkodó könyörgése az asszony kegyeiért az 1903-as levelekben.




Hátra Kezdőlap Előre