| Ijessz meg engem, Istenem, |
| szükségem van a haragodra. |
| Bukj föl az árból hirtelen, |
| ne rántson el a semmi sodra. |
|
| s a porból éppen hogy kilátszom, |
| nagy kínok késeivel játszom. |
|
| Gyulékony vagyok, s mint a nap, |
| oly lángot lobbantottam – vedd el! |
| Ordíts reám, hogy nem szabad! |
| Csapj a kezemre menyköveddel. |
|
| És verje bosszúd vagy kegyed |
| belém: a bűntelenség vétek! |
| Hisz hogy ily ártatlan legyek, |
| az a pokolnál jobban éget. |
|
| Vad, habzó nyálú tengerek |
| falatjaként forgok, ha fekszem, |
| s egyedül. Már mindent merek, |
| de nincs értelme semminek sem. |
|
| fojtom vissza, ha nem versz bottal |
| és úgy nézek farkasszemet, |
|
|
