346. Ady Endre – Ady Lőrincnének

[Párizs, 1907. jan. 10. után]

Édes jó Anyám,

Lajosnak válaszoltam a levélre, melyet édes anyám és ő írtak nekem. Azt hiszem azóta Lajos már tudatta, mit írtam. A fényképet megkapta-e édes anyám? Ami engem illet, tűrhető egészségben s állapotban vagyok. Azt hiszem sikerülni fog még pár hónapig Párisban maradnom. Szóval május előtt nem kell visszamennem az utálatos Budapestre. Ha a lap kényszeríteni akar, el vagyok szánva s májusig legalább csak azért is kihuzom. Hátha addig valamicskét javulnak otthon az állapotok.

Itt Párisban alig volt tél. Kétszer esett egy kevés hó s mindjárt elolvadt. Uj lakásom egy kényelmes szállodában van, nagyon szép szoba.

Diósyék nagyon hálásak a küldeményért. És pompás is volt a töltött káposzta. Majdnem betegre ettem magam. Diósyék akarnak édes anyámnak egy szép réz-edény készletet küldeni viszonzásul és az elküldött edények fejében. Én meg szépen kérem édes anyámat, tessék még egy fazék káposztát küldeni a szalonnával.

Hát Mindszenten és a megyében semmi ujság? Szidnak-e sokan engem? Képzelem, hogy ostoba földieim hogy utálnak. Lajos megígérte, de nem küldeti a „Szilágy”-ot. A kis Bölönyi[!] Gyurkának haza kellett utaznia. Zokogva hagyta itt Párist, kikísértem a vasuthoz. Azt hiszem, megint hamar vissza fog jönni. Nagyon sajnálom a gyereket. Nagyon hűséges és szolgálatkész volt itt hozzám.

Édes jó szüleimet ezerszer csókolja hű fiuk

Endre

Diósiék címe: <A> M. A. Diósy 92 Rue de Levis.

Az én címem: M. E. de Ady 15 Rue Constantinople Paris



346. Ady Endre – Ady Lőrincnének

[Párizs, 1907. jan. 10. után]

K: MTAKKK 20/151 – Írópapír – 1 f. – r–v – 173 x 170 mm – Tintaírás – A nyolcrétre hajtott papír a hajtás mentén és a széleken sok helyen beszakadt, hiányos – Pr.: Vincze Gézáné tulajdonából 1965.

M: Ady-könyv (1924) 17–18. (Ady Lajos közlése. Szerinte hozzávetőleges időpont jan. vége, febr. lehet.) – AEvl 154. (jan. eleje) – AEl I. 230–231. (jan.)

A levelet a gyakori kibontás – összehajtás, kötényzsebben-hordás viselte meg. Az édesanya magánál hordta, sokszor elővette, elolvasta, mindaddig míg új levelet nem kapott. Hogy ez ritkán történt, azt Ady Lajostól tudjuk: „Szokásos levélforma nála a levelezőlap pár sora, ha ugyan nem szava volt. […] Odahaza, Mindszenten, már mosolyogtunk rajta, mikor 2-3 heti hallgatás után nyilván lelkiismeretfurdalás vehette elő Bandit, s jött a sürgöny – sztereotip szöveggel: »Semmi bajom, levél megy«. A levél ti. 10 eset közül egyszer ha jött” (AL 187.). A levél provenienciája is rendhagyó. Ady Lőrincné nem tette bele a zilahi kollégiumra hagyományozott anyagba, hanem – feltehetően még az ajándékozást megelőzően – kedves rokonának, Vincze Géza ref. lelkésznek, férje unokaöccsének, fiai másod-unokatestvérének adta. A kollégiumban elhelyezett Ady Lőrincnének szóló levelek (szám szerint négy), elvesztek. Eredetiben azok maradtak meg, amelyeket az édesanya elajándékozott (összesen hét). Ezek azonban nem azok a bizalmas levelek, amelyekről Ady Lajosné és az ő nyomán Dénes Zsófia ír. (L. a jegyzetek bevezetését.)

Bölöni jan. elején elutazott Párizsból. Ady és Marchişiu Otília jan. 10-én írják neki az első közös lapot Szilágysomlyóra. Az Ady Lőrincnének írt levél tehát a jan. 10-ét követő napokban kelt.

Lajosnak válaszoltam a levélre, melyet édes anyám és ő írtak nekem: Ez a Lajosnak írt levél nincs meg. Az Adynak írt családi levelek nem maradtak fenn, ezeket ő nem őrizte meg.

