229. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. nov. 5.]

Kedves és szeretett Nagyságos Asszonyom, édes, jó Adél,

örökös hajszában vagyok, a lapnál sok a dolgom, anyagi bajaim és hurcáim vannak, a miniszterelnökséghez szinte minden nap kell egy cikket írnom. Alig jutok hozzá, hogy írjak. Ráadásul a könyvem is sok dolgot ad. A szanatóriumba a könyvem miatt nem mehetek be legalább is huszonkettedikéig. Nagyon stílszerű lesz huszonnyolc éves születésnapomon vonulni be szanatóriumba. A könyvemhez felséges illusztrációt készített Nagy Sándor. A mi gyermekünk című versem adta neki az ötletet. Gyönyörű. Bíróval visszavonhatatlanul elhűltünk. Teljesen a családé. Átjött hozzánk munkatársnak Szini Gyula, vele igen jól vagyok. Valószínűleg le kell valamelyik napon Nagyváradra mennem. Egy rövid vizitet teszek majd. Szintén a könyvem miatt kell ezt tennem. Itt már rideg, csunya tél van. Utálatos Budapest nagyon. Magára gondol s csókolja a kezeit

Ady Endre

 

[Címzés:]
  Madame
  Adéle Diósy
  Páris
  92 rue de Levis XVII.



229. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. nov. 5.]

K: OSZK – Levelestár növn. 1936/86/6 – BN levélpapír + egy azonos nagyságú cégjelzés nélküli papír (l. a 213. sz. jegyzetet) – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 220 x 275, 125 x 155 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1936.

Dat.: fpb: Bp nov 5 – épb: Paris 05 11 7

M: RAéL 152–153. – RAöl 121. (részlet) – AEvl 131–132. – AEl I. 185.

A levélpapír nyomtatott fejlécének dátumkiegészítése – mint a többi levélen is – későbbi, ismeretlen kéz írása, Révésztől vagy a kéziratot feldolgozó könyvtárostól származik.

Anyagi bajaim és hurcáim vannak: Lengyel – 1906 elejétől maga is a BN munkatársa – leírja a szerkesztőség tagjainak napi életrendjét kibővítve Ady vonatkozásokkal: „A reggeli gyakran ebéd is volt. Utána a Szabadság-Kávéház, azután a Honvéd utcai szerkesztőség, színház. Azután jött azonban az éjjel. Ady éjjele, orfeum – vagy más hasonló jellegű kávéház. Ital, cigány, igen gyakran nők. Ady költségvetését éjszakái hihetetlen mértékben megterhelték. Annyit költött, amennyi pénz nála volt, amennyit kölcsön kapni, vagy szerezni tudott, amennyi hitelt csak kaphatott. Éppen ezért tisztán bohém-romantikus elképzelés az, hogy Bíróval teljes »vagyonközösségben« élt (AL 111.). Igaz, hogy fizetésük, számontartható jövedelmük körülbelül egyenlő, de kiadásaik között hatalmas különbség: Ady éjszakái. Bíró sem volt a takarékosság példája, de ilyen igényekkel szemben vagyonközösséget a legelőzékenyebb barát sem tudta volna tartani. A Fejérváry-kormány alatt a sajtóirodától kapott külön jövedelem a pénz akkori vásárló ereje szerint magában is annyi volt, hogy belőle az átlagos fiatalember rendesen, bár nem fényűzően megélhetett. Hozzáadva a megmaradt szerkesztőségi fizetéshez, rendbe hozhatta a benne részesülő budge-jét. Ady éjszakái azonban ezt a megnövekedett jövedelmet is nyomtalanul elvitték.” (Lengyel 247.) Hozzá kell tenni azonban, hogy napközben a szerkesztőségben bámulatra méltó intenzitással dolgozott, volt nap, hogy három-négy írása is megjelent a lapban.

a miniszterelnökséghez szinte minden nap kell egy cikket írnom: a sajtóiroda részére kellett cikket írnia külön díjazásért (l. a 222. sz. levelet és jegyzetét).

A szanatóriumba a könyvem miatt nem mehetek be legalább is huszonkettedikéig: a verseskötet megjelenése késett, szanatóriumba még évekig nem „vonult be”.

A könyvemhez felséges illusztrációt készített Nagy Sándor: (1868–1950) a magyar szecesszió jellegzetes alakja, Ady költeményeihez több illusztrációt (tollrajzot) készített. Az itt említett az Új versek 5. oldalán található (l. EmlAE III. 456., 459.).

Bíróval visszavonhatatlanul elhűltünk: Bíró a legjobb barát és szobatárs eljegyezte Vészi Jolánt (l. a 219. sz. levelet). Az is hozzájárulhatott az elhidegüléshez, hogy barátja, bár valamivel később került a laphoz, megelőzte őt, „h. szerkesztő” lett.

Átjött hozzánk munkatársnak Szini Gyula, vele igen jól vagyok: Szini (1876–1932) író, újságíró, franciás műveltsége, gyermekies egyénisége volt az alapja Ady vonzódásának. Ő írja az Új versek megjelenése előtt az első elismerő sorokat: az új nemzedék új költőjét üdvözli írójában (Figyelő 1905. okt. 15., AEÖV I–II. 231.).




Hátra Kezdőlap Előre