| mint gödör a víz fenekén, |
| konyhánk már homállyal teli. |
|
| Csönd, – – lomhán szinte lábrakap |
|
| S olajos rongyokban az égen |
| Megindul ingón át a téren; |
| egy kevés holdat gyújt, hogy égjen. |
|
| Mint az omladék, úgy állnak |
| készül bennük a tömörebb sötét, |
|
| a hold lágy fénye a fonál |
| s reggelig, míg a munka áll, |
|
| S odébb, mint boltos temető, |
| vasgyár, cementgyár, csavargyár. |
| Visszhangzó családi kripták. |
| A komor föltámadás titkát |
| Egy macska kotor a palánkon |
| lidércet lát, gyors fényjelet, – |
|
| Nedvesség motoz a homályban, |
| a földre ledőlt fa lombjában |
|
| Az úton rendőr, motyogó munkás. |
| Röpcédulákkal egy-egy elvtárs |
| és mint a macska, fülel hátra; |
| kerülő útja minden lámpa. |
|
| Romlott fényt hány a korcsma szája, |
| benn fuldokolva leng a lámpa, |
| napszámos virraszt egymaga. |
| Szundít a korcsmáros, szuszog, |
| sír. Élteti a forradalmat. |
|
| Kóbor kutyaként jár a szél, |
| nagy, lógó nyelve vizet ér |
|
| Szalmazsákok, mint tutajok, |
| úsznak némán az éjjel árján – – |
|
| A raktár megfeneklett bárka, |
| a vasöntő az ércformákba. |
|
| Minden nedves, minden nehéz. |
| térképet rajzol a penész. |
| rongyok a rongyos füveken |
| s papír. Hogy' mászna! Mocorog |
|
| Nedves, tapadós szeled mása |
| szennyes lepedők lobogása, |
| Csüngsz az egen, mint kötelen |
| foszló perkál s az életen |
| Szegények éje! Légy szenem, |
| füstölögj itt a szívemen, |
| olvaszd ki bennem a vasat, |
| álló üllőt, mely nem hasad, |
| kalapácsot, mely cikkan pengve, |
| – sikló pengét a győzelemre, |
|
| Az éj komoly, az éj nehéz. |
| Alszom hát én is, testvérek. |
| Ne üljön lelkünkre szenvedés. |
| Ne csipje testünket féreg. |
|
|
