252. Ady Endre – Vészi Margitnak

[Budapest, 1906. febr. második fele]

Kedves Margit,

megkapta-e a verses könyvemet? Nem értenek meg és bántanak érte. Párisi terveim még mindig a régi embryo állapotban vannak. Nagyon szerencsétlen vagyok s csunyán élek. Mert csak ezt írhattam volna magának, egyre halogattam az írást. Most azonban különös okom is van. A Jövendőben valakinek cikket kellett írni Magáról. Én elvállaltam azért, hogy sok ízetlenséggel ne illessék Magát. Félek, hogy én is ízetlen vagyok e cikkben. De legalább becsületesen lelkesedtem benne magáért. Kérem, bocsásson meg ez írásért. Mit csinál s mikor jön haza? Ott találom, ha kimegyek (ha… ha…. annyi ha kell ehhez) áprilisban? Szép és meleg-e Páris? Csókolja kezeit legtisztelőbb híve

Ady Endre.



252. Ady Endre – Vészi Margitnak

[Budapest, 1906. febr. második fele]

K: elveszett – Vészi Margit naplójának Adyra vonatkozó részleteit és Ady hozzá írt leveleinek másolatára vonatkozóan l. a 160. sz. levél jegyzetét.

M: Emlékezések I. 94. – AEl I. 200.

megkapta-e a verses könyvemet? Nem értenek meg és bántanak érte: a kötet kritikai fogadtatását l. AEÖV I–II. 238–276. A harminchét kritika közül csak a Hatvanyéban vannak fenntartások. Teljes elutasítás egyedül a konzervatív Budapesti Szemlében megjelent recenzió (Berki Miklós). A versek „kávéházi” társasági, közszájon forgó megítélése már inkább kedvezőtlen, elmarasztaló, értetlen lehetett.

A Jövendőben valakinek cikket kellett írni Magáról. Én elvállaltam: l. Vészi Margit címen 1906. febr. 18-i számban (AEÖPM VII. 137–139.).

Mit csinál s mikor jön haza?: Vészi Margit naplójából: „Következő tavasszal [1905-ben] nap nap után nálunk volt Pesten és Varsányon. Ebben az időben jegyződtem el újra Molnárral, szeptemberben pedig kimentem Párisba tanulni. Ebből az időből való a Jövendőbe írott cikkéről szóló levele is. Mikor hazajöttem és férjhez mentem 1906 tavaszán, sokáig alig láttam. Egyszer együtt ebédeltünk a Szigeten vele és Molnárral – de kellemetlen és hideg órák voltak, mert Molnár nem szerette és valahogy féltékeny volt a hozzá való barátságomra –, rosszul bántak egymással, és Molnár utóbb állandóan csúfolta, és tiltakozott az ellen, hogy együtt legyünk. Varsányon is csak egyszer láttam azon a keserves nyáron. Ősszel otthagytam Molnárt, ekkor Ady Párisban volt, ha jól tudom.” (Lev. Hatvanyhoz 291.)




Hátra Kezdőlap Előre