427. Ady Endre – Kiss Józsefnek

[Budapest, 1907. nov. 2.]

Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr,

Molnár Ferenccel beszélgettünk arról a módról, hogy én a Hét-nek dolgozhassak. Ő közölte, hogy e dologban ma személyesen tárgyalhatnék Szerkesztő úrral. Azonban nekem ma és mostanában, akármennyire akarnám, lehetetlen személyesen tiszteletemet tennem. De különben is én úgy érzem s látom, hogy a dologban nem a személyes találkozás a legfontosabb. Hanem a közös erős szándék. Nem rajtam múlott, hogy a Hét-et úgy kellett tekintenem, mint Szerkesztő úrnak még ma is sok úgynevezett irodalmi fórumot. Szerkesztő úr neve, kora engem természetesen néma és fájó passzivitásra utalt egy ilyen igaztalan viselkedéssel szemben is. Viszont én ideges, túlérzékeny ember vagyok s az első ok és ez itt, azt tanácsolnák, hogy előbb egy dologban megállapodjunk. Én tudom, hogy a cenzúrázás egyenesen írásaim értékét teszi tönkre. S végre olyan Adyt százat kaphat a Hét, aki nem Ady. Én ígérem, hogy a legjobbat, amire képes vagyok, küldöm a Hétnek. Viszont Szerkesztő úr ne bánjon úgy velem, mint csak kétes, ifjú titánokkal szokás. Sok mindent csak szóval mondhatnék el, de annyit itt is, hogy talán szinte túlságosan is fáj, hogy éppen Kiss József az, akire mesteremként néztem s aki maga is valaha megszenvedett azért, hogy valaki mert lenni a senkik között, bánt nagyon-nagyon hidegen velem. Ha gondolja, így gondolja, dobja és felejtse el ezt a levelet. Nekem legalább ennyit meg kellett írnom, mert igazságnak érzem, amit írtam s már régen fáj. Mélyen tisztelt Szerkesztő úrnak, igaz, tisztelő híve

Ady Endre

Szombat

 

[Címzés:]
  Nagyságos Kiss József úrnak
  Budapest. A „Hét”.



427. Ady Endre – Kiss Józsefnek

[Budapest, 1907. nov. 2.]

K: ismeretlen.

Dat.: fpb: Bp 1907 nov 3 (a közlés alapján).

M: Scheiber Sándor: Ady Endre levele Kiss Józsefhez. It 1951. 1. sz. 110–111. – AEvl 175. – AEÖPM IX. 381. – AEl I. 264–265.

A szöveget az It alapján közöljük, mai helyesírással.

A levelet először Kiss Jenő Sándor, Kiss József fia közölte apja hagyatékából német nyelvű cikkében németre fordítva (Kiss, Eugen Alexander: Josef Kiss und Andreas Ady. Mit einem unbekannten Brief Adys. Pester Lloyd 1937. dec. 5. 277. Morgenblatt, 21. Literarische Rundschau).

Scheiber Sándor közlése szerint a levél eredetije dr. Friedmann Ignác tulajdonában van, ill. 1951-ben abban volt.

Kiss Jenő Sándor cikkében bizonyítani igyekszik, hogy atyja mindig elismerte Ady tehetségét, s kapcsolatukról az irodalomban valótlanságokat állítanak. Emlékeztet arra, hogy Ady első kötetéből, a Versek-ből a Félhomályban c. verset A Hét dicsérő szavak kíséretében jelentette meg, s németre fordítja a rövid névtelen méltatást (l. A Hét 1899. szept. 17. 38. sz. 632. – AEÖV I–II. 195–196.). Idézi teljes egészében Kiss József Adyhoz írt 1907. nov. 8-án kelt levelét Ady Lajos kedvező magyarázatával (AL 119–120.), majd így folytatja:

„Amíg Adynak megvan a szándéka, hogy A Héthez jöjjön, Kiss József mindenképpen meg akarja őt munkatársnak nyerni. Ezt közvetlen tapasztalatból tudom. Kiss József Adynak nemcsak a verseit értékelte nagyra, hanem a prózáját is, különösen a glosszáit, amelyeket a Budapesti Hírlapnak [!] írt, amelyekben a dolgok lényegére tapintott. Ez volt A Hét stílusa is. Ezt az embert meg kellett nyerni a folyóirat számára. Kiss József állandóan tehetségek után kutatott, és az sem zavarta, ha keresés közben idegen vizekre tévedt. A Hét legkeményebb ellenfelének, az Alkotmánynak a munkatársai is dolgoztak a lapnak: Márkus László, Sztrakoniczky Károly. Kiss munkatársain keresztül keresett kapcsolatot a kívülállókhoz. Adyhoz Molnár Ferenc volt a közvetítő. Ezt erősíti meg Ady egyik levele, melyet nemrégiben találtam Kiss József írásai között A Holnap első kötetével együtt. A kötet ajánlása: Kiss Józsefnek szeretettel A Holnap fiától.” [Ezután olvasható Ady 1907. nov. 2-i levelének német fordítása, majd a cikkíró megjegyzései:]

„Aligha szokás kétes ifjú titánokat úgy kezelni, hogy versüket »kitüntető külsőségek mellett« jelenteti meg az első oldalon, ahol az író csak saját költeményeit szokta közölni. A költő iránti hűvös magatartásra semmiképpen sem lehet ebből következtetni. […] Ady levelét túlzott érzékenység és idegen tényezők hatása alatt írta. […] Még most is keringenek olyan híresztelések, hogy Kiss József azért akarta Adyt magához édesgetni, hogy jubileuma alkalmából jót írjon róla. Ez egyszerűen értelmetlen és szellemtelen. Kiss József szerette és élvezte a hírnevet, de ugyanakkor meg is vetette. Ezt több versében kifejezésre is juttatta. […] Némelyik irodalomtörténész és kritikus feltételezi, hogy Kiss József Időm lejárt c. versét Ady ellen írta. Ez tévedés. Ő első perctől elismeréssel adózott Adynak, értékelte őt, és saját felfedezésének tartotta. A Holnap és a Vér és arany verskötetek A Hétben megjelent méltatásában Ady már mint költői nagyság kap elismerést. […]”

