87. Ady Endre – Szávay Gyulának

[Zilah?, Érmindszent?, 1903. nov. 3.]

[A levél eleje hiányzik.]

[…] pedig úgy érzem, hogy a szövetséghez van jussom fordulni, egy fiatal, tanulni s dolgozni vágyó embernek a támogatása talán legtermészetesebb kötelessége volna a V. H. O. Sz.-nek. De nem bízom a dologban, ha Szávay Gyula mellém nem áll. Ő ezt meg tudja értetni azokkal, a kikre tartozik s az ő jósága, nemessége szakít időt és módot, hogy e kéréssel foglalkozzék s azt teljesülésre vigye. És nagyon-nagyon megkérem erre. Kérem egyuttal tanácsát, hogy milyen hangon s formában írjam meg a szövetséghez a kérelmemet. Bizalommal bízom e dolgot rá. Most itthon pihenek s dolgozom is Érmindszenten (Szilágy vm.) a szüleimnél, idevárom lekötelező, szíves válaszát is. 1903. nov. 3. Legtisztelőbb, bizodalmas híve

Ady Endre.

 

[Címzés:]
  Nagyságos
  Szávay Gyula
  urnak, a keresk. és iparkamara titkára
  Debreczen.



87. Ady Endre – Szávay Gyulának

[Zilah?, Érmindszent?, 1903. nov. 3.]

K: PIM – A. 146 – Levéltöredék, hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (1. f. r-v. 2. f. r) – 118 x 180, 90 x 119 mm (a levél eredetileg 4 f. volt, az első levélpapír elveszett) – Oldalszámozás: 6 – Pr.: vétel Hrauda Ottónétól 1964.

Dat.: fpb: Zilah 903 nov 4 – épb: Debrecen 903 nov 5.

M: AEl I. 99–100.

A levéltöredék külön érdekessége, hogy a feladási postabélyegzőn Zilah olvasható. Lehetséges, hogy Ady akkor Zilahon is járt, s ez a látogatás ihlette Itthon vagyok c. vallomásos tárcáját is, amelyben hitet tesz a zilahi diákévek jellemformáló erejéről? Maga a cikk is személyes látogatást idéz: „itt a sarkon, a ködös novemberi estén, szemben az új palotával” (AEÖPM IV. 182.). Kovalovszky Miklós életrajzi-időrendi táblázata szerint, bár megkérdőjelezett dátummal, nov. 16. és 18. között időzött Zilahon, „hogy segélyt szerezzen útjához Szilágy vármegyétől” (EmlAE II. 805.). A levelezésben zilahi útjának nincs nyoma. Az időrendi tábla adatának forrását Kovalovszky nem jelöli meg.

Szávay Gyula (1861–1935): költő, újságíró, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja, az utóbbinak 1920–1925-ig főtitkára is. Két évtizedig a Győri Hírlap szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. 1903-ban, mint az a címzésből is kitűnik, debreceni lakos, kamarai titkár. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének 1905-ig alelnöke, Kulinyi Zsigmond halála után elnöke. Ady debreceni újságíróskodása alatt ismerkedhetett meg vele. Az idősebb, tekintélyes költőtárs már akkor felfigyelt a fiatal, tehetséges újságíróra, mert verseit 1899-től többször átveszi a Győri Hírlapba. (L. EmlAE II. 372., 677.)

egy fiatal, tanulni s dolgozni vágyó embernek a támogatása talán legtermészetesebb kötelessége volna a V. H. O. Sz.-nek: Ady tagja volt a Szövetségnek, részt vett 1901. májusában Debrecenben rendezett kongresszusán is (NN 1901. máj. 29., 122. sz. 2.), 1902-ben és 1904-ben rendes tagként szerepel a V. H. O. Sz. Hivatalos Értesítőjében (1902. jan., 6. évf. 19. sz. melléklete és 1904. jún., 8. évf. 30. sz. 12.). Ady kérésének fogadtatásáról nem szerezhetünk biztos tudomást, mert a hivatalos értesítőből csak az állapítható meg, hogy a Szövetség a hozzá forduló tagokat csekély összegekkel segélyezte, de név szerinti felsorolást a lap nem közöl. Az 1903. novemberi értesítőben ez áll: „Újabban négy hírlapíró folyamodott segélyért, kik közül három folyamodónak összesen 260 Kr. segélyt utalványozott az igazgatóság, míg egy folyamodást tárgytalannak nyilvánított.” A következő szám 1904. júniusi, ebben nincs segélyezési hír. A Bíró Lajosnak írt levelekben (nov. 21., dec. 14., 1904. jan. 11.) Ady említi a kérést, de először bizonytalan (92. sz.), majd nemleges eredményről ad hírt (114. sz.), s utoljára is csak mint lehetséges pénzforrásról számol be róla (130. sz. levél).




Hátra Kezdőlap Előre