265. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1906. ápr. eleje]

Édes, drága Mindenem,

ugy-e szeret egy kicsit? Akarja, hogy külföldi utam célja Páris legyen? Odavágyom, a maga közelében akarok lenni a kevésig, míg élek. Sok dolgom van és sok bajom. A sajtóirodának dolgozom, a Népszavára[!] tárcákra szerződtem le. Holnap-holnapután dől el, kapok-e a kormánytól is valamit. Az idegességem egyre nő. Bromidiával alszom el minden éjjel, ha elalszom. Menekülnöm kell innen, mert katasztrófa lesz. Most már a köteteimért is itt kell maradnom. Helyt kell állanom: iszonyu támadások készülnek ellenem. Avval áltatgatom magam, hogy Maga velem van, gondol rám. Igen. Én drágaságom, mikor láthatom Magát? Látom-e vajjon valamikor. Írjon és szeressen egy kicsit. Ezer vágyó csókkal

Ady.



265. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1906. ápr. eleje]

K: OSZK – Fond 74/4/53 – Sűrűn vonalkázott BN levélpapír (l. a 213. sz. jegyzetet) – 1 f. (r–v) – 218 x 275 mm – Tintaírás – Szakadozott szélű levélpapír, a cégjelzés alatt Révész Béla olvashatatlan szavai, (talán: Párizs felé) – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolatában is: OSZK növn. 1946/21/33 – Pr.: a másoló ajándéka.

M: RSle 166–167. (márc.) – RAöl 427–428. (ua.) – AEvl 141. (márc.) – AEl I. 201–202. (márc.)

A sajtóirodának dolgozom […] Holnap-holnapután dől el, kapok-e a kormánytól is valamit: Az ápr. 8-án megbukott darabont-kormány sajtóirodáján dolgozott Ady cikkíróként 1905 októberétől. A koalíció uralomrajutása utána az új kormány nem tartott igényt az ott foglalkoztatott újságírók munkájára, működésüket felfüggesztette. Ady nyilatkozatra akarta bírni az új sajtófőnököt, hogy szerződését fenntartja-e, vagy három havi felmondási idő kifizetésével elbocsájtja, de kérdésére nem kapott azonnal választ. Leveléből úgy látszik, hogy gyors döntést remélt. A válasz azonban késett, ezért máj. 12-én Ábrányi Kornélhoz, az új sajtófőnökhöz intézett levelében (l. 272. sz. alatt) kérését megismételte. A válasz elutasító volt. Ady erre a felmondási időre járó három havi fizetéséért (900 koronáért) pert indított a kincstár ellen. A per aktáit Bory István kereste meg, és közölte (Ady Endre „darabont” pöre. Magyar Kultúra 1935. jún. 5. 11. sz. 486–489.) A budapesti központi járásbíróságon 1906. évi Sp. VII. 1446. sz. alatt talált iratcsomag legfontosabb darabja a perindító kereset, amelyet dr. Balog Imre ügyvéd, mint jogi képviselő adott be a budapesti járásbíróságon jún. 20-án. Ady ekkor már Párizsban volt, de a beadványt együtt fogalmazhatták, és az aláírás is autográf lehet. Az irat szövege a folyóirat közleménye alapján a következő:

 

Tekintetes kir. Járásbíróság! 1905. október 1-én a m. kir. miniszterelnöki sajtóiroda főnöke, Vészi József miniszteri tanácsos az akkori miniszterelnök megbízásából szerződtetett engem a sajtóirodába havi 300 korona fizetéssel cikkíró munkatársnak.

E minőségben rendesen és állandóan dolgoztam 1906. április 10-éig, amely idő alatt – április hóra is – rendesen kaptam a kikötött fizetésemet.

A válság idején, április havában Baráth Ármin miniszteri osztálytanácsos a politikai rend helyreálltáig működésemet felfüggesztette, úgy hogy május hóra már sem fizetést, sem munkát nem kaptam, mire 1906 május 15-ike táján jelentkeztem a sajtóiroda újonnan kinevezett főnökénél, Ábrányi Kornél miniszteri tanácsosnál, akitől azonban nem kaptam végleges nyilatkozatot az iránt, hogy a szerződést fenntartják-e, avagy pedig a felmondási időre járó fizetésemet kiadván, elbocsájtanak? Néhány nap múlva azonban Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos kijelentette, hogy a kormány sem a szerződést nem tartja fenn, sem a felmondási időre járó fizetésemet nem hajlandó kifizetni.

Nekem, mint állandóan fizetett munkatársnak, azonban 3 havi felmondási időre van igényem s így a m. kir. kincstár az 1906. május–június–július hónapokra járó s összesen 900 koronát tevő fizetésemet megfizetni tartozik.

