| Magamban bíztam eleitől fogva – |
| ha semmije sincs, nem is kerül sokba |
| ez az embernek. Semmiképp se többe, |
| mint az állatnak, mely elhull örökre. |
| Ha féltem is, a helyemet megálltam – |
| születtem, elvegyültem és kiváltam. |
| Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, |
| ki ingyen adott, azt szerettem érte. |
| Asszony ha játszott velem hitegetve: |
| hittem igazán – hadd teljen a kedve! |
| Sikáltam hajót, rántottam az ampát. |
| Okos urak közt játszottam a bambát. |
| Árultam forgót, kenyeret és könyvet, |
| ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb. |
| Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, |
| de ágyban végzem, néha ezt remélem. |
| Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. |
| Éltem – és ebbe más is belehalt már. |
|
|
