421. Molnár Ferenc – Ady Endrének

[Budapest, 1907. okt. 16. körül]

Szamár vagy Endre, addig, amíg este fölkereslek, talán megenyhítlek ezzel az olyannal, amit nőknek szoktak küldeni. Nézd el, hogy ebben a buta állapotomban én is szamár voltam, holott igazán szeretlek és szeretni foglak, minden ilyen félreértésen keresztül is. A címet Szűcs úr írja, hogy ne ismerjék meg az írást. Este érted megyek.

Ölel
  Feri

[Címzés:]
  Budapesti Napló
  Nagyságos
  Ady Endre úrnak
  Eötvös u. 33.
  III.



421. Molnár Ferenc – Ady Endrének

[Budapest, 1907. okt. 16. körül]

K: MTAKKK 8/11 – Hajtott írópapír borítékkal – 2 f.: r–v – 290 x 187; 97 x 147 mm – Ceruzaírás – A boríték címzése Szűts Dezső ceruzaírása – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.

M: EmlAE III. 380.

A levél hátterét, Ady, Molnár és Vészi Margit kapcsolatát az utóbbi naplófeljegyzései világítják meg:

„Mikor hazajöttem és férjhez mentem 1906. tavaszán, [Adyt] sokáig alig láttam. Egyszer ebédeltünk együtt a szigeten vele és Molnárral, – de kellemetlen és hideg órák voltak, mert Molnár nem szerette és valahogy féltékeny volt a hozzávaló barátságomra, – rosszul bántak egymással és Molnár utóbb állandóan csúfolta és tiltakozott az ellen, hogy együtt legyünk. Varsányon is csak egyszer láttam azon a keserves nyáron. Ősszel otthagytam Molnárt, ekkor Ady Párizsban volt, ha jól tudom. Tavasszal, Márta születése után, Varsányra költöztem. […] Ady ki nem állhatta Molnárt, de Isten tudja miért, állandóan azon dolgozott, hogy őt velem kibékítse. Üzeneteket hozott, bár ez ellen tiltakoztam. Molnár hétfőn rendesen várta az esti vonatnál, mellyel Ady Varsányról bejárt, – kikérdezte kik voltak nálunk, kivel, mit beszéltem és Ady hűségesen referált. Erre vonatkoznak a naplójegyzetek. […] Július 21. Élénk, tipikusan varsányi nap: Ady tegnap jött már. […] Tegnap este Adyval a mezőn jártam. Kijelentette, hogy az ő szerepe teljesen felesleges: úgy látszik, most nem fogok visszamenni Ferihez, pedig ő azt szeretné, mert most kedvezőbb körülmények közt tehetném ezt, mint később, – már pedig előbb vagy utóbb ez lesz a vége (egy év múlva csakugyan ez lett). Azaz nem is a vége, mert még nyolcszor fogok elválni és nyolcszor visszamenni. De ő most nem beszél velem erről a hatodik visszamenésig, mivel látja, hogy ez a szerep milyen hálátlan. Én udvariasan megmagyaráztam, hogy mennyire tisztában vagyok azzal, hogy őt csupán jóakarat vezeti. Őszintén szólva azonban, – nem bízom ebben a jóakaratban valami nagyon. Ha „barátságot” érez is irántam, ez nem valami mélyen gyökerezik, és ő minden felelősségérzet nélkül, teljesen közömbösen beszél erről a dologról. Őt Feri kéri és Adynak ez a lekötelezettség és hála hasznot is jelent talán. De ez az érzés nem is tudatos tán benne, inkább a mások életével való nem törődés vezeti ebben a dologban. Szeptember 17. […] Másnap Ady telefonon Molnárról pletykát adott le sürgősen. – Pest, október 17. Este zenéltünk. Ady, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza voltak itt. […] Hazamenet Ady a lépcsőházban halkan átadta megint Feri egy üzenetét.

Egy előbbi feljegyzésben mégegyszer előfordul Ady: Molnár összeveszett vele, de azután megijedt, hogy Ady cserbenhagyja és – egy nagy csokor vörös rózsát küldött Adynak.

A következő naplókötetek részben elvesztek, részben nem fordul elő bennük Ady, mert messzevetődtünk egymástól. Molnárral kibékültem és Adyt megint egyszer-kétszer láttam a szigeten és apáméknál. Molnár mindent elfelejtett, amit neki köszönhetett, mint előbb, úgy most sem akarta, hogy közelünkbe jöjjön. Azután külföldre kerültem. […]” (Irod. Múz. 83–90.)

A két férfi látszatbarátsága, mely mögött kölcsönös kicsinylés és lenézés húzódott meg, továbbra is fennállt. De baráti gesztusok is történtek. Molnár közvetíti Ady elhelyezkedési szándékát Kiss Józsefhez (l. a 427. sz. levelet) és 1908-ban a Pesti Naplóhoz. Kapcsolatukra, levelezésükre vonatkozóan l. Kovalovszky EmlAE III. 379–381.




Hátra Kezdőlap Előre