Scheiber a levél elé írt rövid bevezetőjében a két költő kapcsolatának Ady írásaiban található nyomaira hívta fel a figyelmet, igazolni kívánva azt, hogy „egyedül Az öreg szakálas c. verse (Ny 1910. ápr. 16.) alapján hiba volna Ady ítéletét megfogalmazni Kiss Józsefről, hiszen előtte és utána melegen méltatta.” A két utalt írás közül az első a 40 éves írói jubileumra jelent meg (l. BN 1907. dec. 15. – AEÖPM IX. 94–95.); a második a 70 éves költő köszöntése (l. Ny 1913. dec. 1. – AEÖPM XI. 50.). Ez utóbbiban valóban „egy kietlen, sötét irodalmi korszak” „hűséges lámpahordozójá”-nak, „atyamesterünk”-nek nevezi őt.

ma személyesen tárgyalhatnék Szerkesztő úrral: nov. 11-én találkoztak (l. a 431. sz. levelet).

Nem rajtam múlott, hogy a Hét-et úgy kellett tekintenem, mint Szerkesztő úrnak még ma is sok úgynevezett irodalmi fórumot […] talán szinte túlságosan is fáj, hogy éppen Kiss József az, akire mesteremként néztem s aki maga is valaha megszenvedett azért, hogy valaki mert lenni a senkik között, bánt nagyon-nagyon hidegen velem: Ady Kiss József iránti rajongása valószínűleg egyidős költői ambíciója jelentkezésével. Első kötetét, a Versek-et eljuttatta hozzá, (talán személyesen vitte fel), s a róla megjelent néhány sort (A Hét 1899. szept. 17.; AEÖV I–II. 195–196.) már pesti karrier ígéretének veszi, és eldicsekszik vele Varga Ilonának (l. a 10. sz. levelet). Nagyváradról verset küld a folyóiratnak. A választ a szerkesztő postájában kapja: „A. E. A versek nem felelnek meg.” (A Hét 1900. jan. 14. – közli Hegedűs: AEnn 28.) Hegedűs újabb próbálkozásokat is feltételez. Vagy az ő adatát erősíti meg, vagy egy újabb kísérletre adott elutasítást örökít meg – sajnos dátum nélkül – Gyenes Zoltán emlékezése: diákkori személyes emléke, hogy Kiss József megmutatta neki az Ady versét elutasító szerkesztői üzenetet. (Cikkének címe: A. E. Versét egyelőre nem közölhetjük…” Somogyi Szemle 1965. 2. sz. 116–119.) 1900. márc. 4-én személyesen is megismerkedik a Váradra látogató költővel. Riportjaiban, cikkeiben kitüntető jelzőkkel halmozza el: „a legnagyobb élő magyar költő”, „egyedüli nagy élő magyar költő” (AEÖPM I.2 238., 245., 265.). Dicsőítő cikket ír A naphoz c. verse megjelenése alkalmából (III. 25.); mesterének nevezi (IV. 119.). Mindenképpen igyekszik felhívni magára a figyelmet. Eredménytelenül. Kudarcai hozzájárulhattak a váradi évek költői visszahúzódásához.

1903 őszén párizsi útjára készülve ellátogat Pesten jártában A Hét szerkesztőségébe új kötetével a Még egyszer-rel. Kiss József – bár leszólja verseit –, ismertetést ígér róla, és hívja a lapjához munkatársnak. Ady írást küld. A Hétben semmi nem jelenik meg (l. a 113., 114. sz. levelet). Párizsból hazajőve ismét próbálkozik: „A Héttel alkuban vagyok” – írja Diósiéknak (196. sz. levél). A közeledés újra eredménytelen.

Az Új versek idején már nyilvánvalóvá válik az ellenségeskedés. Kiss József „megérzi Adyban a jövő emberét, az új költő-vezért” (Kovalovszky EmlAE III. 240.). Ady Neményi Erzsébet elismerő recenzióját is bizalmatlanul fogadja (A Hét 1906. febr. 25. – AEÖV I–II. 246.): „Kiss József és vidéke gyűlöl, de udvariasságból dicsér” (196. sz. levél). Neményi mentegetőző levélben hozza tudomására, hogy A Hétben nem engedhette szabadjára a tollát Ady verskötetéről írva (255. sz. levél). 1907 elején Vésziék haza akarják rendelni Párizsból. Ignotust kéri közbenjárásra. Ő figyelmezteti: „Kiss József és Wolfner Pál, egyik sem a te embered” (348. sz. levél). Ady mégis kénytelen 1907 őszén barátai tanácsára és közvetítésükkel Kiss Józsefhez fordulni, mert helyzete a BN-nál bizonytalanná válik, új kereseti lehetőség után kell néznie. Hogy a békülési kísérlet fontos esemény volt számára, azt Diósinénak és Vészi Margitnak írt leveleiből érzékelhetjük (l. a 430–432. sz. leveleket); a hírhez azonban hozzáfűzi, hogy nem számít tartós együttműködésre. Kiss József válaszát l. a 429., Ady újabb levelét a 435. sz. alatt. (Ady és Kiss József viszonyáról l. Kovalovszky Miklós összefoglalását EmlAE III. 239–241.)




Hátra Kezdőlap Előre