308. Kabos Ede – Ady Endrének

[Budapest, 1906. aug.]

Kedves Bandikám,

a tárcád dolga rendben van, teljes a béke, Vészi elismerte, hogy tévedett. Erről tehát nincs okom többet beszélni.

Mostani tárcád s a vele küldött cikk vasárnapra későn jött. A levelet csak hétfőn kaptam meg későbbi leveleddel egyidőben. Akkor a két szajnai mozaikot összeházasítottam, úgy adtam ki. A tárcádat eltettem jövő vasárnapra, hacsak úgy nem írod, hogy adjam ki a jövő hét valamelyik hétköznapján.

A hajójegyek dolgában beszéltem az Adriával. Akkor még azt hittem, hogy csak neked kell. Szívesen megígérték, teljes ellátással, ingyen. Megteszik majd a nővérednek is. (Nővéred legyen inkább.) Írd meg kérvényedet Párisból, küldd el nekem aláírás végett vagy még jobb, ha egyenesen az Adria magyar tengerhajózási társasághoz küldöd dr. Kovács József vezértitkár címére s aztán értesítsél engem, hogy a levelet elküldted. A többit bízd rám. Az ingyen-utazáshoz pedig jó kedvet, jó egészséget és lelked társát kívánom. Tóth Béla kapálódzásaira kár volna egy szót is vesztegetni. Az teljességgel megbolondult, azt hiszem, már a saját ikrájába is beleharap nemsokára veszettségében. Minket is folyton mar, de – miután vele tisztességes polemia elképzelhetetlen, a veszettségben pedig vele nem akarunk versenyezni – egyszerűen fütyülünk rá. Ez a legokosabb. Fütyülj te is szegényre.

Engem, az én asszonyom, kínoz. Azt hiszem, tart tőle, hogy valamikor, lángolásom fogytán, szegény libának fognám tartani s kínosan és kínozva hallgat, mert mindig fél tőle, hogy kicsinek találom és kiábrándulok belőle. Nem mer jóllakni, mert fél, hogy én rontom meg az étvágyamat, ha látom, hogyan eszik. Bolond dolog és még mindig foglalkoztat, ez a legbolondabb. Csak azt tudnám, hogyan és hol cseréltek ki? Mert én még sohsem emlékeztem két napig egy asszonyra. S most már negyven nap mult el? Özönvíz is lefolyik ennyi idő alatt, én pedig dolgozva, lányok közt, gondok közt őrzöm ezt a bolond érzést és gondolok valakire, aki nem meri elhinni, hogy szeretem, aki fél szeretni. Na – majd csak kiheverem az asszonyt is.

A világ itt egy kicsit szomorú. Vészi tizenöt napos államfogházban, Lajos szabadságon elsejéig, Erős Gyula detto. Egész társaságom – Lengyel Géza. Többet nem mondok. Révészt sosem látom.

Az ismerősöknek tiszteletemet, téged szeretettel csókol

régi híved
  Kabos Ede



308. Kabos Ede – Ady Endrének

[Budapest, 1906. aug.]

K: MTAKKK 7/121 – BN levélpapír (l. a 213. sz. jegyzetet) – 1 f. (r–v) – 144 x 225 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.

M: itt először.

a tárcád dolga rendben van, teljes a béke, Vészi elismerte, hogy tévedett: Belia szerint a „Vészi kifogásolta tárca talán a Szép papunk története” (BN 1906. aug. 19.). Hogy pontosan miről van szó, csak az elveszett levelekből világosodna meg. Belia talán arra gondol, hogy ezt a novellát Vészi antiklerikális tartalma miatt nem akarta közölni (AEl I. 402.).

Mostani tárcád s a vele küldött cikk vasárnapra későn jött: A tárca talán A bolond Gialloni (BN 1906. szept. 2), a cikk, a szajnai mozaik, talán A Szajna mellől (BN 1906. aug. 23.; AEÖPM VIII. 65–67.). Valóban lehetséges, hogy Ady ezt a szajnai jegyzetet két önálló írásnak szánta, és ezeket egyesítette Kabos a 23-i (csütörtöki) BN-ban. Ilyen terjedelmesebb jegyzet azonban az aug. 7-i (keddi) A Szajna mellől is.

Bölöni leírja Ady párizsi életrendjét ezekben a hónapokban: „Ebéd utánra Ady átböngészte összes lapjait, megtalálta cikktémáit és mire átballagtunk egy feketére s egy pohár likőrre a szomszédos Cluny-kávéházba, már hozzá is fogott napi jegyzetei megírásához. Egy óra leforgása alatt megszületett a cikk vagy a szokott három párizsi jegyzet. Ezeket azonnal borítékba zárta és postára adta […] A szerda délután rendesen a novella vagy versírás ideje volt. Ilyenkor inkább felmentünk a boulevardra a Grand Caféba. […] Ha verseivel késett, kész volt lemenni a Gare de l’Estig, hogy ott dobja be levelét a Budapestre induló gyors postakocsijába. Kéziratának legkésőbb szombat reggelre meg kellett érkeznie Kabos Ede kezéhez a B. N. szerkesztőségébe, hogy a sokasodó Ady-hívek az új verseket vasárnap olvashassák.” (Bölöni 67–68.)

A megfigyeléseket az írások kronológiája nem mindenben igazolja. Júl. 8. és aug. 19. között két olyan vasárnap is van, amikor nem jelent meg se vers, se tárcanovella a BN-ban. Valószínűleg elkéstek. Ady többször panaszkodik a postára. Feltűnőbb az, hogy a két dátum között egyáltalán nincs tárca (azaz novella) a BN-ban. A jelenség összefügghet azzal, amit a levél első mondata sejtet: Vészi valami miatt felfüggesztette az Ady novelláinak közlését. – A párizsi jegyzetek valóban többnyire három 8–10–15 soros írásból állnak. A háromnál több részből álló jegyzet-csokrokat talán több kisebből Kabos „házasította össze”.

A hajójegyek dolgában beszéltem az Adriával.: Ady és Diósiné hajóutat terveztek a Földközi- és Adriai-tengeren (l. a szeptemberi leveleket).

Tóth Béla kapálódzásaira kár volna egy szót is vesztegetni […] Fütyülj te is szegényre: Tóth Béla (1857–1907) író, újságíró, művelődéstörténész, a Pesti Hírlap vezető munkatársa. E lapban Esti levelek címmel állandó rovata volt, amelyben széles érdeklődési körben sok mindent szóvá tett. 1906-ban támadni kezdte a moderneket, szabadgondolkodókat. Adyt válaszra ingerelték a támadások, s többször reagált rájuk cikkeiben (l. AEÖPM VIII. 404.). 1906 végén és 1907 elején Tóth Béla az új magyar irodalomra és magára Adyra kezdte a gúny nyilait lövöldözni. A költő erre hosszú, kemény hangú, „gyilkos ütésű” cikkben válaszolt (AEÖPM VIII. 179–182.). A szegény arra vonatkozott, hogy Tóth Béla beteg ember volt, nemsokára meg is halt.

Vészi tizenöt napos államfogházban: nem tudjuk miért, és nem találtuk a róla szóló hírt sem.

Erős Gyula (1862–1929): újságíró, a BN segédszerkesztője (Lengyel 188.).

Egész társaságom – Lengyel Géza. Többet nem mondok: úgy tűnik Lengyel nem tartozott Kabos kedvencei közé.




Hátra Kezdőlap Előre