335. Ady Endre – Kabos Edének

[Párizs, 1906. nov. második fele]

Édes Szerkesztő Ur, végre írhatok neked, bár sajnos, közbejött valami s hivatalos dolgokat is be kell vegyítenem a levélbe. Sietek legelőször ezeket a hivatalos dolgokat elintézni: Ismerem magam s Budapestet, pláne azokat az állapotokat, amik most vannak. Inkább éhen veszek itt, mintsem egy kényszerű helyzetben hazamenjek és ott a keserűség belefullasszon a pocsolyába. Hogy azután mi vár rám itt: megválik, küzdök, amíg majd bírom s mikor nem: finis. Nagyon szerettem volna veled Velencében találkozni. Az utazásom zökkenős, hosszu, de szép volt. Talán nagyon is sok. Túlontúl sok, elfárasztó és csüggesztő benyomás. És én, aki nem vagyok berendezve a friss benyomások gyors feldolgozására, egészen elkábultam. Különben is egy tucat betegség kísért el az utra. Dolgozni nem tudtam. Én olyan önmagából táplálkozó ember vagyok. Rest, köldök-bámuló. Például most kezdem élvezni utazásomat, hogy az őszi szürke Párizsban kipihentem egy kicsit magam. S most kezd elfogni egy kicsit a munka-düh. Egyelőre nem lesz, hogy hová irányítsam ezt az írómániámat, de sebaj. Ami legbelsőbb és legprivátabb életemet illeti, az elég kedvetlenül cammog. Már nem lelkesedem s nem is haragszom. Párisban is csak éppen azért vagyok és fogok maradni, mert valahol csak kell az embernek lenni, amíg van s otthon a legrosszabb, bár mindenütt rossz. Elmegyek, de ritkán, valahová. Színházba, tárlatra. Azután olvasok, resteskedem vagy írok. Hogy érezzem azonban mégis, hogy élek, naponként kell orvoshoz járni, aki naponként kegyetlenül megkínoz. Még talán ez a legnagyobb elevenség az életemben. És most az az öröm, hogy kenyér nélkül maradok Párisban, de mégse megyek Budapestre. Kezd végre az életem tipikusan nagy költőhöz illő fordulatot venni. El nem tudom képzelni a ti életeteket, főképpen a tiedet. Nagyon kérlek írj nekem.

Címem a régebbi:

3. Rue Casimir Delavigne.

Szeretettel ölel
  Ady Endre



335. Ady Endre – Kabos Edének

[Párizs, 1906. nov. második fele]

K: nincs.

M: Délibáb 1929. márc. 9. 10. sz. 17.

A közlésről l. a 295. sz. levél jegyzetét.

Inkább éhen veszek itt, mintsem egy kényszerű helyzetben hazamenjek: Lengyel azt írja már 1906 tavaszáról, hogy „a rossz anyagi viszonyok között vegetáló BN számára a párizsi levelező eltartása tisztán fényűzés. Újra sokat kellett könyörögni, ígérgetni, hogy a költő kedvéért – s csakis azért – a lap meghozza ezt az áldozatot. Úgy emlékszem, az volt a feltétel, hogy az év (1906) végén hazajön. Ebből aztán 1907 eleje lett, majd nagyon sok s igen komoly sürgetésre nyár eleje, június vége.” (Lengyel 199.) Ebből a levélből és a következőből úgy tűnik, hogy a Riviéráról Párizsba visszaérkező Adyt a szerkesztőség felszólította: utazzon haza Budapestre, nem tudják állását ott kinn fenntartani. Ady dacosan ellenállt, és maradt. Ez csak különleges, kivételezett helyzetével magyarázható. Ady elszántan még a lappal való szakítással is számolt: Egyelőre nem lesz, hogy hová irányítsam ezt az irómániámat […] kenyér nélkül maradok Párisban.: A viszály a BN-val nov. végén csak rövid időre került nyugvópontra (l. a következő levelet), januárban újra fellángolt, s a feszültség, Ady bizonytalan helyzete csak Budapestre visszatértekor ért véget (l. a későbbi leveleket).

Például most kezdem élvezni utazásomat, hogy az őszi szürke Párizsban kipihentem egy kicsit magam: A Riviéráról való visszatérés pontos idejét nem tudjuk. Az irodalomban talált adatok ellentmondók. Bölöni, Adyék párizsi életének szemtanúja, úgy emlékszik, hogy az utolsó monte-carlói levél után (melynek postai bélyegzőjét ő tévesen nov. 17.-nek olvasta 7. helyett), még hetek telnek el a Párizsba érkezésükig. November–decemberben a levelek Monte-Carlóból és Párizsból megritkultak (vagy elvesztek), s nem adnak támpontot a kronológiához. Bölöni krónikájából is több hét hiányzik. Azt még írja, hogy: „Előbb Léda érkezik meg, de követi Ady is hamarosan” (i. m. 109.). A szerelmesek összekülönbözhettek. A feszültség még hazatérésük után sem oldódott, mert Bölöni így folytatja: „Valami ránk is átragadhatott Bandiék állandó idegességéből, mert miért, miért nem barátainkra megnehezteltünk.” Csak karácsony táján békülnek össze (l. a 341. sz. levelet). Ezért nem tud Bölöni az új szállóba költözés pontos idejéről, s Adynak a BN-val való vitájáról sem.

Az utolsó riviérai cikk kelte „Nizza, november 10.”, az első párizsié „november 13.”. Ezt veszi alapul Vezér Erzsébet (AEÖPM VIII. 447.), s valószínűleg Bustya is ebből kiindulva teszi az érkezést nov. 12-re.

Elmegyek, de ritkán, valahová. Színházba, tárlatra: Vezér Erzsébet a Paul Gauguin c. cikk jegyzetében Révész Bélát idézve cáfolja Bölöni állítását, hogy Ady elvonultan, a maga kis körében élt Párizsban, Gauguin kiállítását sem látta (AEÖPM VIII. 447.). Révész az együtt töltött hónapok (1907. febr.–ápr.) személyes élményére hivatkozva írja: „Ady Endre színházba, tárlatokra járt Lédával, velem és Dodóval” (RAéL 179.). A két ellentmondó állítás között a döntő szó Ady Kabosnak küldött néhány mondatos beszámolója párizsi életéről.

Azután olvasok, resteskedem vagy írok: akkori olvasmányairól Bölöni számol be, szemtanúként, hitelesen (Bölöni 90–94.).

naponként kell orvoshoz járni: vérbajának tünetei kiújultak ekkor (Bölöni 84.).

Címem a régebbi: 3. Rue Casimir Delavigne: Ady tehát a Riviéráról visszatérve nem költözött át mindjárt a rue de Constantinople 15-be a Hôtel del’Europe-ba, ahogy Bölöni írja (109.).

 




Hátra Kezdőlap Előre