A fényképet megkapta-e édes anyám?: 1901 és 1907 között készült fénykép nem maradt fenn Adyról. L. E. Csorba Csilla: Ady száz arca. (Fénykép-monográfia.) Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Bp., 1977. 417–457.

Azt hiszem sikerülni fog még pár hónapig Párisban maradnom: A Párizsból írt levelekben 1906 novemberétől 1907 májusáig állandó téma volt az aggodalom és félelem, hogy vissza kell mennie Budapestre a BN szerkesztőségébe, s ott kell folytatnia a munkát, el kell hagynia Párizst (l. a 335., 336., 348., 352., 358. sz. leveleket).

Uj lakásom egy kényelmes szállodában van, nagyon szép szoba: 1906 vége felé költözött a rue de Constantinople 15 alatt lévő Hôtel de l’Europe nevű szállóba, ahol további párizsi útjai alkalmával is megszállt (Bölöni 110., foto 112/3). A hotel Diósiék lakása közelében volt. A szobát többen is látták és megörökítették. Révész Béla: „Ady a harmadik emeleten lakott egyszerű, de jól felszerelt szobában, benne a széles francia ággyal”, ahol „több nevezetes versét írta meg” (RAE 81.). Mohácsi Jenő: „A vigasztalan szálló harmadik emeletén bekopogtam Ady szobájába. Kopár, hosszúkás szoba volt, az ágy az ajtó közelében. Ágy és ajtó között éjjeliszekrényféle, azon valami francia detektívregény, alul néhány pesti újság. Vigasztalan, józan prózai hely volt ez a szoba, tárgyilagosabb és dísztelenebb még a kartié szennyes hotelszobáinál is. Romantikamentessége Párizs egyik legszürkébb negyedében, az ijesztő pályaudvar szomszédságában, talán Ady Endre tiltakozása volt mindaz ellen, amit párizsi giccsnek érzett” (Ny 1939. febr. 1. 1. köt. 140.). A szállót és a szobarészlet képét (foto André Kertész) l. Bölöni 112/3.

És pompás is volt a töltött káposzta: L. a 341. sz. levelet és jegyzetét.

Szidnak-e sokan engem? Képzelem, hogy ostoba földieim hogy utálnak: Ady itt többször felrótt „darabontságára” gondolt, amely kortársai többsége szemében elítélt és szégyenletes kapcsolat volt egy Bécstől pártfogolt, dinasztikus érdekű, nemzeti törekvésekkel ellentétes politikai irányzattal. (L. EmlAE III. 622., 632.; IV. 258–259., 705.). Ostoba földiei utálatára való utalásnak az a magyarázata, hogy 1906 januárjában Ady Ignotus könyvét dicsérő cikkében megsértette, maradinak nevezte vármegyéjét. A cikk nyomán Zilahon a helyi Független Újság és a Szilágy hasábjain vita robbant ki. A Független Újság cikkírója kirohant a „dekadens”, „perverz”, „szecessziós”, „modern” irodalom ellen, melynek Ady – az „egyik legelvetemedettebb kormánypárti újság” főmunkatársa, követője és művelője. Felrója neki azt is, hogy – mint a megye szülöttje külföldi útjához 600 korona támogatást kapott. Adyt érzékenyen érintette a szűkebb hazájából érkező támadás, önérzetes nyilatkozatban válaszol és felajánlja, hogy hivatalos megkeresésre visszafizeti a 600 koronát. (L. AEÖPM VII. 105–107., 123–125., 128., 390–406.; AL 113.) Bár más helyről ilyen nyílt, személye ellen irányuló támadások még nem érik, a koalíció győzelme után mielőbb el akarja hagyni az országot, párizsi útját menekülésnek érzi. (Menekülj, menekülj innen; Páris az én Bakonyom.)

A kis Bölönyi[!] Gyurkának haza kellett utaznia. Zokogva hagyta itt Párist: Marchişiu Otília és Bölöni között szerelem szövődött, az asszony teherbe esett. Összeházasodni nem tudtak, mert Itóka ugyan külön élt férjétől, de még nem váltak el. Bölöni alkalmi cikkírásokból nem tudta fenntartani magát Párizsban, haza kellett jönnie, hogy valamelyik lapnál elhelyezkedjen. Nehéz szívvel hagyta el az asszonyt. A „kis” jelző Bölöni alacsony termetére, s az öt év korkülönbségre utal, de kettőjük kapcsolatát is jellemzi: Bölöni hűséges famulus volt, s a költőt halála után is szolgálta tollával.




Hátra Kezdőlap Előre