391. Ady Endre – Radó Antalnak

[Párizs, 1907. jún. 8.]

Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úr!

Bölöni György kedves öcsém és barátom volt olyan szíves, hogy megbízásomból mélyen tisztelt Szerkesztő Urat fölkereste. Örökösen és megváltoztathatatlanul félénk ember vagyok – kérésekben. Mindig visszautasítást, szégyenkezést sejtek s ezért nem mertem személyesen megtenni Önhöz sem az első lépést, habár Radó Antal neve nagy biztosíték is. Most már engedje meg nekem mélyen tisztelt Szerkesztő Úr, hogy írjak arról magam, amit eddig Bölönivel közvetítettem. Nem tartom magam hivatásos és artista novellaírónak. De úgy gondolom, hogy kis tárcáimnak egy része valamelyes mértékben dokumentumszerű. Hozzányúltam új témákhoz, bátorítást adtam egy-két hivatásosabb mesélő, konstruáló talentumnak. Próbálkozásokat tettem a magyar földön különben pompásan bevált és tenyésző tárca, novellácska forma-gazdagságát gyarapítani. És hogy franciáskodjak egy kicsit: új frissonok mellett akartam – s a szándék is valami – ideákban sűrűbbé, gazdagabbá tenni ezt a nagyon olvasott, divatos genre-t. Ne tessék ebből semmi dicsekvést kiolvasni, a kis novellácskák nagy hiányosságait én nagyon jól érzem és ismerem. Ez elsősorban túlságos lírizáló egyéniségemnek, másodsorban az út-törés bajos föladatának a vétke. De akarnám, szeretném, hogy mélyen tisztelt Szerkesztő Úr meglássa, hogy nem mindegyik tárcám azért készült, mert a lapom bizonyos számú tárcák írására kényszerített. A Magyar Könyvtár minden füzetével, eszméket, irányokat dokumentál. S én szeretném, ha az Ön kipróbált látása az én kis írásaimat ígyen kvalifikálná. Azután, ezekután, minden dal csúnya vége következik. Nekem június 15-én el kell hagynom legalább néhány hónapra Párist s kellemetlen, rút, pénzügyi bajok bántanak, ami, ugye, nem szokatlan fiatalabb íróembernél. Nagyon kérném mélyen tisztelt Szerkesztő Urat, amennyiben hajlandósággal van hozzám s ki tudott választani egy kis füzetnyit az írásaimból, kegyeskedjék az érte járó pénzecskét kiutalni. De ez nem minden, én még követelőbb, rosszabb vagyok. Mivel szorongat ezer kis adósság s mivel tizenötödikén túl legfeljebb egy vagy két napot késhetek itt, méltóztassék nekem táviratilag elküldeni ezt a kis summát. Érzem magam olyan erősnek, írókedvűnek, hogy az Ön bizalmát igazolni fogom, s figyelmét a jövőben emberségesen megköszönhetem.

Mélyen tisztelt Szerkesztő Úrnak régi, tisztelő híve

Ady Endre

Páris 15 Rue de Constantinople.

(Szombat délután.)



391. Ady Endre – Radó Antalnak

[Párizs, 1907. jún. 8.]

K: elveszett.

M: AM II. 210–211. – AEvl 163–164. (jún. eleje) – AEl I. 247–248. (jún.)

Az AM II-ben Ady Lajos 29 levelet közöl Adytól és Adyhoz „Ady leveles-ládájának” és saját levélgyűjteményének anyagából. Az Ady által írt levelek egy részét bizonyára kölcsön kapta, lemásolta és visszaadta a címzettnek, s ezek sok esetben közgyűjteménybe kerülésük előtt elkallódtak. Ezek közé tartozik a Radó Antalnak írt levél is. A jún. 8. a levélíró keltezéséből következtethető (szombat). L. a 392. sz. levél jegyzetét.

írjak arról magam, amit eddig Bölönivel közvetítettem: l. a 383. és 388. sz. levelet.

Nem tartom magam hivatásos és artista novellaírónak: Ady a következő mondatokban novellaírói tevékenységét jellemzi, s értékeli elbeszéléseit. Barátai, kortársai nem tekintették novelláit maradandó irodalmi értéknek (l. AL 110–111., RAE 146–147.; Bölöni 59., 74.; Lengyel 195–197.). Ennek az volt az oka, hogy életrajzírói tudták: sok novella készült anyagi kényszerből. A tárcanovellák egy részéért írójuk 10 Ft külön honoráriumot kapott (l. Tíz Forint vőlegénye: AEön 257–260.; Bölcs Biász előadásaiból: AEÖPM VIII. 322.). E vallomások azonban nem értékítéletek. Levelében Ady találóan mutat rá a novellák életmű-beli helyére. Másutt így jellemzi őket: „más formájú versek […] Ady-versek […] kissé ködszerű történés-kosztümeikben” (Előszó az Így is történhetik c. novelláskötetben); „novella-poemás kísérlet” (l. A szultán vacsorája c. novellában: AEön 1155.). A novellák dokumentumszerűsége bizonyítja, hogy ezekben mutatja be Ady a népi életet, emlékeit, élményeit, társadalmi megfigyeléseit. Az írások nagy részének áttételesen életrajzi vonatkozása is van. (L. Kovalovszky Miklós összefoglalását: EmlAE III. 396., 436.)

frisson: borzongás.

