75. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. okt. 1.]

Éjjel 1 óra, Én Édes Szentem, Egyetlen Asszony, imádva csókolom a kezét. Nyugtalan vagyok, kapok-e reggel Magától levelet? Egyébként pedig még elég tűrhető napom volt. Igen-igen józan filozofiával táplálgattam magam s este vagy másfél órára be tudtam illeszkedni egy vidám, pezsgőző társaságba is, ha fölöttébb is józan maradtam. Tudja, olyan, mint a milyen józanságról Maga beszélt. Egyedül józan <egy> egy nagy társaságban. Egy nagy megnyugtató esemény hatása alatt vagyok. A fonalak el vannak vágva. Minden helyen tudott és elhatározott, hogy távozom innen, e, jaj de undok helyről. Meg fogom ujra találni magam. Egyébként pedig, mivel mindenről személyesen akarok számolni majd, most csak egy dologról ujságolok, a mivel elmaradtam volt. F….né, mikor hazaérkeztem s közöltem szárazon, hogy az ura magánál vizitelt, megsemmisült. Szinte megháborodott. Ez az egyik. A másik, hogy (– lássa Magánál és Magának lehetetlen többet nem adni, mint ígér az ember –) hogy F….né beszélt R…val. Majd elbeszélem, miket. Érkezésemről táviratilag tudatom. Hugocskája kezét csókolja, magát egész lelkével, mindenével fogja át gondolatban Ady.

 

[Címzés:]
  Őnagyságának
  Diósyné Brüll Adél
  urnőnek
  Budapest.
  (Continental szálloda)



75. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. okt. 1.]

K: OSZK – Fond 74/4/3 – Nagyváradi Napló hajtott levélpapírján és borítékjában – 2 f (1. f. v, 2. f. r-v) – 151 x 234, 127 x 158 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata OSZK növn. 1946/21/6.

Dat.: fpb: Brassó–Budapest (olvashatatlan) – épb: Budapest [903 ok]t 2 N 11

M: RSle 150. – RAöl 409. – AEvl 44. – AEl I. 90–1. (Hibás, hiányos szöveg.)

A keltezéshez: a postabélyegzők elmosódottak, olvasatuk bizonytalan. Brüll Berta másolatán szept. 12-i kelet található, ez azonban minden valószínűség szerint a tévesen oda csatolt boríték postabélyegzőjének olvasata, különben is van már egy szept. 12-én „éjjel 1 órakor” írott levél. Az okt. 1-i kelet mellett szól, hogy Ady szept. 30-án levelet kér Lédától.

Meg fogom ujra találni magam: Ady Még egyszer… című költeményében, amely először 1900. szept. 26-án jelent meg, már leírta: „Ím, megtaláltam magamat”. A verskötet három évvel a címadó vers után jelent meg, s ez a három év a „nyilván több megsemmisített vers” és a „rendkívül meggyérült költői termés” (Bóka 195.) korszaka volt. Bár a levél mondata utalhat Ady életének fontos elhatározására is, hogy elhagyja Nagyváradot, és külföldre utazik, egyezése a versbeli mondattal (és különbözése attól) nem lehet véletlen, s költői fejlődése „meddő” szakaszára és az abból való kiemelkedés felcsillanó reményére is vonatkozhat. Hogy belső, lelki történésről s annak költői kifejezéséről lehet szó, azt bizonyítja a mondat tagadó változata az 1901. nov. 19-én megjelent Strófák I. versében: „És én magam még meg se leltem …”

csak egy dologról újságolok, a mivel elmaradtam volt. F…né, [Fehér Dezsőné] mikor hazaérkeztem s közöltem szárazon, hogy az ura magánál vizitelt, megsemmisült: – Ady négy alkalommal utazott fel Diósinéhoz Pestre. A szept. 20-i fentléte után 22-én (éjjel 1 órakor) írja neki: „Fehér … jelentette nekem, hogy fölmegy Budapestre s megkeresi Magát.” A következő alkalommal Ady 27-én találkozik ismét Diósinéval, s az azután írt zaklatott, nyugtalan leveleiből kimaradt a Fehér Dezsőre és feleségére vonatkozó hír. Fehérné indulatkitörése Diósinénak szólt, aki előbb az ő szeretőjével, Halász Lajossal folytatott viszonyt, azután elcsábította a Nagyváradi Napló büszkeségét, legjobb munkaerejét, Adyt. Visszaemlékezéseiben Fehérné is ír férjének és a Pesten tartózkodó Diósinénak egy véletlen találkozásáról (Dénes: Akkor 150.), ez azonban nem azonos a levélben említettel. Fehér Dezső vizitjének okát csak találgathatjuk: talán rá akarta bírni Adélt, hogy beszélje le Adyt párizsi útitervéről, vagy ő sem tudott ellenállni a szép asszony vonzásának és saját kíváncsiságának.

F…né [Fehérné] beszélt R…val [Radó Ignác] – Diósinét közelről érintő pletykákról lehetett szó.




Hátra Kezdőlap Előre