81. Ady Endre – Brüll Bertának

[Érmindszent, 1903. okt. 15.]

Édes Bertuska: ne féljen, A-t nem busítom. Hosszu, nagyon hideg levelet írtam s két óvatos, elég hideg írásos sóhajtást, ezeket maga küldte tovább. És nem kaptam még mindig egy kis sort sem. Ez a tehetetlen, bizonytalan és lehetetlen helyzet fenyeget valósággal összeomlással. Ezt nem fogom s nem akarom kibírni. Majd beszélek Magának erről inkább, mert írni ezekről nem is merek. Vagy vasárnap délután vagy vasárnap éjjel érkezem Nagyváradra. Hétfőn ott vagyok s kérem, hogy láthassam. Az utolsó két napon sütött a nap, sokat kóborogtam a mezőn, voltak bizakodó, jókedvű s méltányosságra intő óráim, mikor szidtam [...]  magam: micsoda önzés és csunya dolog, hogy én Magát, a jót, a mimózalelkűt, ki ugy is elég borut érez és lát, még én is busítom, terhelem. De olyan jó is Maga s már levele olvasásakor kicserélődtek a szerepeink. Jól esett magamra venni a Maga bánkódását s ugy éreztem, hogy talán most már nekem kötelességem a vigasztalás. Majd megpróbálom, édes Bertuska. Szeretnék valamit a dolgaimról, terveimről, e dolgok és tervek állásáról írni. Csupa bevégzetlenség még minden, mert magam sem tudok még akarni egészen. Érzem azonban, hogy erőhöz jutok s egyet biztosan tudok: január első felében Párisban vagyok. Ma Pestről és Temesvárról kaptam meghívásokat ujra. Nem mondok le többet önmagamról. A magamé akarok lenni. Holnapra várok fontos leveleket (holnapra talán-talán A-tól is kapok valami életjelt, talán-talán) s hétfőn majd magának valóságos kis beszámolót tartok. Hálásan köszönöm a levelét, maga szinte megbékítő, biztató, szent alakjává kezd válni az én keresztjáró napjaimnak. Hálásan csókolja a kezét: Ady. Csütörtök este 7 óra.

 

[Címzés:]
  Őnagyságának
  Brüll Berta urhölgynek
  Nagyvárad.
  (Főutcza Stern-ház)



81. Ady Endre – Brüll Bertának

[Érmindszent, 1903. okt. 15.]

K: OSZK – levelestár növn. 1935/85/1 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (r-v) – 112 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.

Dat.: fpb: Érkávás 903 okt 17 – épb: Nagyvárad 903 okt 18.

M: AEvl 58–59. – Lengyel 147. – AEl 96.

ne féljen, A-t [Adélt] nem busítom: Ady okt. 9-én elkeseredett, kétségbeesett levelet írt Bertának. Berta válaszában kérhette Adyt, hogy kímélje meg a rossz idegzetű nénjét az efféle szomorú hangulatoktól, ne írjon neki ilyen levelet.

Hosszu, nagyon hideg levelet írtam: l. az okt. 9-i Diósiéknak írt (79. sz.) levelet.

két […] írásos sóhajtást: ezeket a rövid leveleket az okt. 7-i levél jegyzetében „betét-leveleknek” neveztük. Diósiné e kis levélkéket Berta borítékai nélkül őrizte meg, datálásuk különösen nehéz. Az említett két levél közül az egyik az, amelyiket okt. 7-i dátummal soroltunk be, a másik azonban nem került elő. Csak feltételezhetjük, hogy Ady az okt. 9-én Bertának írt leveléhez is mellékelt egy tovább küldendő betétlevelet.

vasárnap[…] érkezem Nagyváradra: a levél megírását követő vasárnap 18-án mégsem utazott el, mert okt. 19-én hétfőn még Érmindszentről írt Bertának.

Pestről és Temesvárról kaptam meghívásokat: Pestre nyilván Vészi József főszerkesztő hívja ismételten a BN-hoz. Lengyel (25.) úgy tudja, hogy a temesvári meghívás Muth Gáspártól, „a magyarokkal tartó német polgárság egyik vezérétől” jött, aki akkor készült a Temesvári Hírlap megindítására. Muth Adyt vagy Bíró Lajost szerette volna szerkesztőnek szerződtetni. Ady nem fogadhatta el ezt a meghívást, hiszen ez Nagyváradhoz képest is visszalépés lett volna. Különben is kellemetlen emlékek fűzték Temesvárhoz: joghallgató korában néhány hónapig itt díjnokoskodott nyomorogva, züllőfélben, végül megbetegedve (l. EmlAE II. 92–109.).




Hátra Kezdőlap Előre