251. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1906. febr. második fele]

Kedves Adèle,

én tudok olvasni s rettenetesen értem a Maga levelét. Tehát idejutottunk: szánalomból barátsággal kínál meg. Köszönöm szíves részvétét. Akármennyire próbálja Maga mutatni, hogy az én lelkem ismeri. Nem ismeri elég jól: nekem a régi Adèle kell. Meg is tartom őmagának ellenére is. Mi közöm nekem hozzá, hogy mit csinál s mi lett? Sőt én még mást is érzek ki a Maga leveléből. Egy valakit, akit megtalált. Legyen boldog vele. Most már nincs jogom kutatni, semmit. Hogy ki vagyok, azt majdnem tudja. Látta és nem felejthette el. Utolsó lobbanásomban Magának s Magáért éltem. Ezt fogom tenni ezután – Maga nélkül is. No nem sokáig. A dolgok egészen jól folynak. Most már végezni fogok magammal. Kérem: ezt nehogy fenyegetésnek sejtse. Leszek olyan okos és hiú, hogy direkte gondoskodom arról, ne higyjék, hogy Magáért történt. Engem nagyon szomoru emberré tett Adèle. Áldja meg magát viszont az isten minden vígsággal.

AdyE



251. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1906. febr. második fele]

K: OSZK – Fond 74/4/49 – BN levélpapír – 1 f. (r–v) – 223 x 273 mm – Tintaírás – A r-n autográf oldalszámozás: – 1 –, Révész Béla rájegyzése a levélre a cégjelzés és a megszólítás közötti részen: „Idejutottunk” vigyázni fog, hogy ne érte haljon meg – A levélpapír gyűrött – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/30 – Pr.: a másoló ajándéka 1946.

M: RSle 164. – RAöl 425. (1906 eleje) – AEvl 141–142. – AEl I. 203. (márc.)

A levél tartalma alapján több helyre lenne keltezhető, de kapcsolata a 256. sz. levéllel kétségtelen. Abban a levélben Ady ezért a levélért kér bocsánatot. Annak a levélnek márciusi keletét ez a mondat bizonyítja: „Áprilisban én Párisban leszek.” Hogy Diósiné miért írt szakító szándékú levelet, ma már lehetetlen kideríteni. Lehet, hogy még Fischer beszámolójának hatása alatt (l. a 245. és 246. sz. levelet), lehet, hogy az ok: féltékenység Vészi Margitra. Elhatározása pillanatnyi felindulás következménye lehetett, Ady válasza is hasonló indíttatású. Az öngyilkossággal fenyegetőzés is gyakori 1905–1906-ban. A megszólításban a keresztnév franciás alakja szokatlan, a levelezésben csak itt fordul elő. Az is feltűnő, hogy a poste restante levél alá van írva. (Az aláírás a megjelenési helyeken: Adyja. Ez azonban vitatható.) 1906 elején szokatlan a sértődött, önérzeteskedő hang.

Most már végezni fogok magammal: l. a 236. sz. jegyzetet: vö. Király I. 462–492.




Hátra Kezdőlap Előre