De akarnám, szeretném, hogy mélyen tisztelt Szerkesztő Úr meglássa, hogy nem mind- egyik tárcám azért készül, mert a lapom bizonyos számú tárcák írására kényszerített: Adynak a BN szerkesztőségében Vészi József, Kabos Ede, majd később Bíró Lajos vezérlete alatt megszokott feladatköre volt. Politikai cikkeken és színházi kritikákon kívül versek és novellák írása is kötelezettségei közé tartozott. Ady Lajos így rögzítette ezt 1905 nyarára vonatkoztatva: „Fizetése a B. N.-nál havi 200 forint volt ekkoriban, amelyhez havonta 6–8 tárca és a versek a harmadik száz forintot szerezték meg számára.” „Ekkoriban […] minden héten legalább egy tárcanovellája jelent meg […] néha hetenként kettő is.” A második novellát nem a nagy munkakedve, hanem a külön honorárium: tárcánként 10 Ft. ösztönözte” (AL 110.). Erről vall Ady a Tíz Forint vőlegénye c. novellájában (BN 1905. márc. 30.; AEön 257.). (L. még Lengyel 196.) Halasi Andor személyes élményként leírja az Ady-vers születését egy őszi szombat délután 1905-ben, s hozzáfűzi a Kabostól kapott felvilágosítást: „Ady minden hónap elsején egy összegben előre megkapja a vasárnapi verseiért járó nyolcvan korona külön fixet, de csak úgy lehet belőle kiszorítani az utolsó órákban a vasárnapi adagokat, ha tudja, hogy az eredményt minden esetben külön friss húszkoronás jutalmazza” (EmlAE III. 384.). Ady Diósinénak írja 1905. nov. 30-án: „Vészi ad szerződést még tárcára s egy versre: havi száz forintot előre mindig.” (L. 236. sz. levelet.) Fizetése összegben nem emelkedhetett, mert egy 1907. ápr. 3-i Bíró Lajosnak írt levelében, melyben a Párizsba küldött pénzt kevesli, havi 300 frankos (kb. 300 Ft-os) büdzsét említ (l. a 375. sz. levelet). A BN-ban megjelent írások kronológiája csak a teljesítményt mutatja, nem árulja el, mi volt a kötelező penzum, s mit fizettek külön, s mint a 236. sz. levélből kiviláglik, változtak a megállapodások is. (A tárca sem mindig novellát jelentett, általánosabb értelme a tárcarovatban megjelent írás. Itt jelent meg pl. más prózai írás mellett a Kosztolányi könyvéről írt bírálat.) – A BN szerkesztőségében töltött évek alatt Ady minden műfajban bámulatraméltóan termékeny, ez a novellák számában is megmutatkozik: 1905-ben 48, 1906-ban 52 (ebből 40 a BN-ban), 1907-ben 65 (BN: 46), 1908-ban 45 (BN: 21) novella született. A Lellei András álnévvel megjelent novellák száma 1905-ben 18, 1906-ban 13, 1907-ben 15, 1908-ban 5. Ady Lajos a Lellei név használata céljáról azt írja: „hogy az olvasók előtt unalmassá ne váljék a dolog” (AL 110.), – azaz az Ady név. Lengyel viszont szintkülönbséget állapít meg az Ady- és a Lellei-tárcák között. Ezt Kovalovszky is megerősíti (EmlAE III. 436.). Ady maga nem tesz különbséget, amikor Bölönit arra kéri, hogy a Magyar Könyvtár sorozat füzetéhez válogasson a BN-ból novellákat (l. a 388. sz. levelet). A költő elbeszéléseinek öntörvényű – prózapoétikai, irodalomtörténeti – értékelése a szakirodalomban nem történt meg; a témát legfeljebb alárendelten, periférikusan érintik.

A Magyar Könyvtár minden füzetével, eszméket, irányokat dokumentál: A népszerű könyvsorozat 1897-ben indult a Lampel kiadásában, a Franklin által kiadott 1875-ben indított Olcsó Könyvtár vetélytársaként. Mindkettő főként a magyar és külföldi régi és új szépirodalom és humán tudományok kisebb terjedelmű, népszerű műveit jelentette meg füzetekben, olcsó áron. A Magyar Könyvtár igyekezett a modern irodalom kisebb műveit frissen bemutatni. Ady tizenhárom novelláját tartalmazó kötet a 497. sorszámot viseli. Sorban az előtte és utána lévő füzet Oskar Wilde egy-egy műve. A sorozatban jelent meg 502. sorszámmal Wilde: Aforizmák és ötletek c. füzete is. Véletlen egybeesés, hogy Tóth Béla nevezetes Esti levelének az alcíme „Wilde aforizmái”. Ez a levél váltotta ki Ady dühödt cikkét a szerző ellen (l. a 371. sz. levél jegyzetét.) A sorozat ötszázadik füzetét Ady cikkel üdvözölte (BN 1907. nov. 20. – AEÖPM IX. 59–60.).

amennyiben […] ki tudott választani egy kis füzetnyit az írásaimból: A Sápadt emberek és történetek című, 1907 októberében megjelent hatvankét oldalas kis füzetben található tizenhárom novella a BN 1906-os évfolyamából való. Közülük három Lellei András álnév alatt jelent meg.

méltóztassék nekem táviratilag elküldeni ezt a kis summát: A levél AM-beli közlése végén ez olvasható: Radó Antal megjegyzése: „Rögtön a levél vétele után száz frankot küldtem neki Párizsba, távirati úton. Ez volt szerkesztői praxisomban az egyetlen táviratilag elküldött honorárium.”




Hátra Kezdőlap Előre