Miután alperes mindeddig nem fizetett, esedezem A) alatt igazolt ügyvédem által:

méltóztassék alperest a m. kir. jogügyi igazgatóság útján tárgyalásra idézni s őt 900 korona tőke, annak 1906. évi május hó 1-től járó 5% kamatai és a költségeknek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett marasztalni.

Tisztelettel

Ady Endre.

 

Ady a pert minden fórumon elvesztette. Ekkor a volt kormányelnöktől, Fejérvárytól magától kérte a perelt összeget, s a felét meg is kapta Bölöninek írt 1907. aug. 13-ra keltezett levele tanúsága szerint (l. a 265., 272. és a 409. sz. levél jegyzetét).

Az országra törvénytelenül rákényszerített darabontkormányt nemzeti ellenállás fogadta. Aki együttműködött vele, a hazafiatlanság vádjával találta magát szemben. Ady sajtóirodai munkáját is így ítélték meg kortársai. Őt azonban a koalíció politikájának „szájaló” álhazafiságával való szembenállás, az általános választójog programja és a társadalmi haladás ügye kötötte a BN-hoz, Vészi Józsefhez, s az ő személyén keresztül a darabont kormányhoz. Bory idézett cikkében megkísérelte a darabontság magyarázatát. Arra a megállapításra jutott – Ady Lajos és Bölöni György ellenében, akik szerint a költőt „meggyőződés” és „lelki okok” kötötték a darabont kísérlethez –, hogy „legelfogadhatóbb s a költő életkörülményeit ismerve legvalószínűbb, hogy Ady darabont munkássága, majd a koalíciónak való felajánlkozása nem annyira politikai állásfoglalás, mint egyszerűen pénzkérdés volt.” Azt, hogy Ady a kincstár ellen inkább elvi okokból, mint magáért a pénzösszegért indított pert – mint Ady Lajos állítja –, cáfolja, hogy pervesztés után Fejérvárytól kérte a perelt összeget. (A darabont perre vonatkozóan l. AL 106–112.; RAE 29.; Bölöni 61–64.; Lengyel 253–257.; AEÖPM VIII. 397–398.; Király I. 58–76., 102–111.; EmlAE III. 381–382.)

Az itt jegyzetelt levélben időbeli ellentmondás, hogy Ady egyidejű eseményként említi, hogy a sajtóirodának dolgozik, és a közeli napokban várja a döntést: kap-e a kormánytól valamit. A jún. 20-i beadványból és az Ábrányi Kornélnak írt máj. 12-i levélből kitűnik, hogy a két esemény messze esik egymástól. Csak arra következtethetünk, hogy Ady a küszöbön álló koalíciós győzelem hírére – sejtve, hogy megbízása meg fog szűnni – még a darabont kormánytól kérte, ill. remélte a végkielégítést.

A Népszavára[!]tárcákra szerződtem le: az első tárcanovella jan. 28-án jelent meg a lapban, a következő ápr. 29-én, majd júl. 29-én egy-egy. Ettől kezdve minden hónapban egy-kettő. 1908 közepétől megritkulnak a novellák a Népszavában, helyüket cikkek veszik át.

Most már a köteteimért is itt kell maradnom: már 1905 elején is együtt emlegeti verses és novellás könyvét (l. a 190. és 196. sz. levelet). – Lehet, hogy újabb ígéretet kapott novellás-kötet megjelentetésére. A Sápadt emberek és történetek c. kis gyűjtemény csak 1907 őszén jelent meg a Magyar Könyvtár sorozatban.

iszonyu támadások készülnek ellenem: feltűnően gyors volt a reagálás az Új versek-re. Február–márciusban sűrűn követték egymást a kritikák a napilapokban. Április és augusztus között még hat írás jelent meg – folyóiratokban. Ezek között volt Hatvany Lajos fanyalgó és Berki Miklós elmarasztaló kritikája (AEÖV I–II. 272–275., ill. 276–277.). Nem valószínű, hogy Ady ezekre gondolt –, előre tudomást szerezve róluk. Inkább „egzisztenciális szorongásá”-ról, „üldözöttségi mániájá”-ról lehet itt szó, amelyről Fülep Lajos írt. Ady félt az ellene irányuló támadásoktól. Szűts Dezsővel való túlzottan nyájas viselkedését azzal indokolta fiatal barátjának 1906 tavaszán, hogy nem tehet mást, ez az ember tönkre akarja őt tenni, cikket készül írni ellene. (Fülep Lajos: Ady éjszakái és éjszakája. Művészet és világnézet c. kötetben, 55.)




Hátra Kezdőlap Előre