[Budapest, 1906. febr. vége]
Édes, Egyetlen Asszony, drága Adél,
nincs kedvem, nincs akaratom, ha bárhogy is kényszerítem magam. Nem tudok és nem is akarok Maga nélkül élni. Hogy látják a kedvetlenségemet, reménytelenségemet, maguk Vésziék fölajánlották, menjek ki külföldre. Rómába, Párisba, akárhova. Egyelőre, ha egy kicsit pihenek, mégis várok. Hátha csakugyan lesz képviselőválasztás s tudok valamit csinálni. Engem éppen nem izgat, de a maga kedvéért. Sok reményem nincs. Semmibe[!], az életembe[!] legkevésbbé.[!] Hát nem lehetne Maga mellett élnem? Csakhogy néha lássam. Nem terhelném. Szeressen egy kicsit. És írjon. Én édes Egyetlenem, kiben még olykor megnyugszom. Csókolja nagyon-nagyon
Ady
[Budapest, 1906. febr. vége]
K: OSZK – Fond 74/4/51 – Hajtott levélpapír (vízjele Hungaria paper) – 2 f. (r) – 111 x 172 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
M: RSle 165. (1906. márc.) – RAöl 426. (ua.) – AEl I. 204. (ua.)
Az aláírt poste restante levél febr. végi keltezését a képviselőválasztás és az úticél említése indokolja.
A képviselőválasztáson való esetleges fellépésről l. a 231. sz. levelet.