67. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 24.]

Csütörtök este 10 óra. Ez a negyedik levelem Édes Szent Mindenem, kérem nyugtasson meg, hogy mindegyiket megkapta. Meg kellett kapnia. Reggel – úgy hiszem – kapok levelet Magától. Nagy szükségem van reá! Hiában akarok okos, nagyon okos lenni. Jaj be lehetetlen ez. Tudok hinni Magába úgy, mint hinni nem tud senki sem álomban, sem valóságban, sem rögeszmében. De arra a csodára képtelen vagyok, hogy Magát a legfájdalmasabban ne érezzem a lelkemben még akkor is, mikor vággyal, gyönyörűséggel gondolok Magára. Valahogy jobban kellene Magát ösmernem, az agyába, az idegeibe látnom, hogy nyugodtabb legyek. Így borzasztó hajsza az, a mi lelkemben újra és újra megindul. Folytonos kérdés, folytonos nyugtalanító sejtés. A leggyakoribb, hogy vajjon milyen helyet foglalok én el a Maga lelkében? Könnyen letaszíthat, ledobhat e helyről? Tudtam-e egy szemernyi új érzéssel is megismertetni Magát? Ostobáknak találja ezeket a dolgokat? Bocsásson meg, ma talán nagyon is beteg vagyok. R…t ma is láttam. H. ma minden inczidens nélkül azt ujságolta, hogy valószínűleg már nem is keresi fel Magát többet R… – Igen jámboran és kurtán azt válaszoltam, hogy tudomásom szerint R… nagyon kedvesnek találta a Maga társaságát, de úgy látszik, hogy hamar megun R… mindent. H… viszont úgy nézett reám, mintha igen együgyűnek találta volna a választ. Pedig csak azt akartam, hogy ne hozza, ne merje tovább szóba hozni a Maga nevét. Egyébként H. nagyon élt, Bánffyval s a többi protestáns vendéggel foglalkozott. Főképen Bánffyra volt büszke, aki pedig előttem igen sikerült kritikában szólt róla.

Én a robotból ma estére már ugy-ahogy kikerültem. Feh..éknél, úgy látom, igen közeleg a baj. Csak már két hétig késsék. Az asszony ideges, beteg, kellemetlen, megint. D…-periodusa van az emlékeinek. Maga, Drága Jó Egyetlenem nyugodt, jól van-e? Hogy van a kúrával? Írt-e rólam valamit a férjeura? Úgy hiszem ezúttal meg fogom lepni. Ámbár nem merek értesítés nélkül fölmenni. Hátha valami programmja van, a mit zavarnék, vizit vagy mi más. Úgy szeretném látni. Soha jobban nem szenvedtem még meg, mióta Magát ösmerem, a Maga látásáért. Hugocskája ott van-e még? Már holnap okvetlenül meglátogatom a mamát. Ez a borzasztó robot volt a hanyagságom oka. Pedig vágynék már el menni. Maga nem találkozott ismerőssel, senkivel azóta? Várom, Édes Szent Gyötrelmem, Egyetlenem a sorait. Vágyódva, szenvedve csókolja magát most gondolatban

Ady.



67. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 24.]

K: autográf kézirat nincs. – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/12 – pr.: Brüll Berta ajándéka 1946.

Dat.: Brüll Berta másolatán: 903. szept. 25, de csütörtök 24. volt.

M: AEvl 49–50. – Lengyel 90–91. – AEl I. 83–84. (pontatlan szövegek).

Brüll Berta másolata szövegének ékezését és központozását a mai helyesírás szerint javítottuk.

Az autográf levél nem került elő. Brüll Berta másolatán szept. 25. áll, de csütörtökön 24. volt. A szept. 25. bizonyára a borítékon talált postai bélyegző dátuma. Lehet, hogy a levél elkallódása nem véletlen. Révész sem közli. A kétségbeesett, szinte reményvesztett hang arra utal, hogy a körülrajongott asszony néha (szeszélyből vagy kiszámítottan, távolságtartás végett) a vonzalom, az összetartozás semmilyen jelével sem viszonozta imádója heves érzelmeit, ill. bizonytalanságban tartotta őt.

Ez a negyedik levelem: Ady a szept. 21-vel kezdődő héten írott leveleire gondolt, ezek azonban megvannak.

Hiában akarok okos, nagyon okos lenni […]: Hegedűs szerint (AEN 127.) Ady Diósiné miatti vergődését legjobban ez a szakasz fejezi ki. Az, hogy az asszony kiismerhetetlen titok számára, teljes érzelmi kiszolgáltatottság állapotában tartja.

H. ma minden inczidens nélkül azt újságolta, hogy valószínűleg nem is keresi fel Magát többet R.: Halász Lajosról és Radó Ignácról van itt szó megint, akik Hegedűs szerint „packáznak” a szerelmes és Diósiné miatt „nevetséges helyzetbe jutott” Adyval (AEN 127.).

Bánffyval s a többi protestáns vendéggel foglalkozott: Báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök az erdélyi református egyházkerület főkurátora az akkor Nagyváradon zajló protestáns irodalmi társaság nagygyűlésének vendége.

Feh…éknél ugy látom igen közeleg a baj: l. a szept. 19-i levél jegyzetét.

Az asszony ideges, beteg, […] D…–periodusa van az emlékeinek: Lengyel a kezdőbetűt Dési Gézára egészítette ki. (Lengyel 90.) Dési gazdag ügyvéd, Fehér Dezső lapjának, a NN-nak 1898-tól néhány évig névleges főszerkesztője, „a fáma szerint Fehérnéhez gyöngéd szálak fűzték” (Hegedűs: AEN 47.). Brüll Berta is azt állítja Adyra hivatkozva, hogy Fehérné barátja és gyermekének apja nem Halász, hanem Dési Géza volt (EmlAE III. 134.). A viszonyra vonatkozóan – úgy tűnik – mindkét állítás igaz, de Fehérné maga és a köztudat lánya apjának Halász Lajost tekintette (Dénes: Akkor 149.; Hegedűs: AEN 131.; AEnn 436–437.; EmlAE II. 569.; III. 163.). Ady és Dési kapcsolatáról l. EmlAE II. 687., 694.

Írt-e rólam valamit a férje ura: l. az előző két levelet.

Már holnap okvetlenül meglátogatom a mamát: Ady pesti útjai után a hét elején, sőt néha hétközben is udvariassági látogatásokat tett Brüll Sámuelnénál, Diósiné anyjánál, s beszámolt lányai hogylétéről.




Hátra Kezdőlap Előre