268. Ady Endre, Czigány Dezső, Révész Béla – Marchişiu Otíliának

[Budapest, 1906. ápr. 22.]

Csókolja a kezét ismeretlenül nagy és igaz híve.

És higyje el, hogy én a tulipánt nem szeretem. Ady

 

Kaptam egy levelet! Czigány

 

Nagyon szívesen gondol Nagysádra híve Révész Béla

 

[Címzés:]
  Madamme[!]
  Kozmutza
  Paris
  Place du Pantheon
  Hotel du Pantheon



268. Ady Endre, Czigány Dezső, Révész Béla – Marchişiu Otíliának

[Budapest, 1906. ápr. 22.]

K: PIM – V. 17., növn. 653/9 – Tulipánt ábrázoló képes levelezőlap – 1 f. – 91 x 131 mm
  – Ceruzaírás, szöveg a lap képes oldalán – A címzés Czigány Dezső írásával – Pr.: vétel Bölöni Györgytől 1954.

Dat.: fpb: Bp 906 ápr 22 – épb: Ø

M: Bölöni 58. (csak Ady szövege hibásan) – faksz. 144/145. – 10. t. – AEl I. 207. (Ady és Révész szövege)

Czigány Dezső (1883–1937): festő, a Nyolcak egyik alapító tagja. 1904-től ösztöndíjasként Párizsban dolgozott. Kapcsolata Adyval talán akkor kezdődött. De lehet, hogy Kabos Ede hozta őket össze, neki volt „dédelgetett kedvence” Czigány (l. Kovalovszky: EmlAE III. 385.). Adyról több festményt, rajzot készített, többet között a Vér és arany-beli szénrajzot (l. i. h. és EmlAE III. 228–229.; a 422–423., 430. sz. levél).

Révész Béla (1875–1944): író, újságíró, 1906-tól a Népszava munkatársa, irodalmi rovatvezetője. A Párizsból hazakerült Adyval 1905 elején megismerkedett, s ettől kezdve egyik legközelebbi bizalmas barátja, éjszakai életének hűséges kísérő társa. Kapcsolatuk a tízes években hűvösebb lett. 1906–1912-ig terjedő levelezésük is mutatja a szorosabb barátság éveit. A húszas évektől írói működésének nagyobb részét az Ady-kultusz szolgálatának szenteli, személyes emlékeit felhasználva Diósinétól és Boncza Bertától kapott dokumentumokat (főleg leveleket) bemutatva a költő és asszonyai alakját dicsfénybe vonva mutatja be. Érdeme, hogy Ady leveleinek jelentős részét könyveiben hozzáférhetővé tette az irodalomtörténetírás számára. Adatai és szövegközlései azonban nem állják ki a filológiai pontosság próbáját. (L. a Bevezető A levelezés kiadástörténete c. részét.)

Marchişiu Otília (1873–1951): festő, író. Egy Szatmár megyei román görög katolikus pap leánya. Tehetsége kibontakoztatására, önálló életre vágyva elhagyja férjét, Kozmutza Kornél postatisztet. Festészetet tanul Münchenben, majd 1901-ben ázsiai útra indul. 1904-ben Párizsban újságíróskodik, magyar lapokba ír. Ott ismerkedik meg Bölöni Györggyel. Ettől kezdve együtt élnek, de csak 1913. jan. 30-án kötnek házasságot. Adyval Párizsban 1906. nyarán ismerkedik meg személyesen, baráti kapcsolatuk a költő haláláig tart. (L. Kovalovszky Miklós összefoglalása: EmlAE III. 38–41.) Levelezésük (Ady hozzá írt levelei maradtak csak fenn) összekapcsolódik a Bölöniével, ha egy városban tartózkodtak, közös levelet kaptak. A többnyire rövid „helyzetjelentést” tartalmazó, híreket, választ sürgető leveleket Bölöni könyvében néhány kivétellel közölte.

én a tulipánt nem szeretem: Ady több cikkében is gúnyos célzást tesz a tulipánra: a koalíció vezette országot tulipánországnak nevezve. A tulipánmozgalom a koalíció ipari védegylet célú, botrányba fulladt akciója volt (l. AEÖPM VIII. 131., 452). Ápr. 22-én (tehát a levélírás napján) alakult meg a „Tulipán Szövetség”. A mozgalom célja a magyar árucikkek vásárlásának előnybe részesítése, a külföldi termelvények háttérbe szorítása lett volna a reformkori „Védegylet” mintájára (Lengyel 313.). A „nemzeti ellenállás” e jelképével foglalkozó cikkek és jegyzetek: AEÖPM VII. 170., 427. és IX. 41–43., 408.




Hátra Kezdőlap Előre